Törteli Eszter jól ismeri a halált, és nem is fél tőle. Miközben egykori bűnügyi eseteiről írt könyvet, segíti az áldozatokat.
Több ezer haláleset, kegyetlen gyilkosok, veszélyes helyszínek – és mindez nem krimiből, hanem valódi életből. Törteli Eszter 16 évig volt rendőr: előbb nyomozó, majd bűnügyi helyszínelő. Most könyvet írt, amelynek alcíme is figyelmeztet: Egy bűnügyi helyszínelő megrázó történetei. A radiocafén, a Könyvben utazom című műsorban Oláh Andrea kérdezte a szerzőt – a halálhoz való viszonyról, a valódi helyszínelés és a CSI-filmek közötti szakadékról, a gyerekek és az idősek kiszolgáltatottságáról és arról, hogy mikor kell blöffölni egy kihallgatáson.
Mostanra értek könyvvé az emlékek
Törteli Eszter saját bevallása szerint viharosan szerelt le a rendőrségtől. Kellett egy év, mire képes volt érzelmektől mentesen visszagondolni az ott töltött éveire. Akkor jött a felismerés: rengeteg olyan ügy és ember van, akire senki sem emlékszik. A könyv egyszerre emlékállítás és tanulsággyűjtemény, de nem csak az ügyeknek, hanem az egész pályájának is.
A halál nem tabu, csak mi tesszük azzá
A könyv egyik alapgondolata, hogy a magyar társadalom erősen tabusítja a halált. Törteli Eszter a mexikói kultúrát hozza példának, ahol oltárt állítanak az elhunytaknak, megünneplik az emléküket, és a halott valójában ott él a család tudatában generációkon át. Ezzel szemben Magyarországon sokan egyszerűen nem beszélünk róla, holott a halál az életünk része, nem a kivétele.
Törteli Eszter gyerekkora óta természetesen kapcsolódik ehhez a témához, ahogy fogalmaz, nem ő választotta, hanem az választotta őt. Hatévesen koponyát rajzolt magára, és soha nem érezte morbidnak a vonzódást.
CSI kontra valóság
Az egyik legizgalmasabb kérdés a filmek és a valóság szembeállítása. A CSI-sorozatokban a helyszínelők 45 perc alatt megoldanak mindent, mindig luxusvilla a helyszín, vakítóan fehér ruhában sétálnak ki a tetthelyről. A valóságban a papírruha alatt 35 fokos külső hőmérséklet esetén 50 fok van. Vér, testnedvek, szűk helyek, balesetveszély – ezek a valódi munkakörülmények.
Törteli Eszter a Szabadság híd tetején, a turulmadáron, a Gellért-hegyen és a Hableány-katasztrófa helyszínén is dolgozott. Volt, hogy vihar kapta el egy panelház tetején, miközben egy tűzoltódaruról próbáltak bejutni egy lakásba. A fertőzésveszély – hepatitis, HIV – permanens kockázat volt.
A kihallgatás mint sakkjátszma
Törteli Eszter nyomozóként is hosszú éveket töltött, és bevallása szerint ezt imádta. A jó kihallgató megteremti a „csatornát” a gyanúsítottal, és abból nem engedi ki. Egyetlen szempillamozdulat, hangszínváltozás, pupillamozgás – ezek árulkodnak, nem a szavak.
És persze a blöff: rossz részletet mond be a nyomozó, és megfigyeli, kijavítja-e a gyanúsított. Ha igen, akkor megfogta. Az önkéntelen helyesbítés bizonyítja az ottlétet. Aki tényleg nem tudott ott lenni, azt nem zavarja egy téves részlet.
Az idősek és a gyerekek kiszolgáltatottsága
A könyv két külön fejezete foglalkozik a legsérülékenyebb csoportokkal. Az idősek elleni bűncselekmények visszatérő jelenségek voltak Törteli Eszter pályáján: valaki behízelgi magát egy magányos öregemberhez, ápolja, majd átíratja az ingatlant, esetleg gyógyszerezi vagy itatja. A bűncselekmény végeredménye sokszor halál, az elkövető motivációja néha szó szerint filléres.
A gyerekeknél a legfájdalmasabb az iskolai zaklatás és a közösségi média okozta veszély. Öt fiatal lett öngyilkos egy ügyben, mire sikerült azonosítani az online felbujtót – ehhez Törteli Eszter saját bevallása szerint közel ötszáz nevet vizsgált végig. Az online kihívások, az életveszélyes szelfik – ezekről is ír, mert egy szülő vagy pedagógus, aki elolvassa, talán másképp figyel majd.
Ahol a jog gyakran cserbenhagy
A 16 év alatt szerzett tapasztalat vezette Törteli Esztert egy új hivatás felé: ma pszichológiai konzulens és coach, a bántalmazó kapcsolatok szakértője. Segít felkészíteni az áldozatokat a hatósági eljárásokra, megtanítja, hogyan kommunikáljanak a bántalmazóval a gyerekek védelme mellett, és hogyan tartsák meg saját határaikat.
A rendszer több pontján is elakadhatnak az ilyen ügyek. A gazdasági vagy érzelmi bántalmazás bizonyítása szinte lehetetlen, a traumakötés jelenségét sok bíró nem veszi komolyan, a férfiak számára alig van menedék. Törteli Eszter egy mondatban foglalja össze munkájának célját: megtanítani az embereket nem félni a gonosztól.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Törteli Eszter: Egykori rendőr százados, 16 évig volt előbb rendkívüli haláleseti nyomozó, majd bűnügyi helyszínelő. Ma pszichológiai konzulens, coach, párkapcsolati és bántalmazó kapcsolati szakértő, az iskolai zaklatás elleni küzdelem országos nagykövete.
- True Crime: Olyan dokumentarista műfaj – könyv, podcast, sorozat –, amely valós bűnügyeket, gyilkosságokat és nyomozásokat dolgoz fel. Világszerte és Magyarországon is egyre népszerűbb.
- Bűnügyi helyszínelő: A rendőrségen belül az a szakember, aki a bűncselekmények helyszínét vizsgálja, rögzíti, dokumentálja és mintákat gyűjt a törvényszéki laboratórium számára. Magyarországon ez egy önálló szakirány, amelybe nyomozói előképzettséggel lehet kerülni.
- Traumakötés (trauma bonding): Olyan erős érzelmi függőség, amely bántalmazó kapcsolatokban alakul ki az áldozatban. Megakadályozza, hogy az illető felismerje a helyzet valódi természetét és kilépjen belőle.
