Pogátsa Zoltán szerint az euróbevezetés és a modernizáció között ellentét feszül, a Tisza-kormány stratégiai döntés előtt áll.
Az új Tisza-kormány előtt álló fejlesztési szükségletek és az euróbevezetési ambíció között komoly feszültség húzódik – figyelmeztet Pogátsa Zoltán közgazdász Millásreggeliben a radiocafén. A Soproni Egyetem docense szerint akár további hitelfelvétel is indokolt lehet.
Elképesztő fejlesztési igény, bizonytalan bevételek
Pogátsa Zoltán nem kertel, úgy véli, a Fidesz-kormány egy leamortizált országot hagyott hátra. A vasúti rendszer rendbehozatalára legalább 5-6 ezer milliárd forint kellene, a Paksi Atomerőmű teljes költségét 9000 milliárdra becsülik, a vízhálózatból a víz 25 százaléka elfolyik, a kórházak elképesztő adósságállományt cipelnek. Ezek mellé jön az oktatás, az utak, Budapest, és még hosszan sorolható lenne.
A bevételi oldalon egyelőre csökkentések vannak – ÁFA-csökkentések, SZJA-reformok –, miközben a várható pluszbevételek, köztük az elszámoltatásból, a vagyonadóból és a magántőkealapok visszaszerzéséből reméltek, bizonytalanok. Az uniós forrásokat Pogátsa 80 százalékos valószínűséggel biztosra veszi, de ezek fejlesztési célokhoz kötöttek, nem fedeznek működési kiadásokat.
A számlálós-nevezős paradoxon
A legfontosabb üzenete: a magyar kockázati felár nem azért magas, mert az államadósság GDP-arányosan magas – Magyarország a maga 75 százalékával az Európai Unió 81 százalékos átlaga alatt van. Azért magas, mert az Orbán-kormányzás megbízhatatlanságát árazza be a piac: az évről évre bejelentett, de soha nem teljesített 4 százalékos növekedési célt, a kapkodást, az inflációs hullámot, a lemaradt uniós forrásokat.
Ebből következik a tézise: nem a számlálót kell csökkenteni (az adósságot), hanem a nevezőt kell növelni (a GDP-t). Ha a kormány fiskális szigorral próbálja csökkenteni az adósságot, közben elveszi a forrásokat az infrastruktúrától, az egészségügytől, az oktatástól. Ezzel éppen a növekedést fojtaná meg, amitől a mutató javulhatna.
Az euródilemma
Pogátsa szerint az euróbevezetés és a modernizáció között valós átváltás létezik. Az euróhoz vezető út szigorú fiskális fegyelmet követel: alacsony hiány, csökkenő adósságráta. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy a pénzügyminiszter nem adhat annyi pénzt a közlekedési, egészségügyi vagy oktatási tárcának, amennyire szükségük lenne. Ha a kormány a 2030-31-es euróbevezetési célt tűzi zászlajára, és ahhoz tartja magát, a modernizáció szenved csorbát. Ha viszont a modernizációba fekteti a forrásokat, a céldátumot arrébb kell tolni – mondjuk 2033-34-re.
Pogátsa a modernizációt tartja prioritásnak, és szerinte ez akár újabb hitelfelvétellel is finanszírozható. A stagnálás ugyanis hosszabb távon is eltávolít az euró kritériumaitól – a növekedés viszont közelebb hoz.
A leendő pénzügyminiszter is tudja
Pogátsa szerint Kármán András leendő pénzügyminiszter tisztában van ezzel a feszültséggel – ez nem elméleti vita, hanem egy valódi gazdaságpolitikai döntés a sorrendről. Az új kormánynak hamarosan el kell döntenie, melyik célra optimalizál a következő négy évben.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Pogátsa Zoltán: Közgazdász, szociológus, docens a Soproni Egyetemen, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője. Rendszeres médiakommentátor gazdasági és uniós kérdésekben.
- Kármán András: A Tisza-kormány leendő pénzügyminisztere. Korábban az MNB elemzője, kormányzati államtitkár, EBRD-igazgatósági tag és az Erste Lakástakarék vezérigazgatója volt.
- Maastrichti kritériumok: Az euróövezethez való csatlakozás feltételei: alacsony inflációs ráta, stabil árfolyam, alacsony hosszú lejáratú kamatszint, és legfeljebb 3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány, valamint 60 százalék alatti GDP-arányos államadósság.
- Kockázati felár: Az az extra kamatköltség, amelyet egy ország az átlagos euróövezeti kamat felett fizet az állampapírjain – a befektetők bizalmának mércéje.
