Pogátsa Zoltán közgazdász szerint az euró bevezetése nem csodaszer: a Maastrichti feltételek teljesítése akár recessziót is okozhatna.
Az euróbevezetés az egyik legforróbb gazdaságpolitikai téma az újonnan formálódó Tisza-kormány programjában – konkrét dátum is elhangzott: 2030–2031. De valóban szükséges-e az euró a gazdasági felzárkózáshoz, és mit jelent valójában a csatlakozás folyamata? A radiocafé Sajátos Pogátsa című műsorában Pogátsa Zoltán közgazdász és Kántor Endre járta körül a kérdést.
Pogátsa szerint a forinttal van a baj
Pogátsa Zoltán szerint Magyarországon túlzott optimizmus övezi az euróbevezetést. Erre ironikus bizonyíték, hogy tavaly egy politikai tüntetésen a tömeg monetáris politikai kérdésben skandált – „Eurót, eurót, eurót!” –, ami a közgazdász szerint hungarikumnak számít. A felmérések alapján az euróbevezetésnek 80 százalékos a támogatottsága, és az újonnan formálódó kormány már a működése legelején napirendre tűzte.
Pogátsa szerint azonban ez az optimizmus részben félreértésen alapul: az embereknek valójában a forinttal van bajuk, és ennek gondjait vetítik ki az euróra. Az sem feltétlenül a legsürgősebb prioritás: a közgazdász azt várta volna, hogy az új kormány először oktatásról, egészségügyről, vasútfejlesztésről és gazdasági növekedésről beszéljen – és amellett érvelt, hogy a fejlesztés és az euróbevezetés között valójában feszültség van, nem szinergia.
Kell-e az euró bevezetése a sikerhez?
A régió tapasztalatai alapján Pogátsa Zoltán határozott választ ad: nem kell, sőt adott esetben hátráltathatja is az ország fejlődését. Lengyelország és Románia – a térség két legsikeresebb felzárkózó gazdasága – egyaránt nemzeti valutával ért el látványos növekedést, folyamatos költségvetési hiányok és állami stimulusok segítségével. Az eurózónában ezt nem tehették volna meg. Észtország viszont, amely eurót használ, éppen a Covid óta a legkevesebbet fejlődő ország a térségben, és korábban is akkor volt igazán sikeres, amikor még nem volt eurója. Szlovákia szintén eurót használ, és az elmúlt időszakban visszaesett.
A Maastrichti kritériumok: nem karácsonyi ajándék
Sokan úgy képzelik, hogy az euróbevezetés gyors és automatikus folyamat: ha a forint instabil, bevezetjük az eurót, és minden rendbejön. Pogátsa szerint ez tévedés. Először stabilnak kell lenni, és csak utána engednek be – nem fordítva.
A Maastrichti kritériumrendszer négy mutatót ír elő: két költségvetésit és két monetárist. Ezek teljesítése után még két éven át stabilan kell tartani az árfolyamot az ERM-2 rendszerben. Az egyes mutatókhoz Pogátsa külön is hozzáfűz:
Az államháztartási hiány és az államadósság nemzeti mutató marad az eurózónán belül is – az euró önmagában nem garantálja ezek javulását. Az infláció szintén: amikor Magyarországon a nagy inflációs hullám zajlott, a második-harmadik helyen éppen az euróval rendelkező balti országok álltak. Egyedül a nominális kamatláb az, amely ténylegesen Brüsszeltől függ – de mivel az infláció nemzeti szintű, a reálkamatláb megint csak hazai teljesítmény kérdése.
A felkészülési időszak sem ingyen van
Kántor Endre felvetette: még ha az euró önmagában nem is csodaszer, a csatlakozási folyamat – a kritériumok teljesítése – mindenképpen fegyelmező erő, és pozitívan hat a gazdaságra. Pogátsa ezt sem fogadja el fenntartás nélkül.
Magyarország államadóssága jelenleg a GDP 75 százaléka körül van, miközben a Maastrichti kritérium 60 százalék. Ezt teljesíteni brutális megszorítást jelentene – pontosan abban az időszakban, amikor az ország oktatási, egészségügyi és infrastrukturális fejlesztési igénye rendkívül nagy. Ha a kormány visszavágja a közköltést, recessziót idéz elő.
Mik az euró valódi előnyei?
Pogátsa Zoltán az előnyöket alapvetően mikrogazdasági szintűnek látja. Az eurózónához tartozás szimbolikus erőt hordoz – egy pecsét arra, hogy modern európai ország vagyunk. Az árfolyam-ingadozás megszűnése valós előny, bár stabil gazdaságpolitikával euró nélkül is elérhető stabilitás. Az átváltási költségek eltűnése a lakosságnak és a cégeknek egyaránt jót tesz, bár a nagyobb vállalkozások ma is tudják kezelni ezt eurószámlákkal vagy pénzügyi fedezeti ügyletekkel.
Az összkép tehát árnyalt: az euróbevezetés nem egyértelműen pozitív, a technikai mutatók teljesítése önmagában nem garantál sikert, és a fejlesztési igények és a csatlakozási feltételek között komoly feszültség húzódik.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Pogátsa Zoltán: Közgazdász, gazdaságpolitikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozik.
- Kántor Endre: A Sajátos Pogátsa műsor társházigazdája.
- Maastrichti kritériumrendszer: Az eurózónához való csatlakozás feltételeit meghatározó szabályok, amelyek az államháztartási hiányra, az államadósságra, az inflációra és a kamatlábra vonatkoznak.
- ERM-2: Az európai árfolyam-mechanizmus második változata, amelyben egy ország valutájának legalább két éven át stabilan kell maradnia az euróhoz képest, mielőtt bevezethetné az eurót.
- Reálkamatláb: A nominális kamatláb és az infláció különbsége. Ha az infláció magas, a reálkamatláb alacsony vagy negatív lehet, akkor is, ha a nominális kamat az eurózóna szintjén van.
