Újabb könyv jelent meg Giulia Enders tollából, témája az emberi test működése, természetesen személyes történetekkel szemléltetve.
Hogyan gyógyul be egy seb, és mit taníthat ez a folyamat a gyászról? Mit csinálnak pontosan az ölősejtek minden egyes héten, hogy megmentsék az életünket? Miért a rágóizom a legerősebb izmunk? Giulia Enders, a Bélügyek szerzője legújabb könyvében a testünk működéséről ír – közérthetően, mély csodálattal és személyes történetekkel. A radiocafé Könyvben utazom című műsorában Oláh Andrea Malyáta Eszterrel, a kötet fordítójával osztotta meg az olvasói élményeit.
A nagymama halálától a sebgyógyulásig
A Testünk jelzései ahogy alcíme – Összhangban önmagunkkal – is mutatja, nem egy hagyományos egészségügyi könyv. Giulia Enders, belgyógyász és gasztroenterológus, egész személyes felismerésből indult: amikor meghalt a nagymamája, akihez mélyen kötődött, a gyász nem indult el benne azonnal. Jóval később, egy apró pillanatban tört ki belőle a sírás – és akkor villant fel a párhuzam a sebgyógyulással. Ahogy egy seb is lassan, fokozatosan gyógyul, és a végén csak egy kis heg marad emlékeztetőül, a gyász is így működik. A heg nem szégyen és nem hiányosság: jele annak, hogy valami fontos volt.
Ez a szemlélet vonul végig az egész könyvön. Minden fejezet egy személyes történettel kezdődik. Az édesanyjáról szóló rész például az izmokhoz kapcsolódik. Ahogy az édesanya összetartotta a családot, az izmok is keményen dolgoznak a test összetartásáért. És ahogy leáll az erőfeszítés, mindkettő gyorsan gyengül.
Nem orvosi szakkönyv, több annál
Giulia Enders orvosi tudása kétségbevonhatatlanul ott van minden sorban: részletes forrásjegyzékek, idézett tanulmányok, pontos élettani leírások. Ugyanakkor a könyv nyelve közérthető, tele van szemléletes hasonlatokkal és megszemélyesítésekkel. Az oxigénmolekulák „céltalanul bolyonganak”, az ölősejtek „átnézik” a sejteket, a tüdő olyan „puha”, hogy az ember szinte csodálkozik, mekkora szerepet játszik.
Malyáta Eszter fordító szerint ez a kettősség a könyv legnagyobb erénye: nem csúszik el ezoterikus irányba, de nem is száraz lexikon. Minden szervhez, minden folyamathoz van érzelmi megközelítés, de ez nem szétfeszíti, hanem közelebb hozza az olvasóhoz a tudományos tartalmat.
Mit csinálnak az ölősejtek?
Az immunrendszerről szóló fejezet egyik legerősebb részlete az ölősejtek működésének leírása. Ezek a sejtek naponta végigjárják a testet, és minden egyes sejttel „kezet fognak”, megnézik, minden rendben van-e. Az esetek túlnyomó részében csak annyit mondanak, hogy „ühüm”, és továbbúsznak. Ha azonban valami gyanúsat találnak, elhangzik egy „óóó”, és megkezdődik a lebontás. Ennek köszönhető, hogy hetente többször is megúszunk potenciális rákos elváltozást anélkül, hogy tudnánk róla.
A könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy az immunrendszer működéséről tele van katonai metaforákkal a köznyelv – elhárítás, harc, védekezés –, miközben ez valójában egy tanulási folyamat, amelynek alapja a kíváncsiság és a differenciálás. Az allergia sem csupán kellemetlenség: az immunrendszer ezzel is védekezni próbál. A fekete-fehér gondolkodás helyett árnyalt képet rajzol a szerző: a kórokozók sem mind rosszak, és a gyógyszerek sem mindig segítenek jobban, mint a természetes folyamatok.
A bőr az elhalt sejtek élő burka
A bőrről szóló fejezet egyik legszebb megfigyelése, hogy a bőr legfelső rétege valójában elhalt sejtekből áll – és mégis ez az életünk burka, a külvilággal való kapcsolatunk. Ebbe a paradoxonba sűrűsödik az egész könyv szemlélete: a test tele van kettősségekkel, amelyek nem ellentmondások, hanem egymást kiegészítő igazságok.
A bőr öregedését 80 százalékban a napfény határozza meg – ez az adat önmagában sem új, de Enders az okfejtéssel együtt mutatja be: a D-vitamin-pótlással nem sikerült ugyanolyan egészségügyi hatást elérni, mint a tényleges napfény-expozícióval. Tehát valami más is szerepet játszik, amit még nem értünk teljesen. A könyv nem adja meg a végső választ, de megmutatja a kérdés valódi mélységét.
Érintés, magány és az agy legfelső emelete
Az érintésről szóló rész sok olvasót meglephet: Enders szerint az ízlelés mellett ez az ember legfontosabb élvezete. Az inkubátorban töltött időszak hosszú távú egészségügyi következményekkel jár a csecsemőknél; az intenzív osztályos betegek alvásminősége masszázs hatására javul; a szülés utáni depresszió rövidíthető a kisbabával való érintkezéssel. A magány fizikai hatásai is megjelennek,
az érintés hiánya nem csupán érzelmi, hanem testi következményekkel is jár.
Az agyról szóló fejezet azzal kezdődik, hogy „kivételezett helyzetben van odafenn”, de nem arrogáns szerv, hanem irányító és összekötő. A REM-alvás az embereknél jóval hosszabb, mint más főemlősöknél, és ez összefügghet tudatosságunk fejlődésével. Az izmok regenerációjánál meglepő kísérleti eredményt is bemutat: sportolók, akik csak képzeletben edzettek, néha jobb eredményeket értek el, mint azok, akik fizikailag.
A legerősebb izmunk egyébként a rágóizom – a második a szemizom, amelynek funkciói jóval összetettebbek, mint elsőre gondolnánk.
A könyv a Park Kiadó gondozásában jelent meg, ahogy Giulia Enders korábbi sikerkönyve, a Bélügyek is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Giulia Enders: Német belgyógyász és gasztroenterológus, a Bélügyek című világsikerű könyv szerzője. Legújabb könyve a Testünk jelzései – Összhangban önmagunkkal.
- Malyáta Eszter: Műfordító, a Testünk jelzései magyar változatának elkészítője.
- Ölősejtek (természetes ölősejtek / NK-sejtek): Az immunrendszer azon sejtjei, amelyek folyamatosan ellenőrzik a szervezetet, és rákos vagy vírussal fertőzött sejtek esetén azok lebontását indítják el.
- REM-alvás: Az alvás azon szakasza, amelyben az agyi aktivitás fokozott. Az álmok döntő része itt zajlik, és a kutatások szerint az érzelmi és kognitív feldolgozás is itt történik.
- Dopamin: Az agy egyik legfontosabb jutalmazó neurotranszmittere, amely szerepet játszik a motivációban, a tanulásban és a függőségek kialakulásában is.
- Adaptív immunrendszer: Az immunrendszer azon része, amely az élet folyamán tanul, megjegyzi a kórokozókat, és következő találkozáskor hatékonyabban reagál. Az oltások is erre a mechanizmusra épülnek.
