Miért szövetségesünk a stressz, mi az önegyüttérzés három összetevője, és hogyan született meg a Boldogságóra?
Bagdi Bella pszichológus, mindfulness tanár, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke a radiocafé Pontjókor! műsorában Fehér Mariann-nak mesélt arról, hogyan jutott el a zenétől a pszichológiáig, mit jelent valójában a Boldogságóra, és miért kell előbb megbarátkozni önmagunkkal ahhoz, hogy változni tudjunk.
Honnan indult: zene és öngyógyítás
Bagdi Bella és Fehér Mariann kapcsolata 14 évre nyúlik vissza. Az első találkozásuk egy interjú volt, amelyben Bagdi Bella arról mesélt, hogy egy nehéz életszakaszában a rossz gondolataiban a szavakat pozitív jelentéstartalmú szavakra cserélte, addig ismételgetve azokat, amíg a negatív gondolat ki nem cserélődött. Ezeket a mantrákat töltötte meg aztán zenével és ritmussal, és elkezdett pozitív megerősítéseket tartalmazó dalokat írni – először magának, majd másoknak is.
Ezek a dalok vezettek el a Boldogságóra programhoz. Pedagógusok kezdték el használni a gyerekdalokat óvodai és iskolai környezetben, és rajtuk keresztül indult el a program. Bagdi Bella maga is mélyen személyes úton jutott idáig: kiskorában szelektív mutizmusa volt, iskolában lefagyott, a szóbeli érettségin hang sem jött ki a torkán. Az is két-három évébe telt, mire bevállalta az első nyilvános koncertet.
A Boldogságóra: érzelemóra gyerekeknek
A Boldogságóra program óvodai és iskolai foglalkozásokat jelent, amelyeket az ELTE Pozitív Pszichológia Kutatócsoportjával együttműködve dolgoztak ki, és hatásvizsgálattal is alátámasztottak. A gyerekek maguk sokszor érzelemórának hívják. A program két pillérre épül: az érzelmi nevelésre és a megküzdési stratégiák elsajátítására.
A pszichológus szerint riasztó adat, hogy szülők átlagosan napi 5-7 percet beszélgetnek gyerekeikkel – és ez többnyire logisztikai jellegű. Arra, hogy a gyerek valójában hogy van, már kevesebb tér marad. A Boldogságórán viszont pont erre van lehetőség: harmadikos, negyedikes gyerekek írnak Bagdi Bellának, hogy olyan dolgokat tudnak ott megbeszélni, amiket máshol nem.
A program egyik alapüzenete, hogy a szenvedést kisgyermekkortól normalizálni kell. A „ne sírj”, „ne légy szomorú” típusú szülői reakciók arra kondicionálják a gyereket, hogy nyomja el, amit érez. Ez felnőttkorban pszichoszomatikus tünetekhez és önromboló megküzdési módokhoz vezet – az elnyomott érzelmek előbb-utóbb valamilyen tünet formájában jelennek meg.
Mi az önegyüttérzés?
Fehér Mariann elmesélte, hogy nemrég egy síró tizenéves lányt látott az utcán, és odament megkérdezni, mit tehet érte, mert érezte, hogy nagyon szenved. Arra, amit akkor érzett, nem is a sajnálatot tartja jó kifejezésnek, egyszerűen késztetést érzett, hogy enyhítse a lány szenvedését.
Bagdi Bella szerint pontosan ez az önegyüttérzés lényege is – hogy ezt a hozzáállást önmagunk felé is tudjuk fordítani, amikor mi szenvedünk valamitől. Szerinte nincs még egy ember, akivel olyan rosszul bánnánk, mint saját magunkkal.
Mint mondta, az önegyüttérzés három összetevőből áll. Az első a tudatos jelenlét: észre kell venni, hogy éppen szenvedünk. Ez korántsem magától értetődő, hiszen sokan megtanulták elzsibbasztani magukat. A második a közös emberség: annak felismerése, hogy nem vagyunk egyedül – például ha valakinek alvászavara van, rajta kívül ki tudja hányan küzdenek még ugyanezzel a világon, akár ugyanabban a pillanatban is. A harmadik a kedvesség önmagunkhoz, szemben a krónikus önkritikával. Ez utóbbit sokan tévesen motiváló erőnek gondolják. Tudományos vizsgálatok szerint viszont a kemény önkritika megbénítja az agyban a cselekvésért felelős területeket. Ráadásul ördögi kört hoz létre: ha például valaki evéssel nyugtatja magát és aztán keményen kritizálja magát miatta, az önkritikától ismét rosszul érzi magát, és ismét evéshez nyúl.
A stressz nem ellenség
Bagdi Bella tisztázta azt is, hogy a stressz tudományos értelemben mindaz, ami a testünkben és az elménkben történik annak érdekében, hogy segítsen megküzdeni a pillanat valóságával. Vagyis a stressz valójában szövetséges, nem ellenség. A szorongás sem azt jelzi, hogy rosszul fogunk csinálni valamit – hanem azt, hogy az adott pillanat számít nekünk. Aki nem szorong a fellépése előtt, annak nem fontos az előadás. A szorongást félreértjük, ha visszahúzódásra késztetőnek éljük meg – valójában arra akar energiát adni, hogy cselekedjünk.
Bagdi Bella az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (ACT) szemléletéhez is közel áll: ez nem a nehéz gondolatok megváltoztatását tűzi ki célul, hanem a hozzájuk való viszony átalakítását. A gondolat mentális esemény, nem a valóság tükre – és a nehéz gondolatokkal együtt is lehet az értékeink szerint cselekedni. Ő maga is így él: kamerafóbiája van, interjú után mindig eszébe jut, mit kellett volna még mondania – de mégis kiáll, mert hisz abban, amit közvetít.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Bagdi Bella: Pszichológus, mindfulness tanár, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke és a Boldogságóra program alapítója. Zeneszerzőként pozitív megerősítéseket tartalmazó dalokat ír.
- Boldogságóra: Bagdi Bella által alapított óvodai és iskolai program, amely az érzelmi intelligencia és a megküzdési készségek fejlesztésére irányul, az ELTE Pozitív Pszichológia Kutatócsoportjával együttműködve.
- Mindfulness (tudatos jelenlét): A jelen pillanatra irányuló, ítélkezésmentes figyelem gyakorlata, amelyet stresszcsökkentésre és érzelmi egyensúlyra alkalmaznak.
- Önegyüttérzés: A saját szenvedésünk iránti részvét és kedvesség képessége. Három összetevője: tudatos jelenlét, közös emberség és önmagunk iránti kedvesség.
- ACT (Elfogadás és Elköteleződés Terápia): Pszichoterápiás irányzat, amely a nehéz gondolatokhoz való viszony átalakítására és az értékvezérelt cselekvésre helyezi a hangsúlyt.
- Szelektív mutizmus: Olyan szorongásos állapot, amelyben valaki bizonyos helyzetekben – például iskolában – képtelen megszólalni, miközben más közegben, például otthon, normálisan beszél.
