A vagyonadó nemcsak a szupergazdagokról szól, hanem arról is, mennyire igazságos az adórendszer, és ki mennyit tesz bele a közösbe.
A vagyonadó újra a magyar közélet egyik legvitatottabb témája lett. Nem véletlenül: egyszerre szól igazságosságról, költségvetési bevételekről, a rendszerváltás óta halogatott adópolitikai döntésekről és arról is, hogy mit kezdjen egy ország azzal a vagyonnal, amelynek egy része sokak szerint állami hátszéllel halmozódott fel. A kérdés ezért jóval nagyobb annál, mint hogy „adóztassuk-e a gazdagokat”: valójában arról szól, hogyan nézzen ki egy működő és méltányos adórendszer. Pogátsa Zoltán és Kántor Endre a radiocafén, a Sajátos Pogátsa című műsorban nézett a téma mélyére.
Miért került megint elő a vagyonadó?
A téma azért lett ennyire aktuális, mert a vagyonadó bevezetése politikai ígéretként is megjelent, miközben a Fidesz-korszak után sokakban erős az igény arra, hogy valamilyen formában visszakerüljön a közösséghez az a pénz, amelyet állami döntések segítettek magánvagyonná alakítani.
Pogátsa Zoltán szerint a leggazdagabb magyarok jelentős része közvetve vagy közvetlenül az államnak köszönhette a gyarapodását. Rámutatott, hogy a Forbes Top 50-es listájának tavalyi szereplői közül 38-an vagy kormányzati kapcsolatok révén gazdagodtak meg, vagy korábban is tehetősek voltak, de a Fidesz-érában jelentősen tovább növelték a vagyonukat.
Ez a helyzet különösen fontossá teszi a kérdést, mert sok esetben nem egyszerű jogi elszámoltatásról van szó. A beszélgetés egyik kulcsállítása éppen az volt, hogy az elmúlt években számos vagyonosodási folyamat a korabeli szabályok szerint legális keretek között zajlott. Ha tehát a jog visszamenőleges bolygatása kockázatos, akkor marad a jelen idejű adópolitika, vagyis a vagyonadó különböző formái.
Nem csak magyar ügy, hanem nemzetközi vita
A vagyonadó körüli vita nem magyar sajátosság. A műsorban elhangzott, hogy a kérdés több országban napirenden van, és a nemzetközi sajtó is figyeli, mi történik Magyarországon. Pogátsát például a The Guardian is megkérdezte a témáról.
Ennek egyik oka az, hogy a vagyoni különbségek látványosan nőttek az elmúlt évtizedekben. Kántor Endre a World Inequality Report adataira utalt, amikor arról beszélt: a világ vagyonának mintegy 75 százaléka a legfelső 10 százalék kezében van. Pogátsa ehhez az Oxfam sokat idézett ábráját kapcsolta, amely szerint ma már
egy mikrobusznyi szupergazdag vagyona összemérhető az emberiség alsó felének vagyonával.
A vita tehát nem pusztán arról szól, hogy vannak gazdagok és szegények, sokkal inkább arról, hogy a gazdasági növekedés haszna kikhez jut el. A beszélgetés szerint az 1970-es évekig a termelékenység növekedését a bérek nagyjából követték, később azonban ez a kapcsolat meglazult, és a többletjövedelem egyre nagyobb része a legfelső rétegekhez került.
Mit nevezünk egyáltalán vagyonadónak?
A közbeszédben gyakran úgy hangzik, mintha a vagyonadó egyetlen új adónemet jelentene. A valóság ennél összetettebb. Pogátsa Zoltán legalább négy külön kategóriát különített el: a céges vagyon adóztatását, a tőkejövedelmek adóztatását, az ingatlanadót és az örökösödési adót.
Ez azért fontos, mert más problémát kezel mindegyik. Az ingatlanadó például helyi közszolgáltatások finanszírozására is alkalmas lehet, az örökösödési adó az induló esélyek közti különbségeket enyhítheti, a tőkejövedelmek adóztatása az adórendszer aránytalanságait javíthatja, a céges vagyon megadóztatása pedig ott lehet kulcsfontosságú, ahol a nagy vagyonok nem lakásokban vagy nyaralókban, hanem vállalatokban ülnek.
Kántor Endre egy gyakori ellenérvet is megemlített, de azonmód el is utasította: azt, hogy „miért adóztatná meg az állam azt, amit már egyszer megadóztatott”. Ahogy elhangzott, az adórendszer tele van többszörös adóztatással. Az áfát is olyan jövedelemből fizetjük, amely után korábban már fizettünk adót. Ez önmagában tehát nem döntő érv a vagyonadó ellen.
Miért érzik sokan igazságosnak?
A vagyonadó melletti legerősebb érv a társadalmi méltányosság.
A beszélgetésben többször előkerült, hogy a leggazdagabbak sokszor arányaiban kevesebb adót fizetnek, mint az átlagemberek. Kántor Gabriel Zucman kutatásaira hivatkozva azt mondta: míg az átlagos polgárok jövedelmük körülbelül felét különféle adókra költik, addig a milliárdosoknál ez az arány 25 százalék körül van.
Ez a hétköznapi életben is érthető. Egy 27 százalékos áfa ugyanaz marad egy milliárdosnak és annak is, aki a fizetéséből él, de nem ugyanakkora terhet jelent. Ugyanaz a fogyasztási adó teljesen másképp vág bele egy szűkös költségvetésbe, mint egy hatalmas vagyonba.
Innen nézve a vagyonadó nem büntetésként jelenik meg, hanem korrekcióként. Olyan eszközként, amely kiegyensúlyozhat valamennyit abból, hogy a pénz könnyebben termel pénzt annak, akinek már eleve sok van belőle.
Az ingatlanadó és az örökösödési adó kényes kérdései
A magyar vitákban az ingatlanadó különösen érzékeny téma. Pogátsa szerint Nyugat-Európa nagy részén létezik, és jelentős bevételt hoz, Magyarországon viszont ez elhanyagolható. Szerinte ennek egyik oka az, hogy minden próbálkozást erős ellenkampány követett, amely a nyilvántartás nehézségeire vagy a kijátszhatóságra hivatkozott.
Kántor egy másik problémát emelt ki: a bizalom hiányát. Sokan azt sem értik vagy hiszik el, hogy a helyben befizetett adóból lehetne utat, csatornát vagy más közszolgáltatást fejleszteni. Ezért különösen fontos lehet, hogy egy ilyen adóhoz átlátható, követhető ellentételezés kapcsolódjon.
Az örökösödési adó még több érzelmet mozgat meg. Az egyik oldalon ott az érv, hogy aki megdolgozott valamiért, azt miért ne hagyhatná a gyerekeire. A másik oldalon pedig az, hogy mennyire igazságos, ha valaki jelentős vagyonnal indul az életben, míg más semmit sem örököl. A beszélgetés alapján itt is a sávos, méltányos megoldások lehetnek kulcsfontosságúak: egészen más helyzet egy omladozó parasztház öröklése, mint egy többmilliárdos vagyoné.
A legnehezebb rész: a céges vagyon megadóztatása
A magyar helyzetben talán ez a legfontosabb és legnehezebb kérdés. Pogátsa szerint a Fidesz-korszakban meggazdagodott oligarchák vagyonának túlnyomó része nem ingatlanban, hanem cégekben van. Ha pedig ezek a vállalatok főként állami megrendelésekből nőttek nagyra, akkor egy kormányváltás után a nyereségük akár gyorsan vissza is eshet. Vagyis hiába várnánk a társasági adóból a nagy bevételt, lehet, hogy addigra már nincs mit megadóztatni.
Innen jön a vagyonértékelés és a vagyonvizsgálat kérdése. Pogátsa szerint ez nem megoldhatatlan feladat, még ha sokan túl bonyolultnak is nevezik. A beszélgetésben svéd példát is említett: ott az adóhivatal oldalán bárki vagyonnyilatkozata lekérdezhető. Szóba került Thomas Piketty munkája is, amely 150 évre visszamenőleg tudta követni a francia, brit és amerikai vagyonok alakulását, épp azért, mert ezekben az országokban léteznek vagyonregiszterek.
A gyakorlati üzenet világos: ha van megfelelő nyilvántartás és kellően finanszírozott adóhatóság, akkor
a vagyonadó technikailag kivitelezhetőbb, mint amilyennek elsőre tűnik.
Elmenekülnek a gazdagok?
A vagyonadó egyik klasszikus ellenérve, hogy a vagyonosok egyszerűen elköltöznek. A beszélgetésben előkerült Gérard Depardieu és Ingvar Kamprad példája is, de Pogátsa szerint az ilyen esetek inkább látványos kivételek, mint általános szabályok.
Szerinte ráadásul az adórendszerbe beépíthetők olyan elemek, amelyek csökkentik az elvándorlás ösztönzését. Például hogy aki emiatt kiviszi a cégeit, az ne kapjon többé állami támogatást vagy adókedvezményt. Egy másik lehetőségként Gabriel Zucman javaslatát említette: ha egy vagyon egy adott országban keletkezett, akkor arra az időszakra ott lehessen érvényesíteni az adóztatást.
A vagyonadó tehát nem csodaszer, és nem is egyetlen technikai lépés. Inkább egy nagyobb kérdés része: képes-e egy állam úgy hozzányúlni a felhalmozott vagyonokhoz, hogy közben igazságosabbá tegye az adórendszert, erősítse a közbizalmat, és ne a fizetésből élőkre tolja tovább a terheket.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Vagyonadó: gyűjtőfogalom többféle adóra, amelyek a felhalmozott vagyonhoz kapcsolódnak, nem csak a munkából származó jövedelemhez.
- Gabriel Zucman: A Paris School of Economics egyenlőtlenségekkel foglalkozó közgazdásza.
- Thomas Piketty: Közgazdász, a Tőke a 21. században című munkájáról ismert, amelyben hosszú időtávon elemezte a vagyonkoncentrációt.
- World Inequality Report: Nemzetközi jelentés, amely a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek alakulását követi.
- Oxfam: Nemzetközi szervezet, amely rendszeresen közöl adatokat a globális egyenlőtlenségekről.
