Legendás színésznőket idéz meg Fodor Annamária egyszemélyes előadásában, a Cukorbabában, de érdekes párhuzamot is von a mai „celebszínésznőkkel”.
Hogyan válik egy színésznő legendává, és mi rejtőzik a csillogás mögött? Fodor Annamária, a Pintér Béla és Társulata tagja a radiocafé Könyvben utazom című műsorában Oláh Andreának mesélte el, hogyan született a Cukorbaba – az az egyszemélyes produkció, amelyben Blaha Lujzától Karády Katalinon át Tordai Teriig elevenednek meg legendás magyar színésznők. Az előadás legközelebb május 6-án látható a Klebelsberg Kultúrkúriában, majd május 13-án Tatán, a Malom és Kacsa rendezvényhelyszínen.
Hogyan született a Cukorbaba?
Az előadás ötlete Blaha Lujza évfordulójából nőtt ki. Fodor Annamária éveken át olvasott könyveket, naplókat, régi interjúkat, és személyesen is kutatott. A 19. század ünnepelt primadonnájának élete egyfajta összekötő fonalként szövi végig az előadást, amelyből a többi megidézett színésznő sorsa szinte természetesen válik le.
Blaha Lujza életének feldolgozásához Fodor Annamária árnyszínházi megoldást választott: a vizuálisan legmesésebb, legtávolibb részt ezzel a technikával mutatta meg.
A 19. századi primadonna és a mai színésznő
Fodor Annamária szerint a megidézett életutak mind tipikusak, és mindegyikben megtalálta az összekötő szálakat a saját pályájával. Reménytelen szerelmek, a játszás szenvedélye, a nyilvánosság és a magánélet közötti határvonal dilemmái – ezek az érzések nem kötődnek korhoz.
Különösen megrendítő az előadás Karády Katalinnak szentelt fejezete: a legendás színésznőt naponta felvitték a Svábhegyre, megverték, majd visszavitték – pusztán azért, mert üldözötteknek segített a háború alatt. Sándor Pál filmrendező New Yorkban készített portréfilmje lett az egyik forrás: a felvételek előtt egy egészen más Karádyval lehetett találkozni, mint akit a kamera előtt látunk.
Érzelmi hullámvasút
A Cukorbaba tudatosan váltogatja a hangulatokat: az egyik pillanatban nevetünk, a másikban valami mélyen fájdalmas zúdul ránk. Fodor Annamária szerint ez nem dramaturgiai számítás, hanem személyiségének természetes lenyomata. A fájdalmakból dolgozik, de a szépséget is észreveszi, és egyre inkább képes a negatívumot is átfordítani.
Gobbi Hildától a szentimentalitás és a keménység paradoxonát mutatja meg – azt, ahogy ő maga mesél arról, mennyire örül, ha süt a nap, és hogy mit csinálna, ha még két évet kapna. Honthy Hannától a magány és az egyedüllét különbségét, az ünnepeltség régi és mai formáját. Ruttkai Évától a Latinovits-csal való szenvedélyes szerelemből villant fel egy részt, ezt a fejezetet a Szindbád hangulata szövi át. Tordai Teri – aki ma is él és beleegyezését adta az előadáshoz – személyes beszélgetéseket adott Fodor Annamáriának, aki ezekből merítette a karakterhez szükséges anyagot.
A celebkultúra mint fricska
Az előadás egyik legmerészebb részében kortárs „celebszínésznők” szólalnak meg. Az ő fejükkel és lelkükkel fogalmazza meg Fodor Annamária, hogyan gondolkodnak manapság a sztárságról a nagy elődök árnyékában. Nem csúfolódik, hanem értelmezi: ezek az emberek is komolyan veszik magukat, és ebből fakad a humor. Az önbizalom, amellyel felépítik saját fontosságukat, egyszerre nevetséges és irigylésre méltó.
Egyedül a színpadon
Fodor Annamária bevallotta: az utolsó utáni gondolata volt, hogy egyedül álljon ki a színpadra. Mégis ezt tette, és az eredmény nemcsak a szakmát, hanem a vidéki közönséget, a fiatalokat, de a 80 felettiek is megmozgatta. Az előadás legszebb visszajelzései nem a szakmától, hanem az ismeretlen nézőktől jöttek: a tánckörös néniktől, a gyógytornászoktól, a művelődési ház vendégeitől.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Fodor Annamária: Színésznő. 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábosztályában. 2019-től a Pintér Béla és Társulata tagja.
- Blaha Lujza: (1850–1926) A „nemzet csalogánya”, a 19. századi magyar színpad legendás primadonnája. Beceneve „Cukorbaba” volt – ez ihlette az előadás címét.
- Karády Katalin: (1910–1990) Filmszínésznő és énekesnő, a II. világháború alatt zsidókat bújtatott, amiért megkínozták. Évekig emigrációban élt, New Yorkban halt meg.
- Ruttkai Éva: (1927–1986) A 20. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, Latinovits Zoltán szerelme.
- Gobbi Hilda: (1913–1988) Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzeti Színház meghatározó tagja.
- Honthy Hanna: (1893–1976) Kossuth-díjas színésznő, az 1910–20-as évek ünnepelt operettprimadonnája.
- Tordai Teri: Színésznő (1937–), a Nemzeti Színház egykori tagja.
- Sándor Pál: Filmrendező, aki portréfilmet készített Karády Katalinról New Yorkban.
- Pintér Béla és Társulata: Független magyar színházi társulat, amelyet Pintér Béla alapított 1998-ban. Az alternatív színházi élet egyik legismertebb társulata.
