A mezőgazdasági idénymunka nélkül nincs betakarítás, de egyre nehezebb embert találni a földekre és a feldolgozókba, nagy a munkaerőhiány.
A boltban néhány mozdulat csak leemelni az epret, a kukoricát vagy a lisztet a polcról, a háttérben viszont sokszor kifejezetten nehezen megszervezhető szezonmunka áll. A mezőgazdasági idénymunka ma egyszerre munkaerőpiaci, gazdasági és társadalmi kérdés: miközben sok gazda panaszkodik a munkaerőhiány miatt, a munkát továbbra sem lehet teljesen kiváltani gépekkel, a béremelésnek pedig gyorsan megjelenik az ára a fogyasztói árakban is.
A betakarítás nem vár
A mezőgazdasági idénymunka sokak fejében még mindig a nyári diákmunkát jelenti, pedig ennél jóval szélesebb körről van szó. A szezonban nemcsak gyümölcsszedésre keresnek embereket, hanem szántóföldi betakarításra, kukoricacímerezésre, szőlőszüretre, illetve az élelmiszeripari feldolgozás egyes feladataira is.
Göltl Viktor, a WHC Csoport ügyvezetője a radiocafén, a Millásreggeliben arról beszélt, hogy a gazdák folyamatosan keresnek munkaerőt ezekre a munkakörökre. A nagyüzemi mezőgazdaságban ráadásul nem minden feladat ugyanazt jelenti: egészen más egy kézi, fizikai szezonmunka és megint más egy drága gép, például kombájn kezelése.
Ez a különbség a bérekben is látványosan megjelenik. A beszélgetésben elhangzott példa szerint egy belépő szintű, különösebb szaktudást nem igénylő feladatért bruttó 2000–2500 forintos órabér lehet reális, míg egy kombájnkezelő már jóval magasabb, több százezres, akár havi bruttó 500 ezer és 1 millió forint közötti összegért is dolgozhat. Vagyis a mezőgazdaságban sem egyszerűen „egyféle idénymunkáról” van szó, hanem nagyon eltérő értékű és nehézségű feladatokról.
Diákok, nyugdíjasok, helyiek
Régi emlék, hogy nyáron diákok mentek címerezni vagy konzervgyárba válogatni. Ez a világ nem tűnt el teljesen, de ma már korántsem akkora tömeg mozog így, mint korábban. A fiatalok bevonása egyre nehezebb, miközben a beszélgetés alapján az idősebb korosztályra még ma is jobban lehet számítani.
Göltl Viktor szerint a nyugdíjasok és a diákok továbbra is fontos szereplők a szezonális munkákban, csak nem feltétlenül ugyanazokat a feladatokat végzik. Az idősebbek inkább a könnyebb munkakörökben jelennek meg, ahol nincs szükség nagy fizikai terhelésre. A diákoknál pedig továbbra is működik a nyári pénzkereset logikája, csak a mezőgazdaság már kevésbé vonzó, mint korábban.
A foglalkoztatás formája is sajátos. Ilyenkor sokszor az egyszerűsített foglalkoztatás a legkézenfekvőbb megoldás, azon belül is a mezőgazdasági idénymunka kategóriája. A diákok jellemzően iskolaszövetkezeten, a nyugdíjasok nyugdíjas-szövetkezeten keresztül dolgoznak, míg a többi munkavállaló számára a rövid, szezonhoz kötött jogviszony a tipikus.
A szervezésben a földrajz is sokat számít. A mezőgazdasági munkák többsége nem nagyvárosi környezetben zajlik, ezért a munkáltatóknak gyakran a bejárást is meg kell oldaniuk. A beszélgetés szerint a gazdák sokszor inkább olyan körből toboroznak, ahonnan kisbusszal, műszakos járattal vagy egyéni közlekedéssel biztosítható a napi munkába járás. Ha valaki túl messziről jön, a szállás lehetősége is előkerülhet, de ez plusz költség és plusz szervezés.
Miért egyre nehezebb embert találni?
A legfontosabb indok talán az, hogy a mezőgazdasági idénymunka népszerűsége csökken. Ennek egyik oka maga a munka természete: kint kell dolgozni, időjárásnak kitéve, sokszor korán kezdve, fizikailag megterhelő körülmények között. Ez nehezen versenyez azokkal az állásokkal, amelyek kiszámíthatóbbak, kényelmesebbek vagy társadalmilag vonzóbbnak látszanak.
A beszélgetésben ironikusan előkerült a közösségi média világa is: nehéz „virális” munkát csinálni egy eperföldön. A mögöttes probléma azonban komoly. A mezőgazdaság számos pontján továbbra is emberi kéz kell, viszont a fiatalabb korosztály megszólítása egyre kevésbé sikerül.
Ezzel párhuzamosan gyakran felmerül, hogy ott vannak az inaktívak, őket kellene bevonni a munkaerőpiacra. Göltl Viktor szerint azonban a helyzet ennél bonyolultabb. Attól, hogy papíron létezik egy jelentős, gyakran emlegetett munkaerőpiaci tartalék, még nem következik, hogy ezekből az emberekből ténylegesen szezonmunkás lesz. A kérdés nemcsak gazdasági, hanem emberi is: aki nem akar ilyen feltételek között dolgozni, azt pusztán statisztikai alapon nem lehet mozgósítani.
Vendégmunkások: részmegoldás, nem varázsszer
A munkaerőhiány miatt időről időre felmerül a külföldi munkavállalók bevonása is. A beszélgetésben szó esett arról, hogy Magyarországon létezik szezonális munkavállalási engedély, amely harmadik országbeli munkavállalóknak adhat lehetőséget arra, hogy korlátozott időre a mezőgazdaságban vagy kapcsolódó területeken dolgozzanak. Az engedélyezés és az idegenrendészeti ügyintézés az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság rendszeréhez tartozik.
Ez azonban korántsem egyszerű megoldás. Ha valaki külföldről érkezik három-négy hónapos szezonmunkára, a munkáltatónak nemcsak a bért kell kitermelnie, hanem sokszor az utazást, a szállást és esetenként az étkezést is meg kell szerveznie. Vagyis a külföldi munkaerő bevonása nem egy gombnyomásra működő válasz a munkaerőhiányra.
A beszélgetésben elhangzott, hogy korábban például Fülöp-szigeteki vagy indonéz munkavállalók is megjelentek egyes mezőgazdasági és állattenyésztési munkakörökben, de nem feltétlenül ugyanazzal az engedélytípussal, ami a klasszikus szezonmunkára vonatkozik. A lényeg inkább az, hogy ahol nincs magyar jelentkező, ott a gazdák előbb-utóbb máshonnan próbálnak embert találni.
Meddig lehet emelni a béreket?
A legegyszerűbb válasz erre a helyzetre első ránézésre az lenne, hogy többet kell fizetni. A gyakorlat azonban ennél keményebb. A mezőgazdaságban valóban egyre többet kell „beletenni” a jó brigádok megtartásába: korrekt bánásmódot, szervezett szállítást, kiszámíthatóságot és persze versenyképesebb fizetést.
A másik oldalon viszont ott van a termék ára. Ha a béreket nagyon gyorsan és nagyon magasra emelik, annak előbb-utóbb meg kell jelennie a bolti árakban is. A beszélgetésben ezt sarkosan úgy fogalmazták meg:
lehet magasabb bért adni, csak akkor azt a vásárló is megfizeti.
Ez nem a béremelés elleni érv, inkább annak kijózanító emlékeztetője, hogy a mezőgazdaságban a munkaerőköltség végül az élelmiszer árában köt ki.
Nem lehet mindent robotokra bízni
Sokat hallani az automatizálásról, de a mezőgazdaságban ez sem csodafegyver. Egyes területeken, például a fejésnél, valóban terjednek a robotizált megoldások, de számos tevékenységet ma még nehéz vagy gazdaságtalan teljesen kiváltani. Egy eperföldön vagy egy címerezésnél az emberi munka továbbra is alapvető.
A valóság tehát prózaibb, mint a technológiai optimizmus: nem az a kérdés, hogyan tűnik el az ember a mezőgazdaságból, hanem az, hogyan lehet olyan feltételeket teremteni, hogy legyen, aki egyáltalán vállalja ezt a munkát. Ebben a bér csak az egyik tényező. Ugyanilyen fontos a szervezettség, a megbecsülés és az, hogy a munkáltató és a munkavállaló között működjön a bizalom.
A mezőgazdasági idénymunka ügye ezért nem pusztán szakmai belügy. Aki élelmiszert vesz, közvetve benne van ebben az egyenletben. Mert a földről az asztalra vezető út végén mindig ott van valaki, akinek időben ki kellett mennie dolgozni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Göltl Viktor: munkaerőpiaci szakember, a WHC Csoport ügyvezetője.
- WHC Csoport: magyar HR- és munkaerőpiaci szolgáltató cégcsoport, amely toborzással, kölcsönzéssel és foglalkoztatási megoldásokkal is foglalkozik.
- Egyszerűsített foglalkoztatás: olyan speciális, egyszerűbb adminisztrációjú foglalkoztatási forma, amelyet többek között mezőgazdasági idénymunkára is használnak.
- Szezonális munkavállalási engedély: olyan tartózkodási és munkavégzési lehetőség, amely meghatározott időre teheti lehetővé harmadik országbeli állampolgárok mezőgazdasági szezonmunkáját Magyarországon.
- Nemzeti Idegenrendészeti Főigazgatóság: a külföldiek magyarországi tartózkodásával és egyes engedélyezési eljárásokkal foglalkozó hatóság.
