32 éves Magyarország egyetlen cigány színháza, amely vándorszínházként a legszegényebb falvakba is elviszi a reményt.
Egy vándorszínház, amely a tantermi színházhoz hasonlóan helybe, vidéki művelődési házakba, falvakba és kistelepülésekre visz el történeteket, közben a szülőket is bevonva, drámapedagógiával próbál generációkon átívelő változást elindítani. A radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann vendége Jónás Judit, a Cinka Panna Cigány Színház alapítója és művészeti vezetője, Domján Edit-díjas, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett színésznő volt.
32 év vándorlás
A Cinka Panna Cigány Színház Közhasznú Alapítványt 1993-ban hozta létre Jónás Judit és Werner József díszlettervező, mint Magyarország egyetlen cigány színházát. Az eredeti cél kőszínház lett volna, ahol gyerekek nevelkedhetnek, a régi tagok továbbképezhetik magukat, és ahol az utánpótlás folyamatos. Ez az állandó helyszín sosem valósult meg.
Jónás Judit szavaival: nem az a típus, aki tűzön-vízen és mindent félretéve politikai patronázsért küzd. Többször dolgoztak ki részletes javaslatcsomagot, minden egyes kormányváltáskor meghívták őket egyeztetésre, de a javaslatok rendre fiókba kerültek, miközben a politikusok kifelé azt kommunikálták, hogy egyeztettek a roma művészekkel. Az ötödiknél Jónás Judit azt mondta: nem ülök le többé.
Az eredmény: vándorszínház lettek. Tájelőadásokat tartanak az ország minden pontján, vidéki művelődési házakban, de ott is, ahol művelődési ház sincs.
Egy felcsillanó szem, ami mindent megér
Jónás Judit újra és újra visszatér ahhoz a motívumhoz, amiért ezt csinálja: a kis cigány gyerekek szeme, ahogy a legeldugottabb kistelepülésen meglátják, hogy ilyen is van. Hogy ezt lehet csinálni. Hogy ő is lehet az, aki egyszer színpadon áll. Ez az a reményadás, amelyet a Cinka Panna Cigány Színház missziójának nevez.
A szemléleti alap mögött Jónás Judit saját gyermekkorának emléke áll: nagyszülei a nógrádi Vanyarcon és Bujákon a cigánydombon éltek. Ő nyaranta ott töltötte a vakációkat, és testközelből tapasztalta meg a szegénységet, a kirekesztettséget, de a közösség erejét és az akaratot is. Családja apai ágán tíz testvére kőkemény munkával a cigánydombtól egészen a fővárosi életig jutott – de azt, hogy ezzel mit kezdjenek, senki nem tanította meg nekik.
Bevonni a szülőket
A legfontosabb pedagógiai felfedezésük az volt, hogy a gyerekkel való foglalkozás csak akkor ér valamit, ha a szülőt is bevonják. Ha a gyerek hazaviszi, amit tanult, és a szülő azt mondja: „Ugyan, ezek Pestről jöttek, ez hülyeség”, másnap reggel a gyerek nulláról indul.
Ebből született a saját maguk által „szülőjavítónak” nevezett foglalkozássorozat: kísérleti jelleggel indult, elképesztő sikerrel zárult. A szülőkkel és a gyerekekkel együtt, drámapedagógiai módszerekkel dolgoznak. Helyzetgyakorlatokon keresztül – rendőri igazoltatás, szerelmi konfliktus, szülő-gyerek vita – közelítenek a valós problémákhoz: ki hibázott, mit lehetett volna másképp csinálni.
Jónás Judit szerint ez az egész társadalomra érvényes felismerés: a gyereket a fészkével együtt kell kiemelni. Nem elég az egyéni ösztöndíj, nem elég egy tehetséges gyerek felfedezése. Ha a szülő nem partner, minden erőfeszítés kárba vész.
A Sükösdi Tanoda zenekar jelentősége
A műsorban szóba került a Sükösdi Tanoda zenekar parlamenti fellépése, amelyet Jónás Judit egy pillanat erejéig az egész társadalom leképezéseként értékelt. Aki kiment, aki sírt, aki tapsolt, aki rácsodálkozott – mindenki benne volt. A zenekar mögött Néble Zsolt áll, egy elkötelezett ember, aki helyi szinten, anyagi hátszél nélkül végzi a munkát.
Jónás Judit szerint tucatnyi ilyen Sükösdi Tanoda zenekar létezik az országban – de a háttérben dolgozók kiégéssel küzdenek, és évről évre szélmalomharcot vívnak az anyagi fennmaradásért. A megoldás nem az, hogy Pestről leviszik a „tutit”, hanem hogy megkeresik és megerősítik azokat, akik helyi szinten már ott vannak és ott is maradnak.
A cigányok és a művészetek
Jónás Judit a roma kultúra és a művészeti hajlam kapcsolatáról is beszélt: a vándorló élet természetes módon termelte ki a zenészt, a táncost, a mesemondót, a jóst, a fafaragót, a kovácsmestert. A cigány zászló kereke sem véletlenül vándorlást jelképez: ez a nép a maga portékájával, tudásával és kultúrájával élte meg a mozgást. Amit vittek, azt átvette a befogadó ország parasztsága, és a cigányok ott maradtak a munkájuk nélkül.
A híres cigány festőktől, Péli Tamástól és Szentandrássy Istvántól a roma zenészeken és táncosokon át a kortárs popzenéig Jónás Judit szerint a roma közösség tehetségének 80 százaléka a művészetekben koncentrálódik. Ebben látja a legtöbb esélyt: a cigányokat a művészetben kell elsősorban támogatni és ösztönözni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Jónás Judit: Domján Edit-díjas színésznő, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt és a Nemzetiségekért díj kitüntetettje. 1987-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Marton László osztályában. 1993-ban alapította Werner Józseffel a Cinka Panna Cigány Színházat. A Magyar Nemzetiségi Színházi Szövetség elnökségi tagja.
- Cinka Panna Cigány Színház: Magyarország egyetlen cigány vándorszínháza. Állandó épülete nincs, de állandó játszóhelye a budapesti Rácz Gyöngyi Közösségi Központ. Tájelőadásokkal az ország egész területét lefedi. ARCUSFEST fődíjas, Magyar Teátrumi díjas színház.
- Néble Zsolt / Sükösdi Tanoda: A Sükösdi Tanoda Roma Zenei Műhely vezetője, aki helyi szinten, önkéntesen foglalkozik roma gyerekek zenei képzésével.
- Drámapedagógia: Olyan pedagógiai módszer, amely dramatikus, szerepjátékos és helyzetgyakorlatos elemeken keresztül segíti a személyiségfejlesztést, a konfliktuskezelés elsajátítását és a szociális készségek erősítését.
- Domján Edit-díj: Magyar színházi elismerés, amelyet a kiemelkedő egyedi színészi teljesítményért adományoznak. Jónás Judit 1992-ben elsőként vette át.
