A bővített mezőny, a 104 meccs és a dinamikus jegyárazás minden eddiginél üzletibb világbajnokság ígéretét hordozza.
Elkezdődik a labdarúgó világbajnokság, és már a rajt előtt egyértelműen látszik, hogy mennyit változott a futball legnagyobb tornája: az eddigi 32 csapatos mezőny helyett most 48 válogatott szerepel, a három rendező országban összesen 104 mérkőzést játszanak, a jegyárak pedig olyan magasságokba emelkedtek, amelyekről korábban aligha lehetett volna beszélni. A változások mögött nemcsak sportszakmai, hanem nagyon is erős üzleti és sportpolitikai szempontok húzódnak meg. Ezeket elemezte Szabados Gábor sportközgazdász a radiocafé Millásreggeli című műsorában.
Mindenből több lett
A mostani világbajnokság több szempontból is új korszak kezdete. A mezőny bővítése önmagában is jelentős fordulat: a korábbi 32 helyett 48 ország vehet részt a tornán. Ez nem egyszerűen néhány plusz csapatot jelent, hanem egy teljesen más léptéket.
Szabados Gábor rámutatott, hogy 104 mérkőzés korábban még nem volt világbajnokságon. A csoportmérkőzések száma önmagában is meghaladja a korábbi tornák teljes meccsszámát. Ez jól mutatja, mennyire kitágult az esemény.
A három rendező ország, az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada bevonása részben a terhelés megosztásáról is szól. Ennyi mérkőzés lebonyolítása óriási logisztikai feladat. Szabados ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok akár egyedül is képes lett volna megrendezni a tornát, a közös rendezésben tehát nemcsak szükségszerűség, hanem politikai és partnerségi szempontok is szerepet játszanak.
A FIFA célja a bevételek maximalizálása
A világbajnokság bővítése mögött az egyik legfontosabb mozgatórugó az üzlet. Minél több a résztvevő ország, annál több piacon válik közvetlenül érdekessé a torna. Ez növeli a televíziós jogok értékét, vonzóbbá teszi az eseményt a szponzorok számára, és természetesen több eladható jegyet is jelent.
Szabados szerint a FIFA most tényleg mindent feltett arra, hogy maximalizálja a bevételeit. A logika egyszerű: több csapat, több meccs, több néző, több reklámfelület. Ez a szemlélet nem is különösebben rejtett, inkább a torna felépítésében is jól látható.
Ebben a rendszerben a jegyárak emelkedése sem meglepetés. A döntőre szóló legolcsóbb elérhető belépő átszámítva már 2,4 millió forintos nagyságrendben jelent meg. Ez nem pusztán azért sok, mert a futball iránt nőtt az érdeklődés, hanem azért is, mert a FIFA most először világbajnokságon is alkalmazza a dinamikus árazást.
Mi az a dinamikus árazás, és miért ennyire fontos?
A dinamikus árazás lényege, hogy a jegy ára nem rögzített. Ha nagy a kereslet egy mérkőzésre, az ár emelkedik, ha kisebb az érdeklődés, csökkenhet. Ugyanarra a meccsre tehát más időpontban más összegért lehet belépőt venni, hasonlóan ahhoz, ahogy a repülőjegyek ára is változik.
Ez alapjaiban tér el a korábbi világbajnokságok gyakorlatától, amikor a legtöbb mérkőzésre egységesebb árképzés volt érvényben. Most a FIFA célja az, hogy a szurkolók összességében pontosan annyit fizessenek, amennyinél többért már nem lehetne eladni a jegyeket.
A modell egyenes következménye, hogy a kiemelten keresett meccsek, például a nyitó találkozó vagy a döntő rendkívül drágává válnak. Ugyanakkor az is benne van a rendszerben, hogy egy kevésbé vonzó párosítás olcsóbb legyen. A nézőnek ebből az a gyakorlati tanulság, hogy aki élőben szeretne meccset látni, annak nemcsak a mérkőzés kiválasztása, hanem az időzítés is kulcsfontosságú.
Nem csak a pénzről szól, de arról is
Felvetődött a kérdés: ha a FIFA ennyire a bevételeket hajszolja, akkor miért nem a leggazdagabb futballpiacok kaptak több helyet? Miért nőtt inkább Afrika, Ázsia vagy Észak-Amerika súlya, miközben Európa és Dél-Amerika sportszakmailag hagyományosan erősebb?
Szabados szerint a FIFA részben olyan nagy piacokat szeretett volna elérni a bővítéssel, mint Kína, India vagy Indonézia. Ha ezek a válogatottak kijutnak a világbajnokságra, az komoly pluszbevételt jelenthetett volna televíziós jogokban és szponzori értékben. Csakhogy ezek az országok végül nem jutottak el a tornára.
A történetnek azonban van egy másik oldala is: a sportpolitika. A FIFA-elnök, Gianni Infantino számára a bővítés régóta fontos ígéret volt. Azokban a kisebb vagy kevésbé erős futballrégiókban, amelyek több kvótát kaptak, ez jelentős támogatást hozhatott. A FIFA döntéshozatalában ugyanis egy kisebb ország szavazata is ugyanannyit ér, mint egy futballnagyhatalomé. Vagyis a bővítés egyszerre jelentett üzleti terjeszkedést és politikai tőkegyűjtést.
Három ország, egy torna, rengeteg utazás
A közös rendezés látványos, de a szurkolóknak nem feltétlenül kényelmes. Európai szemmel könnyű azt feltételezni, hogy egy jeggyel együtt valamilyen utazási kedvezmény is jár majd, különösen azért, mert korábbi tornákon volt példa hasonlóra. Németországi világversenyeken például kedvezményes vasúti jegyek kapcsolódtak a belépőkhöz, és Katarban is léteztek támogatott közlekedési megoldások.
Most azonban más a helyzet. Az Egyesült Államok hatalmas távolságai, valamint a kanadai és mexikói helyszínek miatt a városok közötti mozgás sokszor gyakorlatilag repülést jelent. Erre pedig nincs külön támogatás. A helyi közlekedésben lehetnek kedvezmények, vagyis az adott városon belül segítheti a szurkolót a jegye, de a két helyszín közötti utazást mindenkinek magának kell megoldania.
Ez azért fontos, mert a világbajnokság költségeit nemcsak a belépő ára adja. A repülőjegyek, a szállások és a helyszínek közötti mozgás végül legalább akkora tétel lehet, mint maga a belépőjegy.
Más és más a cél az USA-ban, Mexikóban és Kanadában is
A rendező országok sem ugyanazért vágtak bele a világbajnokságba. Az Egyesült Államok esetében Szabados szerint nem elsősorban az a kérdés, hogy anyagilag javít-e valamit a torna az ország helyzetén. Sokkal inkább az a cél, hogy a labdarúgás még népszerűbbé váljon, és tovább zárkózzon az amerikaifutball, a baseball, a kosárlabda és a jégkorong mögé.
Mexikó helyzete más. Ott a foci eleve a legnépszerűbb sportág, ezért a hangsúly inkább az infrastrukturális fejlesztéseken, a látogatók költésein, valamint az ország- és városimázson lehet. Kanada valahol a kettő között áll: egyszerre szeretné fejleszteni a sportág hazai helyzetét, miközben a rendezés gazdasági és turisztikai hozadékára is figyel.
Fontos különbség az is, hogy ezt a világbajnokságot nem olyan módon szervezik, mint például a katarit, ahol az állam közvetlenül és meghatározóan jelen volt. Itt a rendezésben a nemzeti labdarúgó-szövetségek szerepe erősebb, és Szabados szerint a politikai feszültségek a szervezők együttműködésének szintjén egyelőre nem jelennek meg látványosan.
Amikor a politika mégis belép a stadionkapun
Ez nem jelenti azt, hogy a politika teljesen kívül maradna a tornán. A beutazási szabályok és vízumkorlátozások már most is okoznak nehézségeket. Elhangzott olyan példa, hogy a afrikai legjobb bírójának választott szomáliai játékvezető nem tud részt venni a világbajnokságon, mert nem engedték be az Egyesült Államokba.
Az iráni válogatott helyzete pedig még szemléletesebb: az amerikai meccsek idején Mexikóban lesz a csapat szállása, és csak a mérkőzés napjára kap beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. Ez azt jelenti, hogy bemennek a meccsre, lejátszák a találkozót, majd visszatérnek Mexikóba.
Hogy egy esetleges továbbjutás esetén ez miként működne más amerikai helyszíneken, arra még nincs kész válasz. Ez jól mutatja, hogy a globális sportesemények ma már nem választhatók el a határpolitikától, a diplomáciától és a nemzetközi mozgások szabályozásától sem.
A most induló világbajnokság így egyszerre futballtorna, üzleti modell és politikai tükör. A pályán továbbra is a játék lesz a főszereplő, de a lelátón és a kulisszák mögött legalább ennyire fontos kérdés, hogy ki tudja megfizetni, ki tud odaérni, és ki léphet be egyáltalán.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Szabados Gábor: sportközgazdász.
- FIFA: a nemzetközi labdarúgás világszövetsége, a világbajnokság szervezője és a jegyértékesítés irányítója.
- Dinamikus árazás: olyan jegyértékesítési rendszer, amelyben az ár a kereslethez igazodva változik.
- Gianni Infantino: a FIFA elnöke, akihez a világbajnokság bővítésének sportpolitikai hátterét kapcsolták.
- Közös rendezés: olyan lebonyolítási forma, amelyben a tornát több ország osztja meg egymás között; most az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada ad otthont a mérkőzéseknek.
