Fitoplazma-veszély, átláthatatlan bormarketing, stagnáló szőlőárak – van, és talán lehet is mit tenni a magyar borágazatban.
A magyar borágazat számos strukturális problémával küzd egyszerre. Fitoplazma-fertőzés fenyegeti a szőlőültetvényeket, a szőlőfelvásárlási árak két évtizede stagnálnak, a bormarketing intézményrendszere áttekinthetetlen, a borversenyek hozzáadott értéke pedig megkérdőjelezhető. A radiocafé Borravaló című műsorában Kántor Endre Ercsey Dániel borszakíróval, a Pécsi Borozó főszerkesztőjével járta körbe azt, hogy mi a baj, és mit kellene sürgősen megváltoztatni.
A fitoplazma: amit nem lehet halogatni
Ercsey Dániel szerint a magyar borászat problémái annyira szerteágazóak, hogy nehéz eldönteni, melyikkel kezdjük – de az aranyszínű sárgaság nevű fitoplazma-fertőzés az a kérdés, amelyet nem lehet elodázni. Ha a kórokozó kipusztítja a magyar szőlőültetvényeket, akkor az összes többi téma – marketing, szervezeti reform, árazás – tárgytalanná válik.
Az aranyszínű sárgaság ellen az olaszok és a franciák már 30-40 éve komolyan fellépnek; a horvát megközelítés ezzel szemben lényegében a tehetetlenség volt. Bíztató fejlemény, hogy – Ercsey egyik cikkének köszönhetően – a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) egy prominense jelezte: a kényszerkivágások jogi háttere már megvan, csak eddig senki sem élt vele. Ez a folyamat az adásban elhangzottak szerint heteken belül elindulhat.
Mi a gond a szabályozási rendszerrel?
A HNT kizárólag a kataszteri nyilvántartásban szőlőként szereplő területekre lát rá. Csakhogy az országban közel kétszer annyi egykori szőlőterület létezik, amely már nincs regisztrálva, vagy kiskertként van nyilvántartva. Ezek a területek kikerülnek a szervezet jogköréből, miközben a fitoplazma szabadon terjed bennük.
Ercsey szerint vagy meg kell vonni a HNT minden jogkörét, vagy valódi hatáskörrel kell felruházni – beleértve a kiskertek felügyeletét és a szankcionálás lehetőségét is. A jelenlegi helyzet abszurd. Ha egy hegybíró szívesen kimenne felmérni a teljes, hozzá tartozó szőlő- és volt-szőlőterületet, ehhez sem megfelelő jármű, sem jogkör nem áll rendelkezésére.
Szőlőfelvásárlási árak: húsz év, nulla forint változás
A szőlőfelvásárlási árak kérdése évtizedek óta visszatérő sérelem a szakmában. Ercsey adatot is hoz: Tokaj-Hegyalján, a magyar borászat kiemelt régiójában egy ikonikus dűlőből első osztályú száraz furmint szüretkor 130 forintért vásárolható kilónként. Összehasonlításképpen: harmadosztályú szőlőt Horvátországban egy euróért lehet kilónként venni.
A paradoxon az áruházi polcokon is megmutatkozik: palackos furmint 550 forintért, sőt jobb nevű pincészetektől is 1400–1500 forint körüli áron kapható. Ercsey szerint ez „agyonveri a piacot”. Felvetette, hogy érdemes lenne jogi eszközökkel szűkíteni, hogy mit lehet tokajinak hívni, és a többi bort más, földrajzi elnevezéssel értékesíteni. Ez Olaszországban vagy Spanyolországban magától értetődő.
Borversenyek: közpénz nélkül, de miért?
Ercsey a borversenyek kérdésében határozott álláspontot képvisel: közpénzt nem érdemes ezekre fordítani. Magyarországon – becslése szerint – több mint ezer borverseny létezik, a települési szinttől az országosig. A közösségépítő funkció elismerhető, de a marketing-hozzáadott érték megkérdőjelezhető.
Személyes tapasztalatként hozta fel, hogy egy regionális borversenyen bíráló bizottsági tagként szembesült azzal, hogy hibás bort nem lehet kizárni a versenyből. A legalacsonyabb pontszámmal is oklevelet kapott volna a nevező. Ezt aztán ki is teszi a falra, miközben a valódi üzenet az lett volna: öntsd ki az egészet.
Ezzel szemben két magánkezdeményezésen alapuló borversenyt – a Winelovers Wine Awards-t és a VinAgorát – pozitívumként említ. Mindkettő a piacról él, külföldi szakértőket hoznak, és a nevezők szerint valódi értéket képviselnek a megszerzett érmek. A GRO elnevezésű olaszrizling borverseny példáján keresztül azt is megvilágítja, hogy egy kis termelő már 60 eurós nevezési díjért legalább egy Master of Wine visszajelzését kaphatja meg – ez a pénz jól elköltött.
Az átláthatatlan bormarketing-intézményrendszer
A magyar bormarketing szervezeti rendszere – Kántor Endre szavaival – szinte áttekinthetetlen. A HNT, a Magyar Bormarketing Ügynökség (MBÜ), az Agrármarketing Centrum, a Nébih és egyéb szervek feladatkörei átfedésben vannak, és nem mindig koordinálnak egymással. Ercsey például úgy látja, hogy a belföldi borfogyasztást ösztönző kampányokat a HNT finanszírozta és jegyezte, miközben valószínűleg semmit nem egyeztetett az MBÜ-vel.
A 2023-tól évi 3 milliárd forintos minisztériumi támogatással működő Nemzeti Bormarketing Stratégia sem nyilvános – pedig több ország bormarketing-szervezete közzéteszi a saját, akár ötéves stratégiáját teljes terjedelmében. Ercsey elmondta, hogy a stratégia összeállításáért felelős Rókusfalvy Pál, a nemzeti bormarketingért felelős egykori kormánybiztos végiglátogatta a borvidékeket, de hogy ezeken az egyeztetéseken mi hangzott el, és ki vett részt bennük, nem ismert nyilvánosan.
Különösen aggályosnak tartja Ercsey, hogy az MBÜ megbízásait egy közbeiktatott ügynökségen keresztül kellett teljesíteni. Szerinte az ügynökség a piaci árnál lényegesen magasabb összeget számlázott tovább az állam felé. Ezt az MBÜ jelenlegi és volt munkatársai sem nézték jó szemmel.
Nyílt szakmai vita előtt a borágazat?
Ercsey konkrét javaslatokat is megfogalmaz. Az egyik: a horvát mintára kialakítandó regionális bormarketing-szervezetek – a nagy, egységes központi intézmény helyett – jobban igazodhatnának az egyes borvidékek sajátos helyzetéhez és céljaihoz. Sopron, Tokaj, Villány és Szekszárd érdekei és lehetőségei egymástól gyökeresen eltérnek.
A másik javaslat: a borvidéki fogalom EU-s csatlakozásunk óta jogi értelemben már nem az, aminek itthon tartják. Az eredetvédelem rendszerében a kunsági borvidék és az izsáki arany sárfehér egységnyi névvédelmet élvez. A külföldiek számára azonban már a 22 borvidék is nehezen befogadható, 70 földrajzilag eredetvédett területet pedig teljesen lehetetlen kommunikálni. A régiók felértékelése és a regionális együttműködés erősítése ebből a szempontból is indokolt.
Ercsey mindkét cikkét vitaindítónak szánta, és a Pécsi Borozó – amelynek jelenleg főszerkesztője – teret ad minden borászattól, szervezettől, érintett szereplőtől érkező reagálásnak, hogy a szakmai vita írásban, visszakereshetően folyhasson.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Ercsey Dániel: Borszakíró, a Pécsi Borozó főszerkesztője.
- HNT (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): A 22 magyar borvidék hegyközségeinek csúcsszervezete, amely a szőlész-borász szakma önkormányzati érdekvédelmét és számos szabályozási feladatot lát el.
- Fitoplazma / aranyszínű sárgaság: Rovarok által terjesztett növényi kórokozó, amely pusztítja a szőlőtőkéket. Magyarországon az érintett ültetvényeket ki kell vágni; a betegség elleni védekezés nemzetközileg bevett módszerek szerint kezelhető, de halogatása súlyos következményekkel jár.
- Magyar Bormarketing Ügynökség (MBÜ): 2023-ban alapított állami szervezet, amelynek feladata a Nemzeti Bormarketing Stratégia megvalósítása.
- Rókusfalvy Pál: Borász, kommunikációs szakember, az Etyeki Piknik alapítója. 2022-től nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztosként a 2023–2026-os Nemzeti Bormarketing Stratégia kidolgozásáért felelt.
- Pécsi Borozó: Pécs székhelyű, független bor- és gasztronómiai magazin. Alapítója Győrffy Zoltán, jelenlegi főszerkesztője Ercsey Dániel.
- VinAgora: Magyar magánvállalkozásként működő, nemzetközi szintű borverseny, ahol külföldi szakértők is bírálnak.
- Winelovers Wine Awards: Szintén magánkezdeményezésen alapuló, nemzetközi borverseny Magyarországon.
- Master of Wine (MW): A borvilág egyik legelismertebb szakmai minősítése, amelyet a londoni Institute of Masters of Wine adományoz rendkívül nehéz vizsgák letétele után.
