A mi kis falunk Bazsójaként is ismert Rusznák András a megfigyelésből, fegyelemből és csapatmunkából épít szerepet.
A radiocafé Megmondtuk előre című műsorában Rusznák Andrásról nem egy harsány, sztárallűrökkel működő színész képe rajzolódott ki, hanem valakié, aki csendben figyel, pontosan dolgozik, és szinte mindent elraktároz maga körül. A beszélgetésből az is kiderült, hogyan lett Záhonyból indulva egy vasutascsalád gyerekéből színész, miért kellett különösen sokat dolgoznia Bazsó szövegein, és miért mondja azt: a színészet mellett az apaság van a legmagasabb polcon az életében.
Bazsó nem véletlenül lett emlékezetes
Az ország jelentős része ma már Bazsóként ismeri Rusznák Andrást, A mi kis falunk különös beszédű, gyors, szipogós figurájaként. A beszélgetésben szóba került, hogy sok néző ma is ezzel a karakterrel azonosítja, és az utcán rendszeresen megszólítják miatta. Rusznák szerint ez inkább öröm, mint teher: többnyire nem bírálatot kap, hanem lelkes visszajelzéseket, sokszor olyanoktól, akiknek egy nehéz időszakban kikapcsolódást adott a sorozat.
A beszélgetés egyik legérdekesebb pontja az volt, amikor Kapitány Iván elmondta: Bazsó beszédmódja már a kezdetektől tudatosan kitalált forma volt. A gyors beszéd, a szipogás és a részben börtönszlengre épülő szöveg nem improvizációként alakult ki, hanem eleve így tervezték. Ez azért fontos, mert kívülről könnyű azt gondolni, hogy egy ennyire markáns karakter egyszerűen „jön” a színészből. A valóságban nagyon aprólékos építkezés áll mögötte.
Rusznák András arról is beszélt, hogy ehhez a szerephez külön készülési üzemmód kell neki. A szöveg megtanulása önmagában nem okoz gondot, de Bazsó mondatait folyamatosan ismételnie kell, akár egy-két héten át is, hogy a ritmus, a hangsúly és a zagyvának ható, részben mesterségesen felépített szleng természetesnek hasson. Ez a fajta munka jól mutatja, mennyire sok technikai fegyelem szükséges ahhoz, hogy a néző végül könnyednek lássa a játékot.
A csendes ember, aki mindent megfigyel
A műsor egyik visszatérő motívuma Rusznák megfigyelő természete volt. A kollégái szerint a forgatáson jellemzően korán érkezik, csendben üldögél, mormolja a szöveget, figyeli a dinamikákat, és csak akkor szólal meg, amikor már pontosan érzi a helyzetet. Kapitány Iván úgy írta le, mint aki sokáig kívülről nézi a történéseket, majd amikor eljön a próba ideje, rögtön precízen a helyén van.
Ez nemcsak munkamódszer, hanem személyiségjegy is. Rusznák saját magáról azt mondta: inkább türelmes, mint nyugodt. Nem tanulta ezt, egyszerűen ilyennek érzi magát. Közben azonban folyamatosan figyeli a külvilágot és önmagát is. Ez a kettős figyelem sok színésznél ismerős lehet: egyszerre kell benne lenni egy helyzetben, és közben eltárolni, hogyan reagál egy ember, hogyan mozdul, hogyan emel fel valamit a földről, hogyan hallgat el egy mondat közepén.
Rusznák arról is beszélt, hogy fiatalon sokszor inkább kiült egy társaság szélére, és onnan nézte a többieket. Nem feltétlenül azért, mert távolságtartó lett volna, hanem mert úgy érezte, kívülről jobban megérti a pillanatot. Ez a hozzáállás a színészetben kifejezetten termékeny lehet: egy jól elkapott gesztus vagy reakció később szerepépítő anyaggá válhat.
Záhonytól a főiskoláig
Rusznák András története egy vasutas családból indul. Mint elmondta, a családban szinte mindenki vasutas volt, ő és ikertestvére, Rusznák Adrienn azonban a színház felé mozdultak el. A pályaválasztásban meghatározó szerepe volt az édesapjának, aki fiatalon verseket mondott különböző rendezvényeken, sőt egy ideig segédszínész is volt a Csokonai Nemzeti Színház közelében működő debreceni színházi világban.
A színészi irány így nem hirtelen ötletként érkezett. Rusznák gyerekkorától járt versmondó és mesemondó , majd színjátszó versenyekre is. A záhonyi általános iskola után Debrecenbe került, az Ady Endre Gimnázium drámatagozatára. Mint mondta, már kamaszként eldőlt benne, hogy ez lesz az útja: nem nagyon volt B-terve, sokat olvasott a színészetről, monológokkal és versekkel készült.
Különösen erős epizód, ahogyan felidézte: tizennégy évesen az édesapja elé tette József Attila Kései sirató című versét, afféle próbának. Ha képes lesz valódi megrendüléssel megszólaltatni, akkor nincs kérdés a továbbtanulásról. Rusznák emlékei szerint sokat küzdött ezzel a feladattal, de még aznap este megszületett benne valami. Innen nézve nem meglepő, hogy akkor sem bizonytalanodott el, amikor csak harmadik próbálkozásra vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
A két sikertelen felvételi közötti időszakot sem elvesztegetett várakozásként élte meg: két évig stúdiósként dolgozott az Új Színház mellett működő képzésben, ahol tanult és esténként kisebb szerepekben játszott. Mire bekerült a főiskolára, már egyértelmű volt számára, hogy hosszabb úton ugyan, de ugyanoda tart.
Csapatjátékos alkat, társulatban gondolkodva
A beszélgetésből világosan kirajzolódott, hogy Rusznák nem magányos sztárszerepben gondolkodó alkat. Sokkal inkább csapatjátékos, aki hisz a társulati működésben. Főiskolai osztályáról is úgy beszélt, mint egy olyan közösségről, ahol nem az egyéni villogás volt a lényeg, hanem az, hogy mindenki „tolja a többiek alá” a munkát.
Ez a hozzáállás a későbbi pályáján is fontos maradt. Szóba került a Radnóti Színház utáni időszak és a Loupe Színházi Társulás is, amelynek ma már teljes értékű tagja. A vidéki turnékat kifejezetten szereti: ugyanaz az előadás másféle közönség előtt új hangsúlyokat kap, máshol nevetnek, máshol csendesebbek, máshol reagálnak hangosabban. Ez a folyamatos visszajelzés egy színésznek egyszerre kihívás és frissítő erőforrás.
Arról is beszélt, hogy a példányába beleírja a játék ritmusát, a szüneteket, a lehetséges változtatásokat. Előadás előtt rendszerint végigmondja a szövegét, hogy emlékeztesse magát arra, mi fog történni, és hogy újra „leszúrja” magának a belső cölöpöket. Ez jól mutatja, hogy számára a spontaneitás nem a felkészületlenséget jelenti, hanem épp az alapos előkészítésből születik.
A legmagasabb polcon az apaság
Rusznák András nemcsak a színészetről beszélt, hanem arról is, mi tölti ki az életét a munka mellett. Erre a kérdésre egyértelmű választ adott: az apaság. Két gyermeke van, és úton van a harmadik is.
Azt mondta, amikor nem dolgozik, igyekszik minden idejét a gyerekeire fordítani. Nála ez nem elvont, ünnepélyes apaszerepet jelent, hanem nagyon is gyakorlati jelenlétet: kirándulást, játékot, tanulást, főzést, mosást, takarítást, pakolást. Vagyis ugyanazt a hétköznapi terhelést, amelyet sok szülő ismer.
Ez a kettősség — a színpadi fegyelem és a magánéleti helytállás — sokat elárul arról, milyen pályaképet rajzol maga köré Rusznák András. Nem a látványos önbemutatás érdekli leginkább, hanem az, hogy pontosan elvégezze a dolgát, megtalálja a helyét a közösségekben, és közben jelen legyen azok számára, akik a legfontosabbak neki.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- A mi kis falunk: az RTL népszerű magyar sorozata, amelyben Rusznák András Bazsó karakterét alakítja.
- Loupe Színházi Társulás: független színházi közösség, amelyhez Rusznák András teljes értékű tagként kapcsolódik.
- Radnóti Színház: budapesti kőszínház, ahol Rusznák korábban társulati tagként dolgozott.
- Ady Endre Gimnázium: debreceni középiskola.
- Kései sirató: József Attila egyik legismertebb, erősen személyes hangú verse.
