A közösségi média társadalmunkra gyakorolt hatása vitathatatlan, politikusokat emelhet fel, és generációkat tehet tönkre.
Hogyan szabályozzák a nagy technológiai vállalatok a figyelmünket? Miért ragad az agyunk a félelmet keltő tartalmakra? És valóban az internet okozza-e a társadalmi polarizációt? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Fehér Mariann a radiocafé Pontjókor! műsorában Pléh Csaba Széchenyi-díjas pszichológussal, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával a CEU Bibó István Szabadegyetem algoritmus-szabályozásról szóló vitaestje kapcsán.
„Közös aggodalmaskodás”
A CEU Bibó István Szabadegyetem vitasorozatán Pléh Csaba mellett Dr. Polyák Gábor médiakutató, jogász és Czabán Samu jogász-pszichológus vett részt. Az est hangulata – Pléh Csaba szavaival – nem vita, hanem „közös aggodalmaskodás és előretekintés” volt: mit lehet tenni a digitális technológia, különösen a közösségi médiaplatformok által kialakított viselkedési mintákkal szemben.
A diskurzus két nagy tengelyen forgott: az egyik a jogi szabályozás kérdése volt, a másik a pszichológiai és társadalmi hatásoké. A résztvevő jogászok – önmagukat liberálisnak vallva – arra a következtetésre jutottak, hogy a leghatékonyabb eszköz az internetünket irányító nagy technológiai vállalatok kontrollja lehet.
A galambkísérlet és a Las Vegas-i nyerőgépek
Pléh Csaba a digitális függőség magyarázatát egy évtizedekkel ezelőtti viselkedéspszichológiai kísérletből vezette le. A galambokkal végzett kísérletek azt mutatták ki, hogy ha az állat nem minden egyes billentyűnyomásért kap magot, hanem véletlenszerűen, akkor sokkal többet és kitartóbban nyomkodja a billentyűt, mintha minden alkalommal jutalmat kapna. Ugyanez az elv működik a Las Vegas-i nyerőgépeknél is.
A véletlenszerű jutalom a leghatékonyabb módszer a tartós viselkedés kialakítására.
A Szilícium-völgy technológiai vállalatai ezt az elvet vitték át a közösségi médiaplatformokra: a lájkok, megosztások és értesítések véletlenszerű érkezése pontosan ugyanazt az állandó készenléti állapotot és kényszeres nyomkodást váltja ki az embernél, mint a galambban vagy a nyerőgép előtt ülő szerencsejátékosnál.
A szorongó generáció
Az egyik legfontosabb téma a serdülők és fiatalok digitális médiahasználatának hatása volt. Pléh Csaba Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus kutatásaira hivatkozott. Ő azt mutatta ki, hogy az Egyesült Államokban a lájk gomb és a megosztás funkció megjelenésével párhuzamosan megugrott a 10–18 éves korosztályban a depresszió, a szorongás és egyéb viselkedési zavarok előfordulása. Haidt erről szóló könyve magyarul is megjelent A szorongó nemzedék címmel.
A dohányzással is vonható párhuzam: ahogy a cigarettagyárak évtizedekig vitatták a tüdőrák és a dohányzás közötti oksági összefüggést – közben dollár-százmilliókat költve a tudományos bizonytalanság hangsúlyozására –, úgy most a technológiai vállalatok is hasonló stratégiát követhetnek. Pléh Csaba álláspontja szerint a várakozás itt is tömeges károkhoz vezet:
nem egyének, hanem egy egész generáció társas fejlődése forog kockán.
Pozitív ellenpéldaként az iskolai mobiltelefon-korlátozás hatását emelte ki. A szünetekben újra megjelentek a személyes beszélgetések, a klikkek, az összesúgás-búgás – mindaz, ami korábban természetes velejárója volt a serdülőkornak.
FOMO helyett JOMO – önként a kimaradás öröméért
A fiatalabb generációknál azonban már megjelenik egy ellentendencia is. A FOMO (Fear of Missing Out – a kimaradástól való félelem) mellé felzárkózott a JOMO (Joy of Missing Out – a kimaradás öröme). Egyre több fiatal dönt tudatosan úgy, hogy kilép a közösségi média folyamatos zajából. Az önkéntes digitális detox nem felnőtt nyomásra, hanem belső felismerésből fakad – ami Pléh Csaba szerint bizakodásra adhat okot az önszabályozás lehetőségével kapcsolatban.
Miért ragad az agyunk a félelmet keltő tartalomra?
Az ember emlős, így alapvetően erős reakcióink vannak a félelmet keltő ingerekre. Csakhogy természetes válaszunk az elkerülés vagy a megküzdés, nem pedig az újbóli keresés lenne. Éppen ezért igazi paradoxon, hogy az emberek mégis rendre visszatérnek a negatív, sokkoló tartalmakhoz az interneten. Pléh Csaba szerint erre egyelőre nincs kielégítő tudományos magyarázat – a jelenség valódi okai feltárásra várnak.
Ami viszont jól mérhető: a figyelmünk terjedelme egyre rövidebb. Míg egy magyar egyetemi előadás hagyományosan 90 perces volt, a népszerű TED-előadások már csak 20-23 percesek – és az internet világában a tartalmak tovább rövidülnek. A klipek, amelyek eredetileg csak a reklámszociológia eszközei voltak, mára az önkéntes tartalomfogyasztást is uralni kezdik.
Ezzel összefügg a vizualitás előtérbe kerülése is. Pléh Csaba szerint a képek dominanciája nem egyszerűen visszatérés valamiféle ősi emberi állapothoz, mert a történetmesélés legalább ugyanolyan mélyen gyökerezik az emberben, mint a képi gondolkodás. A rövid klipek világa azonban egyre inkább elhagyja a narratívát:
képek asszociatív egymásutánja veszi át a történet helyét.
Az algoritmusok okozzák a polarizációt, vagy csak ráerősítenek?
A műsor záró kérdése a társadalmi megosztottság és az algoritmusok viszonyát firtatta. Pléh Csaba véleménye szerint a polarizáció mélyebb okokra vezethető vissza: a hagyományos osztály- és csoportviszonyok felbomlásával a politikusok egyre inkább törzsi logika mentén szervezik táborukat – nem érdekképviselet, hanem hovatartozás alapján. Ezt a folyamatot nem az internet hozza létre, viszont felerősíti.
Megoldásként az iskola és a tömegkommunikáció szerepét emelte ki: nem a másik igazának elfogadását kell célként kitűzni, hanem azt, hogy egyáltalán meghallgassuk egymást. A lassabb, elmélyedő feldolgozást szorgalmazó pedagógiai szemlélet – amelyet Susan Greenfield oxfordi professzor és Jonathan Haidt is képvisel – ebben kulcsszerepet játszhat.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Pléh Csaba: Széchenyi-díjas magyar pszichológus és nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kognitív pszichológia és a pszicholingvisztika egyik legismertebb hazai képviselője.
- CEU Bibó István Szabadegyetem: A Közép-európai Egyetem (CEU) által szervezett nyilvános vitasorozat, amely közéleti és tudományos kérdéseket tár a szélesebb közönség elé.
- Véleménybuborék (filter bubble): Az a jelenség, amikor az algoritmusok a korábbi érdeklődésünk alapján egyre inkább csak a saját nézeteinkkel egyező tartalmakat kínálnak fel, ezzel szűkítve az információs horizontot.
- FOMO / JOMO: A FOMO (Fear of Missing Out) a kimaradástól való félelmet, a JOMO (Joy of Missing Out) a tudatos kimaradás örömét jelenti – utóbbi egyre inkább terjed a fiatalabb generációk körében.
- Részleges megerősítés: Viselkedéspszichológiai fogalom: ha a jutalom nem minden alkalommal, hanem véletlenszerűen érkezik, ez tartósabb és intenzívebb viselkedést vált ki, mint az állandó jutalmazás.
