A magas műtrágyaárak egyre több gazdálkodót kényszerítenek arra, hogy alternatív megoldásokat keressen a tápanyagpótlásban.
Umenhoffer Péter agrárszakember, a Bionat Kft. cégvezetője a radiocafé Millásreggeli című műsorában arról beszélt, hogyan lehet szármaradványok visszaforgatásával, mikrobiológiai készítményekkel és szemléletváltással akár 50–80 százalékkal is csökkenteni a műtrágya-felhasználást – miközben a talajaink állapota is javul, az aszálytűrőképesség nő, és a gazdálkodás jövedelmezősége sem feltétlenül romlik.
Szükség van egyáltalán van a műtrágyára?
A műtrágya szükségességét Umenhoffer Péter nem tagadja: a nagyüzemi növénytermesztés és a globális élelmiszer-ellátás mai rendszere nem képzelhető el teljesen nélküle. A kérdés azonban nem az, hogy kell-e, hanem az, hogy mennyit és hogyan. Az elmúlt évtizedek gyakorlata – amelyben a terméshozam-maximumra törekvés volt az elsődleges cél – az agrárszakember szerint súlyosan megviselte a magyar talajtartalékokat. A kizsigerelt talajokra öntött növekvő mennyiségű műtrágya egyre kevésbé hatékony, ráadásul elsavasítja a talajt, és a bombaszerűen meghajszolt növény könnyebben adja meg magát a kórokozóknak is – ezzel párhuzamosan a növényvédőszer-igény is nő.
Az aszályos időszak – amely az ország keleti részeit különösen sújtja – felerősítette ezt a dilemmát: a nitrogénnel tömött, túlhajszolt növény több vizet igényel, miközben a talaj vízmegtartó képessége már eleve gyenge. A kényszerpálya tehát szemléletváltást sürget.
A szármaradvány kézenfekvő alternatíva
Az egyik legkézenfekvőbb és legolcsóbb alternatíva a szármaradványok helyben hagyása aratás után, ahelyett hogy elégetnék vagy elhordanák azokat. Egy átlagos, 5 tonna/hektáros termésátlagú őszi búza esetében a szármaradványban visszamaradó tápanyagmennyiség már önmagában is számottevő. Körülbelül 21 kg/ha foszfor, 42 kg/ha kálium és 32 kg/ha nitrogén tárható fel és juttatható vissza a talajba. A jelenlegi inputárak mellett ez megközelítőleg 55–65 ezer forint/hektár értékű tápanyagnak felel meg – ami komoly tétel, és nem kerül semmibe.
A módszer elvét sokan ismerik a kiskerti mulcsozásból: a takaróanyag csökkenti a talaj kipárolgását, javítja a szerkezetét, és a lebomlás során tápanyagot szabadít fel. Szántóföldi léptékben ugyanez a folyamat játszódik le – csak éppen nem virágföldkészítés, hanem a természetes tápanyag-körforgás helyreállítása a cél.
A betegség megelőzhető
Jogos felvetés, hogy a visszamaradó növényi szár kórokozókat is rejthet, amelyek a következő kultúrát veszélyeztethetik. Umenhoffer Péter szerint ezt két dolog egyidejű alkalmazásával lehet kezelni: a vetésforgó következetes betartásával, valamint mikrobiológiai szárbontó készítmények kijuttatásával.
Ezek a készítmények élő baktériumkultúrákat tartalmaznak, amelyek felgyorsítják a szármaradványok lebomlását, miközben a patogén gombákkal szemben is védelmet nyújtanak. Különösen előnyösek az úgynevezett endospórás szerkezetű termékek: ezek a szárazságot akár hosszú ideig átvészelik, és csak akkor kezdenek el aktívan élni, amikor nedvességhez jutnak a talajban. Ez hasonló ahhoz, ahogy például a tetanuszbaktérium is aktiválódik, amikor alkalmas gazdaszervezetbe kerül. A lényeg, hogy ezek a készítmények nem a talaj nedvességétől függetlenül hatnak, hanem éppen a csapadék érkezésekor fejtik ki maximális hatásukat.
Az Agrár-ökológiai Programban is számos ilyen termék megtalálható. Umenhoffer Péter hangsúlyozza, hogy ne a legolcsóbb, hanem a ténylegesen hatékony – patogén gombák ellen is aktív – termékeket válasszák a gazdálkodók.
Mennyivel csökkenthető a műtrágya-felhasználás a gyakorlatban?
A szakember tapasztalata szerint vannak gazdálkodók, akik már 80–90 százalékkal csökkentették a műtrágya-felhasználást, különösen ott, ahol állattenyésztés is folyik és így szerves trágya is rendelkezésre áll. Ahol ez nem adott – márpedig az állattartás és a növénytermesztés az elmúlt évtizedekben nagymértékben elvált egymástól –, ott is reális cél egy 30–50 százalékos csökkentés a szármaradványok visszaforgatásával, vetésforgó-betartással és mikrobiológiai készítményekkel.
A hígtrágya hasznosítása szintén egyre inkább előtérbe kerül. A gépgyártók már fejlesztenek erre alkalmas eszközöket sertés- és baromfitelepekre egyaránt. Magyarországon már arra is van példa, hogy a csirketrágyát granulálják, és ebben a formában juttatják vissza a táblákra.
Aszálytűrés és talajélet: az összefüggés, amire érdemes odafigyelni
A mikrobiológiai készítmények nem csak a szárbontásban segítenek: a növények stressztűrő képességét is erősítik. Bár a növényeknek nincs immunrendszerük a szó orvosi értelmében, a talajban élő hasznos mikroorganizmusok egyfajta védőréteget képeznek körülöttük. A száraz időszakokban ez két-három héttel meghosszabbíthatja a növény életképességét – és ez a pár hét sokszor éppen elég ahhoz, hogy a csapadék még idejében megérkezzék.
A talajmikrobiom és az emberi bélmikrobiom összefüggése ma már tudományosan kutatott terület: az egészséges talaj egészségesebb növényt, az egészségesebb növény egészségesebb élelmiszereket eredményez. Umenhoffer szerint a legtáplálóbb élelmiszer az, amelyet a fogyasztó tartózkodási helyétől legfeljebb 100 kilométeren belülről szereznek be.
Mit tehet a balkonkertész és a hobbikertész?
A szemlélet kisebb léptékben is alkalmazható. A fűnyíró gyűjtőtartályának leszerelése – és a fűnyesedék helyben hagyása – valóban hatékony talajtakaró. A komposztálásba szárbontó készítmények is bevonhatók, amelyek felgyorsítják az érést és virágföld-minőségű végtermékhez vezetnek. A gyepet sem szükséges mindig a legrövidebbre nyírni: a hosszabb fű kisebb vízigényű, és jobban védi a talajt a kiszáradástól.
A logika ugyanaz, mint a szántóföldön: minél élőbb, minél változatosabb a talajélet – legyen szó földigilisztáról, mikroorganizmusokról vagy akár a nem kedvelt vakondról –, annál ellenállóbb és termékenyebb a talaj.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Umenhoffer Péter: Agrárszakember, a Bionat Kft. cégvezetője. A növénytermesztés és a talajbiológia kapcsolatára, valamint a műtrágya-felhasználás csökkentésére szakosodott szakember.
- Szárbontó mikrobiológiai készítmények: Olyan, baktériumkultúrákat tartalmazó mezőgazdasági termékek, amelyek felgyorsítják a szármaradványok talajban való lebomlását, miközben védelmet nyújtanak a kórokozó gombákkal szemben is.
- Endospórás baktérium: Olyan baktériumfaj, amely szélsőséges körülmények között spóraállapotba vonul, és csak akkor aktiválódik, amikor a környezeti feltételek kedvezővé válnak.
- Vetésforgó: Az a gazdálkodási gyakorlat, amelynek során ugyanazon a táblaon különböző növénykultúrákat vetnek egymást váltva, meghatározott sorrendben. Célja a talaj kimerülésének és a kórokozók felszaporodásának megelőzése.
- Mulcsozás: A talajfelszín takarása szerves anyaggal (pl. fűnyesedék, szalma, szármaradvány) a párolgás csökkentése a talajhőmérséklet szabályozása és a gyomosodás visszaszorítása érdekében.
- Huminsavak: A talaj szervesanyag-bomlásakor keletkező vegyületek, amelyek javítják a talajszerkezetet, fokozzák a vízmegtartó képességet és segítik a növények tápanyagfelvételét.
- Agrár-ökológiai Program (AÖP): A magyar agrártámogatási rendszer egyik pillére, amely a környezeti szempontból fenntartható gazdálkodási módokat ösztönzi.
- Talajmikrobiom: A talajban élő mikroorganizmusok összessége, amelyek alapvető szerepet játszanak a tápanyag-körforgásban, a talajszerkezet kialakításában és a növények egészségének fenntartásában.
