A Deep Code határozza meg, hogy alapvetően milyenek vagyunk, összhangba kell tehát hoznunk a később rárakódott mintákkal.
Miért találjuk magunkat újra és újra ugyanolyan párkapcsolatokban? Miért nem hallják a hangunkat a tárgyalásokon, bármilyen hangosan is szólunk? Dorozsmai Viki viselkedéselemző a radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann vendégeként beszélt arról, hogy személyiségünk mélyén egy genetikailag és hormonálisan hozott alapbeállítás – a „Deep Code” – határozza meg a komfortos működésünket, amelyre aztán gyermekkorban tanult minták rakódnak. A kettő közötti távolság sokszor az életünk számos területén érzett disszonancia forrása.
Mi a „Deep Code”, és miért nem ismerjük a sajátunkat?
A viselkedéselemzés evolúciós pszichológiai, neurológiai, fejlődéslélektani és endokrinológiai szemléletet ötvöz. Alaptézise szerint az ember működését két sík határozza meg: az egyik a születéskor hozott genetikai és hormonális alapbeállítás – ezt nevezi Dorozsmai Viki „Deep Code”-nak –, a másik pedig a gyermekkorban lemásolt viselkedési minták.
A probléma ott kezdődik, hogy az elmúlt 30 évben a világ technológiailag és társadalmilag is olyan ütemben változott, amellyel az evolúciósan beépített működésünk nem tud lépést tartani. A szerepek megváltoztak, a nők tömegesen jelentek meg az üzleti életben, és sokszor férfias viselkedési mintákat vettek fel azért, hogy érvényesülhessenek. Közben azonban hormonálisan alapvetően más ciklus szerint működnek.
Férfi és nő: nem egyforma, és nem is összehasonlítható
A tesztoszteron-domináns férfi hormonális háttér és az ösztrogén-domináns női háttér más-más viselkedési mintákat alapoz meg. A nők 28 napos ciklusa és a férfiak 24 órás hormonális ritmusa egyaránt befolyásolja a reakciókészséget, a kommunikációt és az érzelmi feldolgozást. Ezeket azonban szinte soha nem veszi figyelembe sem a terápia, sem a munkahelyi kommunikáció.
Dorozsmai Viki szerint például egy gyermekkorból hozott feszültség sokkal intenzívebben aktiválódik a nőkben a menstruációt megelőző luteális fázisban. Ha valaki ezt tudja magáról, felkészülhet, és meg tudja mondani a párjának: „Ez a három nap nehéz nekem, kérlek, légy türelmes.” Ez nem gyengeség, hanem önismeret.
Az ismerős rossz és a komfortzóna csapdája
Az agynak az ismerős – még ha rossz is – biztonságosabb, mint az ismeretlen, még ha az jobb is lenne. Éppen ezért térünk vissza újra és újra ugyanolyan párkapcsolatokba, ugyanolyan munkahelyi dinamikákba.
Az ismerős poklot az agy előbb választja az ismeretlen mennyországnál,
mert utóbbihoz kockázatot kell vállalni.
A komfortzóna kérdése sem egyszerű: nem az a cél, hogy mindig kívül legyünk rajta, de az sem, hogy soha ne lépjünk ki belőle. Dorozsmai Viki a flow-elmélettel érzékelteti az egyensúlyt: fejlődés ott történik, ahol a kihívás éppen elérhető méretű, sem túl nagy, sem túl kicsi. A gyerek is kilép a komfortzónájából, amikor járni tanul, és senki nem nevezi hibának, hogy elesik.
Az első nagy kérdés 21 éves korban jön
Az agy prefrontális kérge 21 éves korig fejlődik – ez az a terület, amely a tudatos, kognitív működést irányítja, és korrigálja az automatikus, érzelmi reakciókat. Addig a gyerek evolúciósan arra van programozva, hogy lemásolja a szüleit, mert ez biztosítja a túlélését. Körülbelül 20 éves korra jelenik meg az első komoly belső kérdés:
„Ki vagyok én valójában? Ez tényleg én vagyok, amit eddig csináltam?”
Innen kellene elindulni az önismereti munkának, ami Dorozsmai Viki szerint felnőttkorban is elvégezhető, sőt, el is kell végezni.
Nem az lehetsz, aki akarsz, hanem az, aki vagy
A beszélgetés egyik legerősebb állítása: az „az lehetsz, aki akarsz” mondás ebben a formában nem igaz. Pontosabban igaz, de csak azzal a kiegészítéssel, hogy „ha megismered, ki vagy”. A szuperképességeink ott vannak, ahol az alapbeállításunk és a fejlesztés találkozik, ahol nem kötelező, nem erőltetett, hanem magától jön.
Az önmunka elkerülhetetlen, nem lehet kívülről megcsináltatni. Ha azt várjuk, hogy mások majd megmondják, kik vagyunk, akkor az övék leszünk, nem a magunkéi. Dorozsmai Viki szerint
jelenleg a nők járnak előrébb ebben az önismereti munkában.
A Deep Code teszt és a viselkedéselemzés tehát nem arra ad választ, hogy kinek kellene lenned. Arra mutat rá, hogy ki vagy, és hol csúszott el valami a tanult minták miatt. A fejlesztés, az alkalmazkodás és a változtatás ezután már az egyén döntése.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dorozsmai Viki: Viselkedéselemző. Szakterülete az evolúciós pszichológia, a neurotudomány és a hormonális háttér összefüggéseinek vizsgálata a nők és férfiak eltérő működésének szemszögéből.
- Deep Code: A viselkedéselemzés alapfogalma; az egyén genetikailag és hormonálisan hozott alapbeállítása, amely meghatározza a természetes, komfortos működési módot még a gyermekkorban tanult minták lerakódása előtt.
- Evolúciós viselkedéselemzés: Olyan multidiszciplináris megközelítés, amely az emberi viselkedést evolúciós, neurológiai, hormonális és fejlődéslélektani szempontból egyszerre vizsgálja.
- Prefrontális kéreg: Az agy homloklebenyének elülső területe, amely a tudatos döntéshozatalért, a tervezésért és az érzelmi szabályozásért felelős. 21 éves korig fejlődik teljesen ki.
- Luteális fázis: A női menstruációs ciklus második fele, a peteérés és a menstruáció közötti időszak. Ebben a szakaszban a hormonális változások fokozhatják az érzelmi érzékenységet és a stresszreakciók intenzitását.
- Transzgenerációs minta: Olyan viselkedési, kommunikációs vagy érzelmi séma, amelyet a szülők vagy nagyszülők generációjától – tudattalanul – átvesz az egyén, és a saját életében is megismétel.
- Flow-elmélet: Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai pszichológus által kidolgozott elmélet, amely szerint az ember akkor a leginkább motivált és elégedett, ha egy feladat éppen a képességei határán mozog, tehát sem túl könnyű, sem túl nehéz.
