A vagyonadó nemcsak a leggazdagabbakat, hanem a vállalkozói réteg egy részét is érintheti – attól függően, miből és hogyan számolnak.
Sok a nyitott kérdés a készülődő vagyonadó körül, de egyre több jel utal arra, hogy a konstrukció valóban megérkezhet a magyar adórendszerbe. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Dr. Magyar Csaba okleveles adószakértő, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatója arról beszélt: nemcsak az a kérdés, lesz-e ilyen adó, hanem főleg az, hogyan számolják majd a vagyont, kiket érinthet ténylegesen, és milyen nemzetközi szabályok korlátozhatják a magyar mozgásteret.
Nem az 1 százalék a legnagyobb kérdés
A közbeszédben most az a verzió forog, hogy az egymilliárd forint feletti vagyonokat 1 százalékos mértékű vagyonadó terhelné. A beszélgetésből azonban az derült ki: még mindig nem ez a legfontosabb részlet, hanem az, hogy
mi számít majd vagyonnak, és milyen módszerrel állapítják meg annak értékét.
Dr. Magyar Csaba szerint az egymilliárdos küszöb és az 1 százalékos kulcs jelenleg erősen tartja magát, de a részletszabályok még nem nyilvánosak. A műsorban elhangzott értelmezés szerint ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy a kormány végig akarja vinni a bevezetést. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyilvános jogalkotási program szerint a vagyonadóról szóló jogszabály benyújtása októberben történhet meg, elfogadása pedig várhatóan 2026 novemberében. Ebből az következhet, hogy a tényleges alkalmazás 2027. január 1-jével indulhat.
Ez azért fontos, mert ha a kormány már 2027-re adóbevétellel számol, akkor akár adóelőleg-fizetés is megjelenhet a rendszerben. Ez egyelőre a szakértő következtetése, nem bejelentett szabály, de jól mutatja, mennyire nem mindegy a pontos időzítés sem.
A hangsúly a céges vagyonon lehet
A beszélgetés egyik legérdekesebb eleme az volt, hogy a tervek szerint a vállalkozásokban lévő üzletrészek is az adóalap részét képezhetik. Vagyis nem pusztán a magánkézben tartott ingatlanok, értékpapírok vagy bankbetétek kerülhetnek képbe, hanem a tulajdonolt cégek értéke is.
A szakértő szerint az adó alanyai várhatóan magánszemélyek lennének, tehát nem a cégek fizetnék meg ezt a terhet, hanem a tulajdonosok a saját teljes vagyonuk alapján. Ez első hallásra technikai részletnek tűnhet, valójában azonban kulcskérdés. Más ugyanis egy tehetős magánszemély likvid pénzügyi vagyona, és más egy családi vállalkozó helyzete, akinek a vagyona nagyrészt a cégében áll.
A kormányzati kommunikációból Dr. Magyar Csaba azt olvassa ki, hogy a legtöbb bevételt éppen a céges vagyonból várhatják. Ez viszont azonnal felveti az értékelés problémáját:
mit ér egy nem tőzsdei, családi vagy középvállalkozás?
Mi lenne a svájci minta lényege?
A műsorban elhangzottak szerint a miniszterelnöki nyilatkozatok alapján Svájc szolgálhat vizsgálati mintaként, különösen a vagyon értékelésének módszere miatt. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Magyarország automatikusan átveszi a svájci rendszert, csak azt, hogy azt nézik meg közelebbről.
Svájc azért érdekes példa, mert ott a vagyonadó régóta létező, működő adónem, ráadásul nem szövetségi, hanem kantonális szinten működik. A magánszemélyek nettó vagyonát terheli, és a kör meglehetősen széles: ingatlanok, céges részesedések, bankbetétek, értékpapírok, sőt akár műtárgyak is beletartozhatnak.
A lényeg azonban nemcsak az, hogy sokféle vagyonelem számít, hanem az is, hogy az értékeléshez nem feltétlenül a piaci árat veszik elő. A nem tőzsdei cégeknél a szakértő ismertetése szerint egy képletet használnak, amely két elemet kombinál: a nettó eszközértéket és a nyereségtermelő képességet. Egyszerűsítve: megnézik a cég eszközeit, levonják a kötelezettségeket, majd ezt összevetik azzal, mennyire termel eredményt a vállalkozás. A profitabilitás nagyobb súlyt kaphat, mint a puszta vagyonérték.
Ez egy magyar olvasó számára azért fontos, mert ugyanaz a vállalkozás nagyon más értéket mutathat attól függően, hogy piaci becslést, könyv szerinti adatokat vagy egy előre rögzített képletet használnak.
Egy középvállalkozó is belecsúszhat
A beszélgetés egyik legelgondolkodtatóbb eleme az volt, hogy az egymilliárd forintos belépési küszöb bizonyos esetekben meglepően alacsony lehet. Dr. Magyar Csaba mezőgazdasági példát hozott: ha egy vállalkozásban van néhány traktor, állatállomány, és a családnál még termőföld is, akkor könnyen összejöhet az az értékhatár úgy is, hogy az érintettek élethelyzete messze nem a luxusról szól.
Ezért az 1 százalékos mérték önmagában félrevezető lehet. Ha a vagyon meghatározása piaci értéken történik, akkor az egymilliárdos küszöb több vállalkozót érhet el, mint azt sokan elsőre gondolnák. Ha viszont egy képlettel, kedvezőbb logika szerint számolják a vagyont, akkor ugyanaz a küszöb már kevésbé lenne széles körű.
Másképp fogalmazva: a tervezett vagyonadó társadalmi hatását nem elsősorban a százalék, hanem az értékelési szabály fogja eldönteni.
Nem mindegy, mi történik az ingatlanokkal
Az ingatlanok értékelése különösen érzékeny pont. Dr. Magyar Csaba emlékeztetett arra, hogy Magyarországon már most is léteznek vagyoni típusú terhek építményadó és telekadó formájában, bár ezek jellemzően önkormányzati, sokszor négyzetméteralapú logikával működnek.
A mostani vita szempontjából azért lényeges az ingatlanértékelés, mert egy korábbi vagyonadó-koncepció 2010-ben elbukott: az Alkotmánybíróság akkor azt kifogásolta, hogy az adóalanyok nem kaptak kellően világos kapaszkodót ahhoz, hogyan kell meghatározni az ingatlan értékét. A testület ezzel nem általában a vagyonadó elvét söpörte le, hanem a jogbiztonság hiányát bírálta.
Ez azt jelenti, hogy ha most valóban új rendszer készül, annak egyik legfontosabb eleme az lesz, mennyire egyértelmű és mindenki számára követhető értékelési szabályokat írnak elő.
És ha kölföldön van a vagyon?
A vagyonadó nem zárt magyar történet, mert ráépül a már meglévő nemzetközi adóegyezményi hálóra. A kettős adóztatást elkerülő egyezmények jelentős része nemcsak a jövedelemről, hanem a vagyonról is rendelkezik.
A műsorban elhangzottak alapján ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egy magyar adóilletőségű személy külföldi ingatlanja sok esetben mentesülhet a magyar vagyonadó alól, ha az adott országgal kötött egyezmény ezt így rendezi. Ugyanakkor az ilyen vagyon még akkor is számíthat a sávhatár szempontjából, ha maga az adott vagyonelem végül nem adózik itthon.
Más a helyzet a külföldi céges részesedésekkel: ezek adóztatási joga a szakértő ismertetése szerint jellemzően Magyarországon lehet. Vagyis a rendszer hatása erősen függ majd attól is, kinek milyen típusú vagyona van, és az hol található.
A legfontosabb kérdés még mindig nyitva van
A vagyonadó körüli vita ezért valójában nem arról szól, hogy „sok” vagy „kevés” az 1 százalék. A valódi kérdés az, hogy a szabályozás képes lesz-e különbséget tenni a nagy, likvid magánvagyon és a működő vállalkozásokban álló, nehezebben mozgósítható vagyon között.
Ha a végső szabályok ezt nem kezelik érzékenyen, akkor az adó könnyen túlnyúlhat azon a körön, amelyet a politikai kommunikáció elsőre céloz. Ha viszont világos, jogbiztonságot adó és életszerű értékelési rendszer készül, akkor a mostani bizonytalanság egy része csökkenhet.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Magyar Csaba: okleveles adószakértő, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatója.
- Svájci vagyonadó: Svájcban régóta működő adónem, amelyet nem szövetségi, hanem kantonális szinten vetnek ki a magánszemélyek nettó vagyonára.
- Kettős adóztatást elkerülő egyezmény: országok közötti megállapodás arról, hogy ugyanazt a jövedelmet vagy vagyont ne adóztassák meg kétszer.
- Adóilletőség: azt mutatja meg, melyik állam tekint valakit adózási szempontból saját adóalanyának. Vagyonadó esetén ez különösen fontos lehet, ha valakinek külföldön is van vagyona.
