A mesterséges intelligencia körüli bizonytalanság nő, és kérdés, hogy a társadalomban növekvő félelmeket hogyan lehet kezelni?
Az elmúlt hónapokban már nemcsak technológiai konferenciákon és irodai meetingeken lett téma a mesterséges intelligencia (AI) okozta félelem, hanem egyetemi közegben is erős érzelmeket váltott ki. A radiocafén, a Millásreggeli IT-rovatában Kiss Gergely, az Attrecto társalapítója és igazgatósági elnöke arról beszélt: az AI megítélése egyszerre lelkes és szorongó, és egyre kevésbé lehet legyinteni arra a kérdésre, hogy mindez hova vezet.
Nem az AI-t fütyülik ki, hanem a bizonytalanságot
A beszélgetés apropója az volt, hogy amerikai egyetemeken diákok kifütyültek olyan előadókat, akik az AI-ról beszéltek. Kiss Gergely szerint önmagában már az sem mindegy, kik tiltakoznak és kit vesznek célba. A leiratban említett egyik leglátványosabb példa Eric Schmidt, a Google egykori vezetője volt.
Ez a reakció többről szól, mint technológiai ellenérzésről. Amikor egy új eszköz vagy rendszer hirtelen a mindennapok részévé válik, az emberek nem pusztán a géptől kezdenek tartani, hanem attól is, hogy elveszítik a kontrollt. A mesterséges intelligencia esetében ez a félelem különösen erős, mert a változás gyors, és sokak számára nehezen követhető.
Kiss arra is felhívta a figyelmet, hogy a közbeszédben gyakran leegyszerűsített állítások keringenek. A valóság szerinte jóval árnyaltabb. A különféle kutatások alapján ma nagyjából fele-fele arányban vannak azok, akik inkább lehetőséget, és azok, akik inkább veszélyt látnak az AI-ben.
A társadalom még nem döntött
A szakember több nagymintás kutatást említett, köztük az Ipsos, a Gallup, a KPMG és az Eurobarometer felméréseit. Ezek alapján nincs szó egységes pánikról vagy egyöntetű rajongásról: inkább bizonytalan egyensúly látszik.
A kutatásokban mért fele-fele arány azért beszédes, mert azt mutatja, hogy a társadalom még nem alakított ki stabil viszonyt a technológiához. Sokan érzik úgy, hogy valami jelentős dolog történik, de nem látják pontosan, milyen következményekkel jár majd számukra. A bizonytalanság önmagában is feszültséget termel.
Kiss Gergely ezt személyes szinten is hitelesen fogalmazta meg. Egyszerre lelkesedik a technológiáért, és közben benne is ott van a feszültség, mert a következő három-öt év sem látható tisztán. Ez a kettősség valószínűleg sokak számára ismerős lehet. Az AI ma már nem távoli jövőkép, hanem olyan folyamat, amely a munkáról, a tanulásról és a biztonságról alkotott elképzeléseinket is újrarendezi.
A géprombolók példája most is érvényes
A műsorban előkerült a gépromboló mozgalom párhuzama is. Kiss szerint a történelmi minta ismerős: minden ipari forradalom idején megjelent a félelem, hogy az új technológia elveszi az emberek munkáját. És ebben részben mindig volt igazság.
Bizonyos foglalkozások valóban visszaszorultak vagy eltűntek. A technológiai váltások vesztesei nem kitalált szereplők, hanem valós emberek voltak. Ugyanakkor minden nagy átalakulás új munkákat és új iparágakat is létrehozott. A kérdés nem egyszerűen az, hogy megszűnnek-e állások, hanem az, hogy milyen gyorsan keletkeznek helyettük újak, és kik tudnak átállni rájuk.
A mostani helyzetet az teszi különösen nehézzé, hogy a változás tempója sokkal gyorsabbnak tűnik, mint korábban. Nem évtizedek alatt csorog be egy új technológia a gazdaságba, hanem hónapok alatt kerül be a munkahelyi szoftverekbe, az oktatásba és a hétköznapi szolgáltatásokba.
A fehérgallérosok érzik veszélyben magukat
A beszélgetés egyik legérdekesebb pontja az volt, hogy ezúttal nem elsősorban a kétkezi munka került célkeresztbe. Évtizedeken át azt hallottuk, hogy a tudásalapú, irodai, szellemi munkák jelentenek biztosabb jövőt. Ehhez képest most sok programozó, elemző, irodai dolgozó vagy kreatív szakember érzi úgy, hogy az AI az ő területét kezdi átalakítani.
Kiss Gergely ugyanakkor nem temeti a fehérgalléros munkaerőt. Szerinte azok, akik kíváncsiak, hajlandóak tanulni és nem félnek új eszközöket használni, a következő öt-tíz évben rengeteg új lehetőséget láthatnak meg. Az AI nemcsak kivált, hanem ki is terjeszt: felgyorsít folyamatokat, lefarag rutinfeladatokat, és új vállalkozási modelleket nyit meg.
Ez a gondolat azért fontos, mert a vita gyakran ott csúszik félre, hogy az AI-t vagy teljes megváltásnak, vagy teljes fenyegetésnek állítják be. A valóság inkább az, hogy az előnyök és a veszteségek egyszerre jelennek meg, és sok múlik azon, ki milyen gyorsan tud alkalmazkodni.
Átalakulhat a munka jelentése is
Kiss a vállalati szerkezetek jövőjéről is beszélt. Egyre gyakrabban merül fel, hogy a klasszikus nagyvállalati modell bizonytalanná válhat, miközben az úgynevezett agentic cégek és AI-ügynökök újraszabhatják az értékteremtési láncokat.
Magyarul nemcsak egyes munkakörök változhatnak meg, hanem az is, ahogyan a cégek megszervezik a működésüket. Ha egyre több feladatot lehet automatizált rendszerekkel vagy AI-eszközökkel ellátni, akkor könnyen lehet, hogy kevesebb hagyományos alkalmazotti pozícióra lesz szükség, miközben több kis, rugalmas vállalkozás jelenik meg.
A beszélgetésben elhangzott az is, hogy a jövő inkább a kisvállalkozásoké, sőt az egyszemélyes vagy néhány fős működéseké lehet. Ez nem feltétlenül jelenti a klasszikus állások végét, de azt igen, hogy a biztos, hosszú távú alkalmazotti lét már nem tűnik olyan magától értetődőnek, mint korábban.
Mit lehet kezdeni a félelemmel?
A műsor záró kérdése talán a legfontosabb volt: hogyan lehet tompítani az AI-val kapcsolatos félelmeket? Kiss Gergely válasza szerint biztosan nem elég annyit mondani, hogy „ne féljetek, jó lesz”.
A bizonytalanság egyik fő oka szerinte az információhiány. Az emberek nem jutnak elég világos, megbízható és követhető tudáshoz, miközben a technológia szinte kéthetente fordítja fel a napirendet. Ilyen környezetben a szorongás szinte természetes reakció.
A bizalom felépítésében ezért kulcsszerepe lehet az államnak, a kormányzati szereplőknek és a cégeknek. A szakember szerint oktatásra, átlátható AI-használatra és a polgárok bevonására van szükség. Vagyis arra, hogy az emberek ne utólag szembesüljenek a változásokkal, hanem értsék, mire használják ezeket a rendszereket, hol vannak a határaik, és milyen döntések születnek róluk vagy velük kapcsolatban.
Ez olvasói szempontból is fontos kapaszkodó. Aki ma dolgozik, tanul vagy pályát választ, annak talán nem az a leghasznosabb kérdés, hogy „elveszi-e az AI a munkámat”, hanem az, hogy mely feladataimat alakítja át először, és mit kell megtanulnom ahhoz, hogy ne kívülállója, hanem alakítója legyek a változásnak.
A mesterséges intelligencia körüli vita valószínűleg még sokáig nem fog lecsendesedni. Éppen ezért lenne fontos, hogy ne csak lelkesedésből vagy félelemből beszéljünk róla, hanem minél több érthető, ellenőrizhető és emberközeli tapasztalat alapján.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kis Gergely: technológiai szakember, az Attrecto társalapítója és igazgatósági elnöke.
- Eric Schmidt: amerikai üzletember, a Google korábbi vezérigazgatója, a cég egyik legismertebb egykori vezetője.
- Eurobarometer: az Európai Unió közvélemény-kutatási rendszere, amely rendszeresen méri az európai polgárok véleményét fontos társadalmi kérdésekről, köztük a mesterséges intelligenciáról is.
- Gallup: nemzetközileg ismert közvélemény-kutató és elemző szervezet. AI-val kapcsolatos felmérései azt vizsgálják, hogyan gondolkodnak az emberek a technológia használatáról és kockázatairól.
- Agentic company: olyan vállalati működési modell, amelyben az AI-alapú ügynökök nemcsak segédeszközök, hanem önállóbb feladatvégző szereplők is lehetnek.
