A zenés életrajzi filmek műfaji áttekintése a Michael világsikere kapcsán, a sípcsonton rúgott Elvistől a CGI-csimpánzokig.
Amerikában 97 millió, világszinten pedig 217,4 millió dollárt termelt az első hétvégén a Michael. Antoine Fuqua rendezése ezzel a legjobb nyitányt produkálta az életrajzi filmek (más néven: biopic-ek) popsztárokkal foglalkozó alfajában. A végső bevételt még meglátjuk, de a jelek arra mutatnak, hogy anyagi értelemben az élmezőnyben fog helyet foglalni a mozi – még ha a kritikák nem is túl lelkesek. Éppen ezért itt az ideje, hogy áttekintsük: mikor lett divat zenészek életét megfilmesíteni, nézni és díjazni? Hol járt és hová tart ez a zsáner?
Kurt Russell, az Elvis-specialista
Jóval Baz Luhrmann 2022-es alkotása előtt is készült már nagyszabású életrajzi film Elvis Presley életéről, egész pontosan két évvel a rock and roll királyának halála után. Bármily meglepő, de az 1979-es Elvist a horror nagymestereként ismert John Carpenter rendezte, karrierje csúcsán, a Halloween és A köd között. Itt dolgozott először együtt visszatérő színészével, Kurt Russell-lel, akinek pályája sok évtizeden keresztül több ponton kapcsolódik az énekeshez. Az 1963-as A világvásáron történt gyerekszínészeként egy jelenetben sípcsonton rúgta a főszereplő Presley-t, Carpenter filmjében már ő maga alakította a Királyt, a 2001-es Milliókért a pokolba című akciómoziban pedig Elvis-imitátor kaszinórablót formált meg. Tehát Russell abszolút kimaxolta a témát:
játszott Elvisszel, eljátszotta Elvist, és eljátszott valakit, aki eljátssza Elvist.
Oscar bácsi gyütt
Carpenter művét, bár a világ számos pontján mozifilmként futott, Amerikában TV-filmként mutatták be, így Kurt Russellt Oscar helyett Emmy-re jelölték alakításáért. Ám Gary Busey egy másik rock and roll ikon bőrébe bújva Oscar-jelölésig jutott az 1979-es gálán a Buddy Holly történetéért. Sissy Spacek pedig a két évvel későbbi díjátadón A szénbányász lánya főszerepében meg is kapta az aranyszobrot, Loretta Lynn countrysztár megformálásáért. Ettől az időszaktól kezdve egészen napjainkig az Amerikai Filmakadémia előszeretettel jelöl, vagy akár díjaz könnyűzenei előadókat játszó színészeket…
Oscar bácsi nem gyütt
… persze nem mindig. Lehetett akármilyen átütő Dennis Quaid Jerry Lee Lewisként az 1989-es A rock ’n’ roll ördögében, Val Kilmertől is izzott a vászon, amikor Jim Morrisonná lényegült át Oliver Stone 1991-es The Doorsában, a megérdemelt jelölések mégis elmaradtak. Mindenesetre a zene- és filmrajongók szeretettel emlékeznek ezekre az alakításokra.
Whitney és Tina
Whitney Houston is bejelentkezett Tina Turner szerepére az 1993-as Tina című filmben, a producerek mégis az akkoriban kevésbé ismert Angela Bassett mellett döntöttek. 2022-ben aztán elkészült Naomi Ackie főszereplésével az I Wanna Dance With Somebody – Whitney Houston története, de ezt már nem élhette meg a tíz évvel korábban elhunyt Houston, míg Turner nagyon is élt, sőt, a csúcson volt, amikor a Tina futott a mozikban.
Ray Charles filmet hallgat
A súlyos beteg Ray Charles még épp megélhette, hogy befejeződik a Ray 2004-es forgatása, de azt már nem, hogy a következő évben az őt megformáló Jamie Foxx átveszi az Oscart. A film első vágását a világtalan zenész magától értetődő módon nem láthatta, ám meghallgatta azt, mielőtt elhunyt.
James Mangold, a műfaj mestere
Egy autentikus és sikeres zenei biopic-et is komoly teljesítmény megrendezni, hát még kettőt! James Mangoldnak összejött a duplázás: 2005-ben a Johnny Cash életútját megfilmesítő A nyughatatlan nyűgözte le a közönséget és a szakmát, 2024-ben pedig a bravúrt Bob Dylannel és a Sehol se otthonnal ismételte meg.
Fehérek feketékről, hitelesen
A legfeketébb gangsta rap együttest, az N.W.A.-t bemutató Egyenesen Comptonból elsősorban hiteles forgatókönyve miatt kapott elismerő kritikákat. Nagy meglepetéseket tartogatott sokak számára a 2016-os Oscar-közvetítés. Amikor a kamera a jelölteket mutatta, lehullott a lepel: a szkriptet négy jól szituált fehér fickó hozta össze.
Dalok a dialógusok helyett
Kísérletező kedvű rendezők kipróbálták: mi van, ha egy zenés életrajzi film egyúttal musical is? Tehát a szereplők nem csak a stúdiózást és a koncertezést ábrázoló jelenetekben, hanem bármikor dalra fakadhatnak, olykor párbeszédek helyett. Ide sorolható Clint Eastwood 2014-es munkája, a Frankie Valli & The Four Seasons-ről (Fiúk Jerseyből), valamint Dexter Fletcher 2019-es Elton John-mozija (Rocketman).
Robbie és Michael csimpánzai
Michael Gracey még kísérletezőbb kedvű rendező volt 2024-ben: a Better Man: Robbie Williams nem csak musical, de egy CGI-csimpánz „játssza” benne a popsztárt. A 2026-os Michael jóval hagyományosabb produkció, de itt is beköszön egy CGI-főemlős: Jackson egykori háziállatát, Bubbles-t nem egy élő majom, hanem a speciális effektusok jóvoltából láthatjuk a vásznon.
Kiütheti-e Michael Freddie-t?
Bő 910 milliós globális bevételével a mai napig a 2018-es Queen-film, a Bohém rapszódia a zsáner kereskedelmi csúcspontja. Ám elképzelhető, hogy Freddie Mercury-ék uralkodása 2026-ig tartott: box office elemzők szerint a Michael teljesítménye akár felül is múlhatja riválisát.
Mit hoz a jövő?
Jelenleg Roy Orbison-, Bee Gees-, Scorpions-, Bon Jovi- és Madonna-projektek pörögnek Hollywoodban, a megvalósulás különböző fázisaiban. Az Oscar-díjas Sam Mendes pedig a műfaj legmonumentálisabb vállalkozásába vágott bele: mind a négy Beatles-tagról külön-külön filmet rendez.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Antoine Fuqua: 1965-ös születésű amerikai filmrendező, aki kliprendezőként indult. Coolio Gangsta’s Paradise című slágeréhez készült kisfilmet valószínűleg mindenki látta, aki a kilencvenes években akár csak futólag nézett zenetévét. Előszeretettel dolgozik Denzel Washingtonnal, közös munkáik a Kiképzés, A védelmező-trilógia, valamint A hét mesterlövész 2016-os verziója.
- John Carpenter: 1948-ban született rendező, producer, forgatókönyvíró és zeneszerző. A cikkben említett művein kívül a nevéhez fűződik például A 13-as rendőrőrs ostroma, A dolog, a Menekülés New Yorkból vagy a Nagy zűr Kis-Kínában.
- Oliver Stone: 1946-os születésű, háromszoros Oscar-díjas amerikai filmkészítő. Korai forgatókönyvéért, az Éjféli expresszért rögtön aranyszobrot kapott 1979-ben, később rendezőként is befutott, A szakasz és a Született július 4-én című műveiért ebben a minőségben jutalmazták az 1987-es és az 1990-es gálán. További jelentős alkotásai: Tőzsdecápák, JFK – A nyitott dosszié, Nixon, Minden héten háború.
- James Mangold: 1963-ban született amerikai filmrendező. Nevéhez fűződik a Cop Land, az Észvesztő, az Aszfalt királyai, az Indiana Jones és a sors tárcsája. Kivette a részét az X-Men-filmekből is a Farkassal és a Logannel.
- Bubbles: Michael Jackson házikedvencként tartott csimpánza. 1983-ban született, a mai napig él és virul: 43 évesen egy floridai állatrezervátum vendégszeretetét élvezi.
- CGI: a computer-generated imagery rövidítése, tehát olyan trükkfelvétel vagy grafika, amelyet számítógéppel alkottak meg.
- Sir Sam Mendes: 1965-ös születésű, Oscar-díjas angol színházi és filmrendező. Az elismerést rögtön első mozifilmjéért, az Amerikai szépségért kapta a 2000-es gálán. Azóta elkészítette többek között A kárhozat útját, az 1917-et és két James Bond-kalandot: a Skyfallt és a Spectre-t. 2020-ban lovaggá ütötték.
