Az USA erős gazdaságot és szigorú szabályokat kínál: a digitális nomádok számára inkább piac, mint valódi célország.
Az Egyesült Államok a világ egyik legvonzóbb gazdasága, de ez nem jelenti azt, hogy tárt karokkal várná a külföldről dolgozó digitális nomádokat. Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője és adótanácsadó a radiocafén, a Millásreggeliben elmondta: az amerikai modell inkább arra épül, hogy a saját állampolgárait és a helyben, amerikai cégeknek dolgozó munkaerőt kezelje, nem pedig arra, hogy külön kategóriát nyisson a világjáró távmunkásoknak.
Erős gazdaság, más prioritások
A digitális nomád lét egyszerű definíciója az, hogy valaki nem a munkáltatója országában dolgozik, hanem egy másik államból, távolról végzi a munkáját. Európában erre az elmúlt években több ország is külön vízumokkal és adózási kedvezményekkel reagált. Az USA viszont más logika szerint működik.
Gerendy szerint ennek egyik oka maga a gazdasági súly. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdasága, és szerinte jelenleg nincs igazán rászorulva arra a kiegészítő piacra, amelyet a bejövő digitális nomádok jelentenének. A hangsúly nem azon van, hogy külföldi cégeknek dolgozó embereket vonzzanak be, hanem azon, hogy aki ott dolgozik, az lehetőleg az amerikai gazdaságba kapcsolódjon be.
Ez azért is fontos különbség, mert az országon belüli, távoli munkavégzés önmagában jelentős. Gerendy nagyságrendileg 10–12 millió főre becsülte az amerikai belső digitális nomád vagy home office-jellegű mozgást. Vagyis az USA számára a távmunka nem egzotikus jelenség, csak éppen elsősorban belföldi kérdés.
Nincs digitális nomád vízum, és ez nem véletlen
A beszélgetés egyik legfontosabb állítása, hogy az USA a digitális nomádokat nem kezeli külön kategóriaként. Nincs kifejezetten erre szabott amerikai vízum, és a jelek szerint rövid távon nem is ez a fő irány. Az amerikai vízumrendszer eleve szigorú és részletes: nagy jelentősége van annak, ki miért utazik be, kinek dolgozik, és milyen tevékenységet végez az ország területén.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki az Egyesült Államokba érkezne úgy, hogy közben egy külföldi cégnek dolgozik távolról, nem egy támogatott modellbe érkezik. A rendszer inkább a helyi foglalkoztatásra, a bevándorlási kategóriák pontos szétválasztására és a munkavégzés ellenőrzésére van felépítve. Az IRS az adózási oldalt kezeli, a beutazási és vízumkérdések pedig más amerikai hatósági logikához tartoznak, de az összkép ugyanaz: a bejövő digitális nomád nem prioritás.
Olvasói szempontból ez a legfontosabb következtetés: attól, hogy egy ország gazdaságilag vonzó, még egyáltalán nem biztos, hogy a digitális nomád életformára is nyitott.
A MAGA-korszakban a cél a belföldi erősítés
Gerendy értelmezésében a Donald Trump nevéhez kötött MAGA, vagyis a „Make America Great Again” gazdaságpolitikai logika ebbe az irányba illeszkedik. Mint mondta, a mostani időszakban az amerikai gazdaság több mutatóban is erősnek látszik: 1,6 százalékos GDP-növekedést említett, miközben az Európai Unió szerinte 0,9 százalék körül, Németország pedig 0,6 körül áll.
A beszélgetésben elhangzott értékelés szerint Trump végrehajtotta az adócsökkentések egy részét, és olyan környezetet igyekezett teremteni, amely kedvez a beruházásoknak és a külföldi befektetéseknek. Gerendy arról is beszélt, hogy az agresszív vámpolitika ellenére vagy részben annak nyomán a külföldi befektetések emelkedtek.
A kép ugyanakkor nem makulátlan. Az amerikai gazdaság árnyoldalaként az államadósság gyors növekedését emelte ki: szerinte 2017 óta majdnem megduplázódott, és az elmúlt évtizedben közel 20 trillió dollárral bővült. Vagyis az USA egyszerre mutat erőt és hordoz komoly hosszú távú kockázatot.
Miért nem csábítják a külföldi távmunkásokat?
Az egyik válasz az, hogy az USA-nak sok területen nincs klasszikus értelemben vett utánpótláshiánya ebből a körből. Ha munkaerő kell, akkor inkább olyanokat keres, akik közvetlenül az amerikai cégeknek dolgoznak. A digitális nomád, aki egy külföldi vállalat alkalmazottja vagy alvállalkozója, ebből a szempontból kevésbé értékes szereplő.
A másik ok adózási. Gerendy felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai rendszer nagyon érzékeny a jövedelemadóztatásra. Míg Magyarországon és Európa több országában a fogyasztási típusú adók, például az áfa erősen meghatározóak, az USA-ban a személyi jövedelemadók és más jövedelmi adók központi szerepet játszanak a költségvetésben.
Ebbe illeszkedik az úgynevezett worldwide taxation logikája is: az amerikai állampolgároknak akkor is lehet amerikai adózási kötelezettségük, ha a világ más részén élnek és dolgoznak. Magyarán az USA a saját állampolgárainak külföldi mozgását is követi, nem engedi el könnyen ezt az adókapcsolatot.
Adócsökkentés igen, nomádbarát fordulat nem
A beszélgetésben elhangzott, hogy az amerikai társasági adó 35 százalékról 21 százalékra csökkent, ami látványos lépés volt. Gerendy szerint a személyi jövedelemadó rendszere továbbra is összetett, sávos, és állami-lokális szintekkel együtt kell értelmezni.
Ez azonban nem szabad összekeverni azzal, hogy az USA nomádbarát lenne. Az alacsonyabb vagy csökkentett adó önmagában nem jelent nyitott belépési rendszert. A digitális nomád szempontjából legalább ilyen fontos, hogy van-e erre szabott vízum, egyértelmű jogi helyzet, és kiszámítható-e a távoli munkavégzés megítélése. Gerendy értékelése szerint az USA-ban éppen ez hiányzik.
Vagyis a képlet nagyjából így néz ki: az amerikai gazdaság vonzó lehet, az ország hatalmas, erőforrásokban gazdag, energetikailag is erős, még ha bizonyos területeken importra is szorul. Az olyan nyersanyagoknál, mint az acél, a réz, a nikkel, a lítium vagy a kobalt, illetve a ritkaföldfémek feldolgozásánál a globális összekapcsoltság egyértelmű. De ez a nyitottság nem terjed ki automatikusan a digitális nomádokra.
Mit jelent ez annak, aki Amerikából dolgozna?
Röviden: fokozott óvatosságot. Aki az USA-t digitális nomádként nézi ki magának, nem indulhat ki abból, hogy ami működik Portugáliában, Észtországban vagy más, távmunkásokra szabott országokban, az majd Amerikában is ugyanúgy működik.
A leiratból levonható legpraktikusabb tanulság az, hogy az Egyesült Államok inkább azoknak kedvez, akik az amerikai gazdaságon belül vállalnak munkát, és nem azoknak, akik csak ideiglenes bázisként használnák az országot egy külföldi megbízó mellett. Ez nem feltétlenül ellenségesség, inkább tudatos prioritás.
A digitális nomádok szempontjából ezért az USA ma inkább fontos viszonyítási pont, mint mintaország. Megmutatja, hogy a gazdasági siker és a nomádbarát szabályozás nem ugyanaz. Az amerikai modell erős, de szelektív: vonzza a tőkét, védi a munkaerőpiacát, és szigorúan szabja meg, ki hogyan kapcsolódhat be.
Ebben nincs sok romantika, de van következetesség. És valószínűleg éppen ez az, ami miatt a digitális nomádok számára Amerika továbbra is inkább kivétel, mint álomcél.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Gerendy Zoltán: a BDO Magyarország vezetője és adótanácsadó partnere.
- BDO Magyarország: a nemzetközi BDO hálózat magyar tagja, könyvvizsgálati, adó- és üzleti tanácsadási szolgáltatásokkal.
- MAGA: a „Make America Great Again” rövidítése, Donald Trump politikai szlogenje és tágabb gazdaságpolitikai kerete.
- Worldwide taxation: olyan adózási elv, amely szerint az amerikai állampolgárok külföldön szerzett jövedelme is kapcsolódhat az amerikai adórendszerhez.
- Ritkaföldfémek: modern technológiákban, köztük elektronikai és akkumulátoros iparágakban fontos nyersanyagok.
