A kormányváltás utáni első száz nap mindig meghatározó, de most különösen érdekes kérdés, hogy milyen hatással lesz a magyar társadalom egészére.
A Tisza-kormány beiktatása előtt egy nappal a radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann Kramarics Szandra szociálpolitikai szakértővel beszélgetett arról, milyen állapotban van a magyar társadalom a rendszerváltás küszöbén – és mit hozhat reálisan az első száz nap a szociálpolitika területén.
Eufória, fáradtság és poszttraumás stressz egyszerre
Kramarics Szandra szerint a társadalom jelenleg egyszerre él több, egymásnak ellentmondó állapotban: eufória, várakozás, fáradtság és a poszttraumás stressz szindróma egyaránt jelen van. A politika az elmúlt 16 évben olyan mértékben hatolt be a hétköznapi életbe – baráti beszélgetésekbe, családi ebédekbe, sőt tudományos kutatásokba is –, hogy ez mentálisan rendkívül megterhelővé vált. Ugyanakkor a politikai részvétel és az érdeklődés rekordszintre emelkedett: a kutatók szerint hasonló aktivitást utoljára 1989-ben lehetett mérni.
Mit ígér a Tisza-program a szociálpolitikában?
Kramarics Szandra szerint az irány, amit a Tisza program képvisel, alapvetően előremutató. Nagy hangsúlyt fektet az univerzális ellátásokra, az esélyegyenlőségre és a társadalmi igazságosságra. Az univerzális ellátás – például a családi pótlék – minden érintettre kiterjed, szemben az adókedvezményekkel, amelyek csak a munkaviszonnyal rendelkezők közül is a magasabb keresetűeknek kedveznek.
A konkrét ígéretek közül kiemelkedik a családi pótlék duplázása, a GYED és GYES duplázása, az anyasági támogatás emelése, az egyedülálló szülők külön nevesítése és az apasági szabadság kiterjesztése három hétre. Kramarics Szandra megjegyzi: ezek teljesítése az első száz napban részben a tényleges költségvetési számokhoz igazodik majd – nem minden valósítható meg egyszerre.
Az előző rendszer öröksége
A kutató tapasztalatai alapján az elmúlt 16 év egyik legkárosabb öröksége a workfare logika – az az elv, amely szerint csak az érdemel állami támogatást, aki dolgozik és megfelel a konzervatív családmodellnek. Ez nemcsak az ellátórendszerbe épült be, hanem a társas kapcsolatokba is. Baráti körökben ferde szemmel néztek arra, aki babaváró hitelt vagy CSOK-ot vett fel, mert ez automatikusan politikai beállítottságot feltételezett. Hasonló helyzetűek között is árkot ásott ez a rendszer.
Ezzel szemben a Tisza programja az egyenlősítés irányába mutat. Az ígéretek szerint a rendszer összehangolása az adókedvezmények és a családi pótlék között az igazságosság érdekében fog megtörténni. Ez akár azt is jelenti, hogy a legjobban keresőknél az adókedvezmény mértéke csökkenhet, hogy az univerzális ellátások nőhessenek.
A hitelalapú szociálpolitika csapdái
Kramarics Szandra doktori kutatásának középpontjában a babaváró hitel állt mint a szociálpolitika piacosításának egyik eszköze. A babaváró és a CSOK látványos, nagy összegű támogatásnak tűnik, de valójában a bankrendszeren keresztül csatornázódik, ami számos csapdát rejt. A büntetőkamatok kérdése különösen sok embert nyomasztott. Ha ugyanis nem születik meg a vállalt gyerekszám – egészségügyi okokból, válás vagy bármi más miatt –, komoly pénzügyi szankcióval jár. A kutató szerint ezt a rendszert érdemes lenne kiigazítani, bár azt is látja, hogy az esetleges engedmény azoknak is fájdalmasan hathat, akik korábban nem éltek ezzel a lehetőséggel.
Mit keresnek az emberek igazán?
Az interjúkból az derült ki, hogy az emberek nem feltétlenül a legmagasabb összegű juttatást keresik, hanem a kiszámítható szociális hálót. Azt, hogy ha valaki kórházba kerül, ne rettegjen, mi fog vele történni. Hogy legyen elérhető háziorvos, bölcsőde, óvoda, és hogy a munkaidő összeegyeztethető legyen az intézmények nyitvatartásával. Ezek nem feltétlenül hatalmas anyagi kérdések, hanem finomhangolások, amelyek az ember értékeltség-érzetét erősítik.
Kritikus gondolkodás és demokratikus ellenőrzés
Kramarics Szandra és Fehér Mariann egyaránt hangsúlyozta: a reménykedés és a kritikus gondolkodás nem zárja ki egymást. A szociálpolitika területén az egyik legfontosabb garanciának azt tartja a kutató, hogy a normatív, jogszabály alapján járó ellátásokat visszaállítsák – ne fordulhasson elő olyan helyzet, mint amelyet A szavazat ára dokumentumfilm mutat be, ahol a polgármester belátásától függ, hogy valaki kap-e közmunkát, tűzifát vagy segélyt. Az átláthatóság, a normatív jogosultság és a fékek-ellensúlyok visszaépítése: ezek Kramarics Szandra szerint az igazi hosszú távú garanciák egy demokratikusabb társadalom felé.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kramarics Szandra: Szociálpolitikus, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének posztdoktori projektkutatója a Welfare Experiences kutatásban. Doktori disszertációját a 2010 utáni magyar családtámogatási rendszerről írta, különös tekintettel a babaváró hitelre mint a szociálpolitika piacosításának eszközére.
- Workfare (munkaalapú társadalom): Az a szociálpolitikai szemlélet, amely szerint az állami támogatásra való jogosultság alapja a munkaviszony. Szemben áll a welfare (jóléti) szemlélettel, amely az állampolgári jogon járó ellátásokat hangsúlyozza.
- Szociálpolitika piacosítása (social policy by other means): Nemzetközi szociológiai fogalom arra a jelenségre, amikor az állam a hagyományos szociális ellátások helyett vagy mellett a pénzügyi szektort (bankokat, hiteleket) vonja be a szociálpolitika megvalósításába.
