Ditrói Mór nélkül aligha lenne ugyanaz a magyar színpad: a természetes játékstílus és a Vígszínház felemelkedése is hozzá kötődik.
A neve ma már legfeljebb egy utcanévről vagy emléktábláról ismerős, pedig alapvetően formálta át a magyar színjátszást. Ditrói Mór pályája megvilágítja, hogyan lehet egy kor ízlésével szembemenve új mércét teremteni – erről beszélt Katona Csaba történész a radiocafé Millásreggeli című műsorában.
Kivételes műveltség
Ditrói Mór 1851. október 5-én született Kolozsváron, eredeti neve Himmelstein Móric volt. A Ditrói nevet anyai családi előnévből vette fel: édesapja izraelita kereskedő volt, édesanyja, Puskás Mária pedig egy székely lófő családból származott. Ditrói kivételesen művelt emberré vált.
Kolozsváron, Bécsben és Pesten tanult, ráadásul egy időben a bölcsészkarra és a Színiakadémiára is járt. Színészként Kolozsváron, Aradon és Kassán lépett fel, de hamar kiderült, hogy igazi hatása nem elsősorban a szerepeiben, hanem a színházról alkotott gondolkodásában rejlik.
A természetesség forradalma
A 19. század végének színjátszását még erősen meghatározta a túlhangsúlyozott, mesterkélt, romantikus játékmodor. Ditrói ezzel ment szembe: a természetességet, a valós élethez közelebb álló színpadi beszédet és jelenlétet kereste. Ez ma magától értetődőnek tűnhet, de akkoriban kifejezetten formabontó szemlélet volt.
1887-ben Kolozsváron lett színházigazgató, és tudatosan kortárs, valamint hazai darabokat állított előtérbe. Ez a közönség számára eleinte szokatlan lehetett, mégis gyorsan sikeressé vált. Pesti sztárokat is meghívott, köztük Jászai Marit, és ezzel olyan figyelmet teremtett a kolozsvári színpad körül, amely túlmutatott a város határain.
A Vígszínház igazi megteremtője
1895-ben, pályája csúcsán vállalta el a budapesti Vígszínház vezetését. Ez nem pusztán szakmai előrelépés volt, hanem komoly kockázat is: egy új intézménynek kellett rangot adnia egy olyan helyen, amelynek korábbi története kifejezetten rossz hírű volt.
Ditrói azonban ugyanazt vitte Budapestre, ami Kolozsváron már bevált: korszerű darabokat, fegyelmezett munkát és egy frissebb, életszerűbb színházi világot. Jó példája ennek Molnár Ferenc Az ördög című darabja, amelyet 1907-től játszottak, és Berlinben is sikert aratott. Nem véletlen, hogy utódai közül többen a modern magyar színház egyik megteremtőjeként beszéltek róla.
Kemény ember, maradandó örökség
A leírások szerint rendezőként kérlelhetetlen, olykor zsarnoki természetű volt, de a színészei mégis szerették, mert látták benne az elkötelezettséget. Magánélete kiegyensúlyozott volt: feleségével, Eibenschütz Marival öt gyermeket neveltek fel.
1945-ben halt meg, és a háborús körülmények miatt a családi ház kertjében temették el. Később exhumálták, majd díszsírhelyet kapott a Farkasréti temetőben. Ha ma kevesebbet is beszélünk róla, a magyar színház természetesebb, modernebb nyelve nagy részben neki köszönhető.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Ditrói Mór: rendező, színházigazgató, a modern magyar színház egyik meghatározó alakja. Kolozsváron és Budapesten is új színházi szemléletet honosított meg.
- Vígszínház: 1896-ban megnyílt budapesti színház, amely Ditrói vezetése alatt országos jelentőségű intézménnyé vált.
- Molnár Ferenc: világhírű magyar író és drámaíró, akinek több műve is szorosan kapcsolódik a Vígszínház történetéhez.
- Az ördög: Molnár Ferenc 1907-es darabja, amely a korabeli modern polgári színház egyik emlékezetes sikere lett.
- Farkasréti temető: Budapest egyik legismertebb temetője, számos jelentős művész és közéleti személyiség nyughelye.
- Lófők: a székely társadalom egyik kiváltságos, katonai-nemesi rétege a középkortól az újkor végéig.
