A gyerekszínház egészen más műfaj: jobban táplálja az apró nézők fantáziáját, ha egyszerűbb a díszlet, a gyerekek pedig erős kritikusok.
Fekete Anna látványtervező és Bánki Gergely színész nemcsak az alkotásban társak, hanem a magánéletben is. A radiocafé Tandem című műsorában Balázsy Pannának meséltek arról, hogyan született meg közös gyerekszínházi vonaluk, és miért hisznek abban, hogy a gyerekek fantáziáját inkább táplálja egy egyszerű báb, mint egy ingerbomba.
A kritika, amit nem fogadnak el azonnal
A közös alkotói élet természetesen nem mentes a feszültségektől. Fekete Anna és Bánki Gergely nyíltan mesélnek arról, hogy a kritika és a visszajelzés köztük sem egyszerű. Bánki Gergely elmondta, hogy rendszerint vehemensen visszautasítja Anna megjegyzéseit – hogy aztán az esetek túlnyomó részében mégis azt csinálja, amit a párja javasolt. Az elismerés azonban akkor sem hangzik el, amikor az ötlet elhangzik.
Fekete Anna ehhez hozzátette: ő egyszerűen kivárja, amíg Gergely magától jut el ugyanoda. Abban a produkcióban, amelyet együtt készítenek, ez a türelem a munkamódszer szerves részévé vált.
A gyerekük érkezése óta a munka összehangolása fizikailag is nehezebbé vált – ha mindketten dolgoznak, ki vigyáz a kicsire? –, az előnye viszont az, hogy a munka és a magánélet természetesen összefonódik: egy anyagkeresés simán kezdődhet a vacsoraasztalnál.
A gyerekszínház találta meg őket
A fordulópontot egy felkérés hozta el. A Jurányi Ház és a Pagony könyvkiadó alkotópárokat keres meg rendszeresen azzal, hogy a Pagony könyveiből – a Hab a tortán sorozat keretében – előadásokat hozzanak létre. A párt ez találta meg, holott addig sem Fekete Anna, sem Bánki Gergely nem dolgozott a gyerekszínház műfajában.
A munkafolyamatba azonnal bevonták akkor hároméves kislányukat, Lujzit is – nem dramaturgiai elvből, hanem a legpraktikusabb okból: egy kisgyerek nem fogja vissza a reakcióit. Ha unatkozik, az látszik. Ha nem érti, az is látszik. Ha megragadja valami, szintén azonnal látszik. Bánki Gergely elmondása szerint az előadás részeit Lujzival próbálta, és folyamatosan figyelte, mikor milyen reakciói vannak. Ez pontosabb visszajelzést adott, mint bármely felnőtt vélemény. A kislány egy ötlete egyébként nem kerül be az előadásba: a zöld krokodil, amit javasolt, nem kapott szerepet a mesében.
Azóta már két közös gyerekprodukciójuk van, és terveznek továbbiakat is. Bánki Gergely megjegyzi: ahogy kislányuk nagyobb lesz, valószínűleg az előadásaik célközönsége is követi majd ezt a fejlődést.
Vizuális tervezés gyerekeknek
Fekete Anna látványtervezőként több kőszínházi gyerekprodukcióban is dolgozott, többek között a győri Vaskakas Bábszínházban és a Budapest Bábszínházban. Alapelve szerint a díszlet akkor jó – akár gyerek-, akár felnőttszínházban –, ha tökéletes összhangban van a színészi játékkal és a történet üzenetével. Hiába néz ki jól egy tér, ha nem abba az irányba mutat, amerre a mese visz.
A gyerekszínházban azonban van egy szempont, amire felnőtteknél soha nem gondolt: meddig van értelme teret hagyni a képzeletnek? Fekete Anna szerint az erősen túlstimulált, ingerdús vizuális világ inkább korlátozza, mint táplálja a gyerekek fantáziáját. Egy díszletelem, amely ötféleképpen is használható az előadásban, többet ér, mint öt különböző eszköz egyedi célra. A gyerek azt adja hozzá a maga fejéből, amit a díszlet nem tölt ki helyette, és az egészben éppen ez a legizgalmasabb.
Lassítás egy gyorsabb világban
Kettejük gyerekelőadásain végig is húzódik a közös meggyőződés: a mai gyerekeket érő ingeráradat nem segíti, hanem terheli a fejlődésüket. Bánki Gergely elmondása szerint a felnőttek már szűrni tudják az ingereket, de egy kisgyerek mindent, amire figyel, száz százalékosan próbál befogadni, és mostanság ezt a mennyiséget lehetetlen feldolgozni.
Az előadásaik ezért interaktívak és vizuálisan szándékosan visszafogottak. Bánki Gergely azt tapasztalja, hogy ha a gyerekeknek teret hagy, a válaszaik minden előadáson mások. A felnőtt szempontjából evidensnek tűnő megoldások sokszor nem jutnak eszébe, de egy óvodásnak azonnal igen: mert ő tényleg csak azt látja, ami ott van előtte.
Ezt a jelenlétet – a teljes, szűretlen figyelmet – Bánki Gergely szerint érdemes „visszatanulni”. Nem véletlen, hogy a második közös előadásukban, A Kiskondásban a főszereplőt tudatosan formálta kicsit bohócszerűvé: egy szétszórt, de mélyen érzékeny figurává, aki más dolgokra figyel, mint a világ elvárná, de abban mégis rendkívül kreatív.
Hogyan kezeli egy színész a „troll gyereket”?
Bánki Gergely egyenes választ ad arra is, mi történik, ha az előadáson valaki – akár egy kisgyerek – aktívan ellenáll. Tapasztalata szerint az ellenkezés erősítésével csak megerősíti a gyerek önképét: „én vagyok a dolgok elrontója”. Ha viszont váratlanul plusz feladatot ad neki – „te vidd át ezt a kiskutyát az ösvényen” –, a destruktív szerepből azonnal konstruktív lesz. A gyerek átélheti, hogy hozzá tud adni valamit, sőt, extrábban, mint a körülötte lévők, és ettől boldog lesz.
Ezt a megközelítést Bánki Gergely nem drámapedagógiával indokolta, hanem a saját tapasztalataiból szűrte le. „Ezt én is tanulom” – tette hozzá.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Fekete Anna: Látványtervező, Bánki Gergely párja és alkotótársa.
- Bánki Gergely: Színész, Fekete Anna párja és alkotótársa.
- Jurányi Ház: Budapesti független kulturális inkubátorház, amely mintegy bázisként teret, infrastruktúrát és kisebb anyagi támogatást biztosít független színházi alkotóknak.
- Hab a tortán sorozat: A Jurányi Ház és a Pagony könyvkiadó közös programja, amelynek keretében alkotópárokat kérnek fel, hogy Pagony-könyvekből gyerekszínházi előadásokat hozzanak létre.
- Pagony könyvkiadó: Magyar gyermekkönyv-kiadó.
- Vaskakas Bábszínház: Győr székhelyű bábszínház.
- Budapest Bábszínház: Fővárosi bábszínház.
