Szinetár Miklós a közérthetőségről, Don Giovanniról, a modern operarendezésről és a hiányzó nagy államférfiakról.
Gyerekként el sem tudta volna képzelni, hogy a második világháború után ismét géppisztolyokkal lőnek majd egymásra az emberek – és mégis, ez a tapasztalat egyfajta bölcs elfogadássá érett benne. Szinetár Miklós rendezőt Szatmári Róbert látta vendégül a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában. A beszélgetésben szó esett a közérthetőség fontosságáról, a modern rendezői divatokról, erkölcsi felelősségről – és arról, miért hiányoznak ma az igazi államférfiak.
„10 deka közérthetőség többet ér, mint 10 kiló művészet”
Szinetár Miklós rendezői hitvallásának középpontjában a közérthetőség áll. Növendékeinek is ezt adja útravalóul: szerinte tíz deka közérthetőség többet ér, mint tíz kiló művészet. Nem rajong a modern, erőszakos és érthetetlen rendezői divatokért – példaként egy „űrkapszulás” Bohémélet-előadást említ, amelynek szerinte „a világon semmi értelme nincs”. Ezeket az irányzatokat nagyrészt agyalt blöffnek és divatmániának tartja, amelyek előbb-utóbb feledésbe merülnek, míg az eredeti művek örökzöldek maradnak.
Annál nagyobb elismeréssel szól Szabó Máté Stuart Mária rendezéséről, amely nem a farmerszoknyás modernizálást választotta, hanem egy fantáziavilágban, mégis nagyon aktuálisan értelmezte a darabot – a hatalommal való visszaélés örök mementójaként. Szinetár szerint az opera tökéletesen alkalmas arra, hogy politikai, világnézeti és társadalmi kérdésekről szóljon.
A Don Giovanni és a tehetség erkölcsi felelőssége
A Don Giovanni kapcsán Szinetár egy fontos megállapítást tesz: „a tehetség és az erkölcs két különböző dolog.” Egy zseniálisan tehetséges ember lehet rendkívül erkölcstelen, és Mozart éppen ebben mutatja meg a világ sokszínűségét. Ha tehetné, úgy rendezné meg a Don Giovanni végét, hogy a szereplők lebontanák a Komtur szobrát, és újat emelnének Don Giovanninak – mert nélküle szegényebb a világ.
Államférfiak helyett szavazatvadászok
A politikát sem hagyja szó nélkül. Szinetár szerint hiányoznak a nagy, tartással és elképzeléssel rendelkező államférfiak – olyanok, mint De Gaulle vagy Churchill, akik nem a folyamatos szavazatvadászat jegyében éltek, és képesek voltak népszerűtlen, de fontos döntéseket hozni. Az „agyalt blöffök” szerinte a politikában is jelen vannak – Trump Ukrajnával kapcsolatos „Vladimir Stop!” mondatát óriási szarkazmusnak tartja. Felidézi Eisenhower intelmét is, aki óvva intett mindenkit a hadiipar növekvő befolyásától. A rendező szerint ha tényleg annyian akarnák a békét a világon, az már régen megvalósult volna.
„Fűre lépni szabad”
Mindezek ellenére Szinetár Miklós életfilozófiáját egyfajta bölcs elfogadás hatja át. Gyerekként még elképzelhetetlennek tartotta, hogy a második világháború után ismét fegyverekkel lőnek majd egymásra az emberek – és mégis, a történelem ezt hozta. A világban rengeteg borzalmat lát, de összegzése mégis derűs: „a világ rémes, de nagyszerű, és élni jó.” Jelmondata pedig egyszerű és felszabadító: „fűre lépni szabad.”
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Szinetár Miklós: Magyar rendező, a hazai színházi élet egyik legjelentősebb alakja, évtizedek óta meghatározó személyisége a magyar operajátszásnak.
- Szatmári Róbert: Az Enyhe katarzis című radiocafé-műsor házigazdája.
- Enyhe katarzis: A radiocafé kulturális beszélgetős műsora.
- Don Giovanni: Mozart operája, amelynek főszereplője egy erkölcstelen, ám lenyűgöző személyiségű csábító.
- Charles de Gaulle: Francia tábornok és államférfi, Franciaország köztársasági elnöke 1959 és 1969 között.
- Winston Churchill: Brit államférfi és miniszterelnök, aki a második világháború idején vezette az Egyesült Királyságot.
- Dwight D. Eisenhower: Az Egyesült Államok 34. elnöke, aki búcsúbeszédében figyelmeztette az amerikaiakat a hadiipar növekvő politikai befolyásának veszélyeire.
