Vannak emberek, akik a távozásuk után is tovább tanítanak bennünket. A Pontjókor!-ban a napokban elhunyt Gazsi Zoltánra emlékeztünk.
Gazsi Zoltán, az Eisberg Hungary egykori ügyvezetője, az Önzetlenség Napja kezdeményezés alapítója néhány napja hunyt el, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után. A radiocafé Pontjókor! című műsora neki állított emléket: Fehér Mariann két korábbi interjút idézett fel, amelyekben Gazsi Zoltán az iskolai zaklatásról, a közösségépítésről, az önzetlenség erejéről és a betegség tapasztalatairól is vallott. Az alábbiakban ezekből a beszélgetésekből idézünk fel néhány gondolatot.
A zaklatás, amely évtizedekig elkísér
Az első interjú 2024 decemberében készült, amikor a radiocafé médiapartnerként csatlakozott a Nem oké kampányhoz, amelyet a Delta Produkció hívott életre az iskolai zaklatás ellen. Gazsi Zoltán a kampány védnökeként állt az ügy mellé – nem puszta gesztusból, hanem mert a téma személyesen is megérintette.
A kampányhoz való csatlakozás története önmagában is jellemző volt rá: Gerlóczi Judit, a Delta Produkció vezetője hívta fel, és bár Gazsi Zoltán először azt mondta, nincs már kapacitása újabb ügyre, a lelkesedés, amellyel Gerlóczi a problémáról beszélt, meggyőzte. „Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ebből kimaradok” – fogalmazott.
A kampány kapcsán saját gyerekkori emlékeit is felidézte: Battonyán nőtt fel, és volt egy időszak az általános iskolában, amikor két társa rendszeresen belekötött hazafelé menet. Félelem a megállóktól, az utcasarkoktól – és egyezkedési kísérletek, amelyekkel meg akarta venni a békéjét. Ezt az emléket évtizedekre eltemette magában, és csak a kampány kapcsán tudatosult benne, hogy amit akkor átélt, az zaklatás volt. Nem „kemény gyerekkor”, nem „erősítő tapasztalat” – hanem bántalmazás.
Ez a felismerés az egyik legfontosabb üzenet, amelyet a kampány is hordoz: az, hogy neve legyen annak, ami megtörtént. Gazsi Zoltán arról is beszélt, hogy az elkövetők sem csupán agresszorok: legtöbbször ők maguk is sérült, érzelmileg kiszolgáltatott gyerekek, akik azt adják tovább, amit kaptak. Ez nem mentség, de a megoldás felé vezető út egyetlen kiindulópontja: akkor változhat valami, ha mindenkinek – áldozatnak, elkövetőnek, szemlélőnek – megteremtik az érzelmi biztonság feltételeit.
Mit mutat a közösség: kinek szólnak a születésnapok?
Gazsi Zoltán cégvezetőként is sokat foglalkozott azzal, hogyan épül vagy bomlik egy közösség. Az iskolai közeg és a munkahelyi csapatok dinamikája között, tapasztalata szerint, meglepően sok a párhuzam. A születésnapok és a zsúrok szerinte az egyik legőszintébb visszajelzői annak, ki tartozik bele egy csoportba és ki szorul ki belőle. Felnőtt közösségekben ugyanez játszódik le más formában.
Hivatkozott Barabási Albert-László hálózatkutatási munkásságára is: a hálózatok törvényei a gyerekek közösségeitől a felnőtt szervezetekig ugyanazok. Gyerek, akit nem hívnak meg, munkavállaló, akit pletykával próbálnak kiszorítani – mindkét esetben a közösség törik meg, és ez hosszú távon mindenki veszteségévé válik, erkölcsi és pénzügyi értelemben is.
Az önzetlenség nem elvont fogalom
A második interjú 2025 májusában készült, az első Önzetlenség Napja megrendezése után. Ez a rendezvény – amelyet ketten szerveztek, hirdetésre egyetlen forintot sem költöttek, és amelyre mégis 650 ember érkezett – az ő álmát valósította meg: negyven alapítvány egy térben, ahol az emberek nem csak nézik egymást, hanem valóban kapcsolódnak.
Gazsi Zoltán azt mondta, az est után hajnali kettőig nem tudott aludni, annyira feltöltődött. Az alapítványok egymásra is rátaláltak: olyan szervezetek cseréltek névjegyet, amelyek addig nem is tudtak egymásról. Az esemény szponzorai mögött minden esetben egy ember személyes elkötelezettsége állt – ez volt az ő tapasztalata. Nem vállalati döntések, hanem egyéni értékrendek.
Mesélt egy balinéz sofőrről is, akit Wayan-nak hívtak, és aki azt mondta, nem azért imádkozik, hogy több legyen neki valamiből, hanem azért, hogy megköszönje, ami van, és elnézést kérjen azoktól, akiket esetleg észrevétlenül megbántott. Ezt a mondatot Gazsi Zoltán nem szentimentálisan idézte fel, hanem mint egy lehetséges, nagyon egyszerű és nagyon nehéz attitűdöt.
Betegség, önismeret és felelősség
Gazsi Zoltán nyíltan és bátran beszélt arról, hogy az elmúlt évek daganatos betegségét – öt műtétet, harminckét kemoterápiás kezelést – megérte, és azóta is él, aktívan dolgozik, előadásokat tart. Nem tanulságként, hanem tényként mondta el: a statisztika szerint már régóta nem kellene itt lennie. Ebből nem heroizmust csinált, hanem erőforrást – arra, hogy azt adja tovább, amit tanult.
Azt is elmondta, hogy a cégkultúra és az önismeret fejlesztése nem jótékonysági projekt, hanem befektetés. Az a közösség, amelynek tagjai jobban értik önmagukat, kevesebb energiát ölnek értelmetlen konfliktusokba, és többet használnak arra, ami valóban számít.
Ez a gondolat nem önfejlesztési klisé volt, hanem személyes tapasztalat: valaki, aki maga is kiszállt az operatív cégvezetésből, és tudatosan választotta azt, hogy a megszerzett tudást és kapcsolatrendszert közös célokra fordítja.
Ami megmarad
Gazsi Zoltán a Pontjókor!-ban adott interjúiban nem osztogatott tanácsokat, hanem megmutatta, hogyan gondolkodott. Arról, hogy a gyerekkorban elszenvedett sérelmek nem múlnak el maguktól. Arról, hogy a közösség, amelybe valaki tartozik vagy amelyből kiszorul, meghatározza az életet. Hogy az önzetlenség nem elvont erény, hanem napi döntések sorozata. Hogy egy ember, ha sokan ismerik, nagyobb felelősséggel tartozik.
Búcsúzik a Pontjókor!, a caféonline és a radiocafé közössége – de csak az Embertől, mert amit tanított nekünk, azt visszük tovább magunkkal.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Gazsi Zoltán (1965–2026): az Eisberg Hungary Kft. korábbi ügyvezető igazgatója, az Önzetlenség Napja kezdeményezés alapítója. 2007-től közel két évtizeden át vezette a piacvezető salátagyártó céget. Hat évvel ezelőtt diagnosztizáltak nála vastagbéldaganatot, betegségéről nyilvánosan és őszintén beszélt. 2024-ben könyvet is írt Emberszemlélet – Az életigenlő cégvezető címmel. Haláláig aktívan dolgozott a közösségépítés és az emberközpontú vezetés ügyéért.
- Nem oké kampány: a Delta Produkció által életre hívott országos kezdeményezés az iskolai zaklatás ellen. A Darázs című díjnyertes színházi előadásból nőtt ki, és azóta iskolákban, önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve dolgozik a bullying megelőzésén. Gazsi Zoltán a kampány védnökeként vett részt a munkában.
- Gerlóczi Judit: a Delta Produkció alapítója és ügyvezetője, a Nem oké kampány megálmodója. Pályáját a Katona József Színházban kezdte, munkáiban a színházat társadalmi párbeszéd eszközének tekinti.
- Önzetlenség Napja: Gazsi Zoltán által alapított nonprofit rendezvény, amelyet először 2025-ben rendeztek meg a budapesti Millenárison. A célja civil szervezetek, önkéntesek és érdeklődők összehozása. Az első alkalommal negyven alapítvány és 650 résztvevő volt jelen, hirdetési költség nélkül.
- Barabási Albert-László: fizikus, a hálózatkutatás egyik legismertebb alakja. Munkái azt vizsgálják, hogyan épülnek fel és működnek a komplex hálózatok – az internettől a társadalmi kapcsolatokig.
- Bullying: szándékos, ismétlődő bántalmazás, amely lehet fizikai, verbális vagy lelki. Gyerekkorban tartós következményei lehetnek: a felnőttkori énképet, kapcsolódási mintákat és mentális egészséget is befolyásolja. Egy 2022-es UNICEF-kutatás szerint a magyar középiskolások 66 százalékát érte rendszeres zaklatás tanulmányaik során.
