Hogyan lett a testtudatosságból személyes hosszúélet-küldetés? Testmanipuláció, biohacking és spiritualitás Rippel Feri-módra.
A radiocafé Egyéletem című műsorában Babik Edit vendége Rippel Ferenc volt, aki artista-karrierje mellett ma már egyre többet beszél az életmód, a táplálkozás és a hosszú távon fenntartható egészség kérdéseiről. A beszélgetésből nem csodareceptek rajzolódtak ki, hanem egy személyes tapasztalatokra épített szemlélet: figyelni a test jelzéseire, rendszert vinni a hétköznapokba, és nem automatikusan átvenni minden divatos tanácsot.
Amikor a „sok jóból” túl sok lesz
Rippel Feri elmondta, hogy bár a testtudatosság mindig is része volt az életének, az étrendje és több életmódbeli szokása idővel elcsúszott. A családi élet, a kényelmesebb mindennapok és a rendszertelenebb táplálkozás mellett egy ponton azt is túlzásba vitte, amiről sokan eleve azt gondolják, hogy csak jót tehet: a folyadékfogyasztást.
Elmondása szerint napi 3–5 liter különféle folyadékot ivott, miközben a szervezete ezt már nem tudta megfelelően kezelni. A következmény nála ödémásodás, jelentős súlygyarapodás és romló közérzet lett. Majdnem elérte a 100 kilót, és saját szavaival élve lomha, nehézkes állapotba került. A fordulópontot az hozta el, amikor azt mondta magának: így nem szeretne tovább élni, és azt sem akarja, hogy a fia jövőjét kívülállóként nézze végig.
A történet egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy az egészségesnek tartott szabályok sem egyformán működnek mindenkinél. Rippel nem általános receptként beszélt erről, hanem saját példájaként: ő arra jutott, hogy a saját szervezetének működését kell jobban megértenie, és ahhoz kell igazítania a napi rutinját.
A „Cél a 120 év” nem szlogen, hanem rendszer
A beszélgetésben elhangzott, hogy a korábbi „Cél a 100 év” időközben „Cél a 120 év”-re változott. Ez első hallásra provokatív vagy meghökkentő mondatnak tűnhet, de a műsor alapján inkább egyfajta személyes keret: olyan iránytű, amely napi döntéseket rendez el.
Rippel arról beszélt, hogy az elmúlt években megreformálta az étkezését, az alvását és az edzési szokásait is. Ma jellemzően napi egy-két étkezésben gondolkodik, és azt mondja, olyan ételeket keres, amelyek energiát adnak, de nem nehezítik el. Fontosnak tartja a ciklikusságot is: szerinte nem érdemes egyetlen étrendi rendszert örök igazságként kezelni.
Ez a gondolat különösen érdekes egy olyan korban, amikor az életmódtrendek gyakran kizárólagos megoldásként kínálják magukat. A műsorban ezzel szemben egy rugalmasabb szemlélet jelent meg: van időszak, amikor húsosabb, zsíralapúbb étrendet követett, máskor több zöldséget eszik, sőt olyan időszak is előfordul nála, amikor napokig vagy hetekig nem kerül hús a tányérjára.
Mit tanul egy artista az egyetemen az ételről?
Rippel Feri a Debreceni Egyetemen folytatott, agrárterülethez kapcsolódó tanulmányairól is beszélt. Elmondása szerint az élelmiszertudomány felől érdemes az étkezéshez közelíteni, mert úgy látja: a táplálkozás megértéséhez a gyökereknél kell kezdeni, vagyis annál, hogyan jön létre maga az élelmiszer.
Hangsúlyozta, hogy szerinte nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, milyen talajból nő ki a növény, mit eszik az állat, milyen környezetből érkezik az alapanyag. Ez a megközelítés túlmutat a kalóriaszámláláson: a táplálkozást egy összetett láncként kezeli, amely a termőföldtől a sejtek működéséig húzódik.
A beszélgetésben szóba került a böjt, a sejtek öregedése és a biológiai életkor fogalma is. Rippel említette az úgynevezett Horvath-órát, amely DNS-metilációs mintázatok alapján próbálja megbecsülni a biológiai életkort. Saját példájaként azt mondta, hogy 55 évesen egy ilyen teszt 34 éves biológiai kort mutatott nála.
Biohacking a hétköznapokban
A biohacking kifejezés sokszor futurisztikusnak vagy drágának hangzik, Rippel azonban a műsorban inkább hétköznapi fogásokról beszélt. Ilyen például az étkezés előtti néhány guggolás, amellyel szerinte a szervezet „helyet csinál” a beérkező energiának. Ugyanígy fontosnak tartja, hogy étkezés után ne azonnal üljünk le, hanem legalább egy séta vagy könnyű mozgás következzen.
A logika egyszerű: ne terheljük meg feleslegesen a szervezetet nagy kilengésekkel. Ezt a saját korábbi tapasztalatával is összekötötte, amikor a farkaséhség, a túlevés és a „kajakóma” háromszögéből próbált kitörni.
Ugyanebbe a körbe sorolta az időszakos böjtöt is. Nála ez azt jelenti, hogy lefekvés előtt már nem eszik néhány órával, reggel pedig nem rögtön étellel indít. Így akár 15–16 órás étkezésmentes időszak is összejöhet. A hangsúly itt sem a merev szabályon volt, hanem azon, hogy figyelje, valóban éhes-e, vagy csak megszokásból enne.
Az alvás nem maradékidő
A beszélgetés egyik legerősebb üzenete az volt, hogy az alvásnak ma sincs elég rangja. Rippel szerint sokan mindent az alvás elé sorolnak: még egy sorozatrészt, még egy e-mailt, még egy elintéznivalót. Ezzel szemben ő tudatos esti rutint épített fel.
Beszélt a sötét, csendes hálószobáról, a kék fény csökkentéséről és a lefekvés előtti rövid gerincrutinról is. A kék fény szűrését külön kiemelte, mert szerinte ez segíthet abban, hogy a szervezet könnyebben váltson át esti üzemmódba. Reggel pedig szintén egy rövid átmozgatással indít, hogy az éjszakai mozdulatlanságot oldja.
Ez a rész azért is fontos, mert jól mutatja: a beszélgetésben az egészség nem elsősorban nagy, heroikus vállalásokként jelent meg, hanem apró, ismételhető szokások formájában.
Hideg, meleg, levegő és nyugalom
Rippel Feri a biohacking másik ágáról is beszélt: a hőhatásokról, a légzésről és a mentális állapotról. Elmondása szerint szívesen használ szaunát és jeges vizet is, és a légzéstechnikák közül említette a Wim Hof-módszert és a Buteyko-módszert.
Emellett a spiritualitásról is szó esett. Nem vallási tételmondatokban, inkább úgy, mint a belső nyugalom egyik forrásáról. Meditáció, pozitív megerősítések, elcsendesedés, a saját életért vállalt felelősség: ezek nála ugyanúgy részei az egészségnek, mint az étkezés vagy a mozgás.
A beszélgetés végén Babik Edit ezt öngondoskodásként foglalta össze, és ebben nehéz nem látni a lényegét az egész megszólalásnak. Nem arról van szó, hogy mindenki ugyanazt csinálja, hanem hogy mindenkinek fel kell építenie a saját rendszerét, módjával, ciklikusan, figyelve arra, mit jelez a teste.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Rippel Ferenc: artista, a Rippel Brothers tagja.
- Debreceni Egyetem: Magyarország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye.
- Horvath-óra: biológiai életkort becslő módszer, amely DNS-metilációs mintázatok alapján próbálja megmutatni, mennyire „idősek” a sejtek a kronológiai korhoz képest.
- Időszakos böjt: olyan étkezési gyakorlat, amely nem feltétlenül az elfogyasztott ételek típusára, hanem az evés és a nem evés időablakaira helyezi a hangsúlyt.
- Biohacking: gyűjtőfogalom olyan életmódbeli, fizikai vagy technológiai megoldásokra, amelyekkel valaki a saját testi és mentális működését próbálja tudatosan finomhangolni.
- Wim Hof- és Buteyko-módszer: ismert légzéstechnikák; előbbi a hidegterheléssel is összekapcsolt gyakorlatokról híres, utóbbi a légzés tudatos szabályozására épít.
