Bár jelentősen emelkedtek, az uniós bérszinthez képest továbbra is jelentős a magyar bérek lemaradása, hátulról a harmadikak vagyunk.
A radiocafén, a Millásreggeliben Molnár László, a GKI vezető kutatója arról beszélt, hogy a reálbérek ugyan 95 százalékkal emelkedtek, Magyarország mégis az uniós bérsorrend alsó részében helyezkedik el. A minimálbér és a garantált bérminimum ennél is gyorsabban nőtt, de a szakértő szerint a tartós bérfelzárkózás kulcsa nem pusztán a kormányzati intézkedésekben, hanem a termelékenység, a beruházások és a képzés javításában van.
Hol tartanak most a magyar bérek az uniós mezőnyben?
Molnár László szerint 2010 óta – az idei évet is beleszámítva – a magyar reálbérek 95 százalékkal emelkedtek. Ez önmagában erős növekedésnek tűnik, ám a GKI vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország az uniós tagállamok között ezzel együtt is a harmadik legrosszabb helyen áll.
A minimálbér és a garantált bérminimum esetében nagyobb volt a növekedés. A beszélgetésben elhangzott, hogy a garantált bérminimum reálértéken 115 százalékkal, a minimálbér pedig 130 százalékkal emelkedett. Ez jelentős felzárkózás, de a minimálbér még így is csak az átlagbér 40 százaléka körül van.
A szakértő szerint a kelet-közép-európai országokhoz képest Magyarország nincs minden tekintetben nagyon messze, különösen Szlovákiához viszonyítva, de az uniós átlaghoz mérve továbbra is nagy a különbség. A műsorban elhangzott adat szerint az átlagos magyar éves bér 20,3 ezer euró körül van, ami Molnár szerint még mindig elég nagy különbséget jelent ahhoz, hogy a fiatalok számára vonzó legyen a külföldi munkavállalás.
Nem csak a bér számít
A beszélgetés egyik fontos pontja az volt, hogy a bérszintet nem lehet önmagában vizsgálni. Molnár László példaként Ausztriát említette, ahol a munkavállalók jellemzően 13. és 14. havi bért, valamint egyéb juttatásokat is kaphatnak. Emellett a munkaidő és a munkába járás körülményei is számítanak: Magyarországon gyakran előfordul, hogy a hivatalos nyolc óra helyett 9–10 órát dolgoznak az emberek, és a munkába járási idő is hosszabb lehet.
Ez azt jelenti, hogy a bérfelzárkózás kérdése nem pusztán arról szól, mennyi pénz érkezik a számlára. A munkakörülmények, a juttatások, a ledolgozott idő és a megélhetési kilátások együtt határozzák meg, hogy egy ország mennyire tudja megtartani a munkavállalóit.
Meddig fenntartható a bérnövekedés?
A műsorban szóba került a bérnövekedés fenntarthatósága is. Molnár László szerint Magyarországon az egyik fő probléma az, amit gyakran a közepes jövedelem csapdájaként írnak le: a bérszínvonal gyorsabban nő, mint a termelékenység. Emiatt a vállalkozásoknak egyre nehezebb kitermelniük a béremeléseket.
A szakértő különösen a kisebb cégek kockázataira figyelmeztetett. Ha egy vállalkozás nem tud árat emelni, miközben a bérek nőnek, előbb-utóbb csődbe mehet. Ennek következménye elbocsátás lehet, és a munkavállalók – főként vidéken – nem biztos, hogy könnyen találnak új állást. A beszélgetésben elhangzott, hogy bár makroszinten a munkaerőpiac feszesnek látszik, sok magyar megyében a munkavállalók továbbra is kiszolgáltatott helyzetben vannak.
Mit tehet a kormány a nettó bérek emeléséért?
A műsorvezetők felvetették, hogy a legalacsonyabb bérek adóelvonásának csökkentése javíthatná a nettó kereseteket. Molnár szerint a vállalkozások számára ez lenne a kényelmesebb megoldás, hiszen így a dolgozói elégedettség nőhetne anélkül, hogy a cégeknek közvetlenül bért kellene emelniük.
A szakértő ugyanakkor a költségvetési mozgástér korlátaira is rámutatott. Szerinte bizonyos kiadások lefaragásával – például kommunikációs költésekből vagy túlárazásokból – akár százmilliárdos nagyságrendű megtakarítás is elérhető lehetne, de a költségvetést más vállalások is terhelik. A beszélgetésben példaként elhangzott a két- és háromgyermekes anyák adómentessége, valamint az oktatásban nem pedagógus munkakörben dolgozók és a nővérek bérrendezésének szükségessége.
Miért kulcskérdés a termelékenység?
A tartós bérfelzárkózás Molnár László szerint csak akkor képzelhető el, ha a cégek ki tudják termelni a magasabb béreket. Ehhez gazdasági növekedésre és termelékenységjavulásra van szükség. A magyar kis- és középvállalkozások jelentős része a hazai piacra termel, ezért ha a belső kereslet gyenge, a KKV-k helyzete sem lesz erős.
A termelékenység növelése azonban nem megy egyik napról a másikra. A szakértő beruházásokat és képzéseket említett szükséges feltételként. A beszélgetésben elhangzott, hogy 2010 után visszaesett a vállalati képzések piaca: a cégek kevésbé költenek nyelvoktatásra, szakmai képzésre vagy a dolgozók tudásának fejlesztésére. Molnár szerint ez hosszabb távon akadálya annak, hogy a munkavállalók teljesítménye és ezzel együtt a vállalkozások bérfizetési képessége javuljon.
Az erős forint csak átmenetileg segít
A beszélgetés végén szóba került, hogy az erős forint miatt az euróban mért magyar bérek hirtelen megugorhattak, ami akár több helyezésnyi előrelépést is jelenthet az uniós bérsorrendben. Molnár László azonban arra figyelmeztetett, kérdéses, hogy ez a javulás mennyire tartható fenn.
Az erős forint ugyanis az importversenyt is erősíti. Ez különösen a magyar KKV-szektor számára jelenthet nehézséget, mert a belföldi piacon egyre olcsóbb külföldi termékekkel kell versenyezniük. A szakértő szerint ehhez társul az is, hogy a magyar kis- és középvállalkozások számára az energiaárak magasabbak lehetnek, mint egyes versenytársaknál, ami tovább rontja a versenyképességüket.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Molnár László: A GKI vezető kutatója.
- GKI: Gazdaságkutató intézet, amely gazdasági folyamatok elemzésével foglalkozik.
- Reálbér: A keresetek vásárlóerejét láttató bérmutató.
- Minimálbér: A kötelező legkisebb munkabér.
- Garantált bérminimum: A szakképzettséget igénylő munkakörökben fizetendő kötelező legkisebb bér.
- KKV-szektor: A kis- és középvállalkozások összefoglaló neve.
- Közepes jövedelem csapdája: Olyan gazdasági helyzet, amikor a bérek gyorsan nőnek, de a termelékenység nem tart velük lépést.
