A dezinformáció nem a digitális kor találmánya, de a közösségi média olyan erőt adott neki, amiről (rém)álmodni sem lehetett.
A radiocafé Creative survivor című műsorában Falyuna Nóra, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, az MTA Bolyai János ösztöndíjas kutatója és a Tudomány és Társadalom Kutatóműhely vezetője fejtette ki, miért terjed olyan könnyen a megtévesztés tudományos témákban, mit jelent valójában a dezinformáció, és mit tehetnek a tudósok, hogy közérthető és hiteles maradjon a hangjuk.
Miért terjed könnyebben ma a dezinformáció, mint korábban?
Az álhírek és összeesküvés-elméletek nem az internet korában születtek – hangsúlyozta Falyuna Nóra. A közösségi média, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia azonban sokszorosára növelték ezek nyilvánosságát és társadalmi hatóerejét.
A médiakörnyezet alapvetően megváltozott. Óriási információs zajban élünk, miközben az emberi kognitív kapacitás nem bővült. Ugyanannyi információt vagyunk képesek befogadni, mint korábban, csakhogy ma
lépten-nyomon ingerek és tartalmak bombáznak minket.
Ez szinte törvényszerűen vezet szelektívebb figyelemhez: arra koncentrálunk, ami eleve érdekel, ami eleve meggyőz.
Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszanak a platformok algoritmusai, amelyek személyre szabva ajánlanak tartalmakat – aktivitásunk, ismerőseink, digitális lábnyomunk alapján. Ennek következménye az úgynevezett filter bubble vagy visszhangkamra-hatás: az ember egyre inkább csak a saját véleményét és hiedelmeit tükröző információkkal találkozik. A tényeknek így meg kell küzdeni azzal, amit az emberek eleve gondolnak, és ebben a küzdelemben sokszor veszítenek.
Dezinformáció, félretájékoztatás vagy rosszhiszemű információ?
A kutató a téma fogalmi rendjét is tisztázta. A közbeszédben sokszor egybecsúszik három különböző jelenség.
Dezinformáció
Olyan hamis vagy félrevezető tartalom, amelyet tudatosan, megtévesztési vagy károkozási szándékkal terjesztenek.
Félretájékoztatás
A misinformation, vagyis a félretájékoztatás szintén pontatlan vagy hibás információ, de szándékosság nélkül – ilyen lehet például egy gondatlanul lefordított tudományos cikk.
Rosszhiszemű információ
A harmadik típus a malinformation: valós, tényszerű információ, amelyet azonban károkozás céljából terjesztenek, például kiszivárogtatott levelezések formájában.
Ez a különbségtétel nem puszta akadémiai finomkodás. Sok tudományos témájú megtévesztő tartalom nem feltétlenül tekinthető dezinformációnak, mert mögötte nem tudatos manipuláció áll, hanem valaki egyszerűen tévesen ért egy jelenséget. Ugyanakkor ezeket a tartalmakat – laposföld-elmélet, vakcina-szkepticizmus, kvantumfizikai csodagyógyítás – utólag nagyon jól fel lehet használni szervezett dezinformációs stratégiák részeként.
Miért éppen az egészségügy a dezinformáció fő terepe?
Falyuna Nóra szerint a megtévesztő tudományos tartalmak jelentős része üzleti célú, és döntően egészségügyi témákban jelenik meg. Ennek oka egyszerű: az orvostudomány az a terület, amely a legszemélyesebben érinti az embereket, és ahol legkönnyebb hatni az érzelmekre, a bizonytalanságokra és a hiúságra.
A Covid-járvány idején különösen jól láthatóvá vált ez a jelenség. Csodavitaminok, alternatív diéták és természetgyógyászati termékek tömkelege jelent meg, miközben az oltásellenesség összefonódott más típusú dezinformációs narratívákkal. Falyuna Nóra kutatásainak egyik fő témája éppen az, hogyan hálózatosodnak ezek az irányzatok: például
a pandémia idején tudománytagadó csoportok összekapcsolódtak államtagadó közösségekkel is,
ami egészen más veszélyforrásokat vetett fel.
Szélsőséges példaként hangzott el az adásban egy lúgosító diétával hírnevet szerzett, orvosi végzettség nélkül praktizáló személy esete, aki daganatos betegeket kezelt szódabikarbónás oldattal, majd a Covidot összefűzte az 5G-vel kapcsolatos összeesküvés-elméletekkel és az oltásellenességgel.
Mi teszi vonzóvá az összeesküvés-elméleteket?
Az összeesküvés-elméletekre Falyuna Nóra nem egyszerűen hamis állításokként tekint, hanem alternatív világmagyarázatokként: olyan narratívákként, amelyek a világ eseményeire más értelmezést kínálnak. Jellemzőjük, hogy mindig azonosítanak egy ellenségképet – valamilyen hatalommal bíró szereplőt, legyen az a tudomány, a politika, az egyház vagy a „globális elit” –, aki vagy ami titokban kárt okoz másoknak.
Bizonytalanság és félelem idején ezek az elméletek különösen jól terjednek, mert kielégítik a kontroll iránti vágyat: megadják az érzést, hogy az ember „tudja az igazságot”. A szeptember 11-i terrortámadás nyomán induló összeesküvés-elméletek éppen erre példa: sokan egyszerűen nem tudták elfogadni a valóság borzalmát, és alternatív magyarázatokat kerestek. A mesterséges intelligencia körül is hasonló folyamatok indultak el. A technológia nehezen megfogható, a jövője bizonytalan, és ez termékeny talaj az összeesküvéses gondolkodásnak.
Szakkifejezésekkel az áltudomány „szolgálatában”
A tudományos szaknyelv kérdése két oldalról is fontos. Egyrészt a tudománynak valóban szüksége van saját terminológiájára: a fogalmak precíz jelentést hordoznak, és nem minden szakkifejezésnek van pontos köznyelvi megfelelője. Ugyanakkor a közérthetőség is alapkövetelmény, ha a tudomány hatni akar a szélesebb közönségre.
Az áltudomány és a tudományos megtévesztés viszont stratégiaszerűen él a szaknyelv látszatával. Az áltudományos tartalmak gyártói értelmetlen vagy félrehasznált terminusokat kölcsönöznek a tudományból, hogy azt a benyomást keltsék, hogy ők a tudomány részei, felhatalmazottak a tekintélyével. Az aszimmetriát tudatosan fokozzák:
ha senki sem érti, amit mondanak, könnyebb domináns pozícióból megtéveszteni az embereket.
Falyuna Nóra szerint a tudósoknak nem kell száműzni a szakkifejezéseket, elég elmagyarázni őket: példákkal, hasonlatokkal, metaforákkal. A valódi kommunikáció kétirányú. A tudós dolga, hogy érthetővé tegye magát, a befogadó dolga, hogy befogadásra nyitott legyen. Kettejük között pedig ott a szerkesztő, újságíró vagy kommunikátor, aki az összekötő szerepet játssza.
Elefántcsonttoronyban van a tudomány?
A Covid-pandémia után terjedt el az a kritika, hogy a tudomány „arisztokratikus” – elvont, zárt, nehezen hozzáférhető az átlagember számára. Falyuna Nóra szerint ez a kép mára sokat változott: a tudománykommunikáció fontosságát ma már szinte mindenki elismeri a szakmán belül is. Ugyanakkor a nyilvánosság nem jelent egyet a TikTok-jelenléttel: a kommunikációs stratégia lényege nem az, hogy melyik csatornán szólal meg a kutató, hanem az, hogy mit, kinek, mikor és miért akar mondani. A hogyan csak ezután következik.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Falyuna Nóra: Nyelvész, tudománykommunikációs szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, az MTA Bolyai János ösztöndíjas kutatója és a Tudomány és Társadalom Kutatóműhely vezetője.
- Dezinformáció: Szándékosan terjesztett hamis vagy félrevezető információ, amelynek célja a megtévesztés vagy károkozás.
- Filter bubble (szűrőbuborék): Az a jelenség, amikor a platformalgoritmusok személyre szabott tartalomajánlásai következtében az ember egyre inkább csak a saját nézeteivel egyező információkkal találkozik.
- Post-truth (igazság utáni kor): Az a társadalmi állapot, amelyben a vélemények, érzelmek és hiedelmek nagyobb hatással bírnak a közvéleményre, mint a tények.
- MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj: A Magyar Tudományos Akadémia által fiatal, tudományos fokozattal rendelkező kutatóknak nyújtott presztízsösztöndíj, amelynek célja kiemelkedő tudományos munkák támogatása.
- Áltudomány: Olyan tartalom vagy irányzat, amely a tudomány látszatát ölti magára, de nem felel meg a tudományos módszertan követelményeinek.
