A közlekedési láthatóság nemcsak fény kérdése: néha nappal sem vesszük észre, ami ott van előttünk, és ez másodpercek alatt végzetes lehet.
A radiocafé Krízisek és pofonok című műsorában Bőhm Kornél ezúttal nem márkákról és észrevehetőségről, hanem a közlekedés nagyon is szó szerinti láthatóságáról beszélgetett – Boncsér Sándor igazságügyi műszaki szakértővel. A téma elsőre technikainak tűnhet, valójában azonban mindenkinek szól, aki autóba ül, gyalogol, kerékpározik vagy motorozik.
Nem attól látszik valami, hogy ott van
A közlekedésben hajlamosak vagyunk azt gondolni: ami előttünk van, azt majd észre is vesszük. Boncsér Sándor tapasztalata szerint ez egyáltalán nincs így. A szakértő olyan esetről is beszélt, amikor egy autós balra kanyarodva fordult egy szemből érkező motoros elé, majd azt mondta: nem látta a motorost. Nem azért, mert takarásban volt, nem azért, mert rossz volt az idő, hanem annak ellenére, hogy „minden adott volt”.
Ez az a pont, ahol a láthatóság kettéválik. Van az objektív része: mennyi fény van, milyen az út megvilágítása, honnan süt a nap, van-e sötét folt, köd vagy tükröződés. És van a másik fele: az emberi észlelés. Hiába van ott valaki, ha a vezető figyelme megoszlik, rosszul méri fel a helyzetet, vagy egyszerűen nem arra számít, hogy ott lesz egy gyalogos, egy biciklis vagy egy motoros.
A sötétben néha legálisan is félvakon megyünk
Boncsér egyik legerősebb állítása az volt, hogy bizonyos helyzetekben szó szerint vakon vezetünk. Országúton, sötétben, tompított fényszóróval haladva eleve korlátozott, mit látunk. Ha pedig szemből érkező forgalom miatt vissza kell venni a fényt, a látótávolság tovább romlik, miközben a sebesség sokszor nem változik.
A szakértő szerint ez azért különösen veszélyes, mert a szabályozás nem úgy működik, hogy minden romló látási helyzetre automatikusan lassítással reagálunk. A rendszer részben arra épül, hogy a közlekedés többi szereplője is alkalmazkodik: nem megy ki fekete ruhában az útra, nem gyalogol háttal a forgalomnak, és lehetőleg igyekszik látható lenni.
Az esetleges rossz közvilágítás tovább rontja a helyzetet. Különösen problémásak azok az útszakaszok, ahol a lámpák között sötét foltok maradnak. Ha valaki éppen ott lép le vagy halad át, az autós könnyen mondhatja teljes joggal: egyszerűen nem volt megvilágítva.
Fekete ruha, egy pillantás, és már késő
A láthatóság másik fele az, hogy mit kezd a megvilágított tárgy vagy ember a ráeső fénnyel. Egy sötét ruhás gyalogos vagy az úttest színébe beleolvadó tárgy sokkal nehezebben észlelhető. Boncsér egy korábbi ügyet is felidézett: egy úton fekvő, szürke-fekete ruhás ember észlelése még kísérleti körülmények között is meglepően nehéznek bizonyult.
Ez azért fontos, mert vezetés közben soha nem tökéletesen folyamatos a figyelmünk. A szakértő úgy fogalmazott: pillantásváltások mindig vannak. Belenézünk a tükörbe, lenézünk a műszerfalra, egy pillanatra máshová fókuszálunk. Még ha ez a vezetés természetes része is, ezek a tizedmásodpercek összeadódnak. És ha közben valami alacsony, sötét és váratlan jelenik meg előttünk, a felismeréshez szükséges idő egyszerűen elfogyhat.
Ezért veszélyes a hirtelen döntés is. A gyors sávváltás, az utolsó pillanatban elhatározott bekanyarodás vagy előzés nemcsak szabályossági kérdés, hanem információs hiányhelyzet. Ha nincs idő a manőver előkészítésére, nem áll össze a kép.
A virtuális világ is segít
A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, hogyan próbálják utólag megállapítani, mit láthatott egy sofőr. Régebben ehhez helyszíni kísérletek, világítástechnikai mérések és sok bizonytalanság tartozott. Ráadásul egy téli, esti balesetet nyáron szinte lehetetlen pontosan visszaadni: más a fény, más az égbolt, más a háttérvilágosság.
Boncsér ma a Virtual CRASH nevű balesetelemző szoftvert is használja. Ennek segítségével virtuálisan fel lehet építeni a helyszínt, elhelyezni a járműveket, a fényforrásokat, és akár a vezető fejpozíciójából is meg lehet nézni, mi látszódhatott az adott pillanatban. Ez nem varázslat, hanem fizikai paraméterek modellezése: honnan érkezett a jármű, milyen volt a világítás, mikor ért a fénycsóva a gyalogos lábához, majd a testének magasabb pontjaihoz.
A szakértő itt említette a polgári szürkület fogalmát is: a napnyugta utáni időszakot, amikor még világosnak érzékeljük a környezetet, de a külső megvilágítás percről percre drasztikusan változik. Éppen ez teszi nehézzé az ilyen helyzetek pontos rekonstrukcióját.
A sebesség nem külön ügy, hanem a láthatóság társa
Bár a láthatóság és a sebesség két külön szakmai kérdés, a valóságban elválaszthatatlanok. Hiába látunk meg valamit, ha már nincs idő reagálni. És hiába tűnik egy autó távolinak, ha valójában extrém gyorsan közeledik.
A beszélgetésben előkerült a KRESZ gyakorlati oldala is: Boncsér szerint a megengedett sebesség több mint kétszeresével haladó jármű megtévesztő lehet a többi közlekedő számára. Egy balra kanyarodó vagy elsőbbségadási helyzetben lévő sofőr ugyanis távolságból és rövid megfigyelésből próbálja megbecsülni, belefér-e a manőver. Ha a másik fél nem kilencvennel, hanem kétszázzal jön, a megszokott emberi becslés könnyen csődöt mond.
Bőhm Kornél itt a budapesti Dózsa György úti tragikus ügyre is utalt, mint közismert példára. A lényeg nem az, hogy a hétköznapi sofőr rosszhiszeműen dönt, hanem az, hogy bizonyos sebességtartomány fölött a helyzetérzékelés már önmagában torzul.
Amit mi magunk megtehetünk
A beszélgetés végére a legfontosabb tanulság nagyon egyszerű lett: látni és látszani. Boncsér maga is feltűnő, neon dzsekiben érkezett motorján a stúdióba, és nem véletlenül. A motorosok, kerékpárosok és gyalogosok rengeteget tehetnek azzal, ha tudatosan növelik a saját észrevehetőségüket.
Ez nem csak fényvisszaverő mellényt jelent. Ide tartozik a világítás használata, a rikító vagy kontrasztos ruházat, sőt még az is, hogy egy jármű mennyire olvad bele a környezetébe. Boncsér szerint a feltűnőbb színű autók ebből a szempontból is előnyösebbek.
A másik alapelv még keményebb: úgy közlekedjünk, mintha a többiek nem látnának minket. A szakértő szerint ezt különösen a motorosoknak tanítják az első pillanattól. Nem paranoiából, hanem önvédelemből. Ha ezzel a feltételezéssel indulunk neki a forgalomnak, nagyobb követési távolságot tartunk, óvatosabban közelítünk a parkoló autókhoz, és kevésbé hagyatkozunk arra, hogy a másik biztosan észrevett.
A közlekedésben a baleset ritkán egyetlen hibából születik. Több apró tényező csúszik egymásra ugyanabban a pillanatban. És néha elég egyetlen dolgot kivenni a képletből — egy kis lassítást, egy plusz pillantást, egy látható kabátot, egy bekapcsolt lámpát —, hogy a történet egészen más véget érjen.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Boncsér Sándor: igazságügyi műszaki szakértő, aki közlekedési balesetek műszaki rekonstrukciójával és elemzésével foglalkozik.
- Bőhm Kornél: kommunikációs szakember és műsorvezető, a radiocafé Krízisek és pofonok című műsorának házigazdája.
- Virtual CRASH: háromdimenziós baleset-rekonstrukciós szoftver, amellyel a szakértők virtuális környezetben modellezhetik a helyszínt, a járművek mozgását és a látási viszonyokat.
- Polgári szürkület: a napnyugta utáni időszak, amikor a Nap már a horizont alatt van, de a természetes fény még nem tűnt el teljesen.
- KRESZ: a közúti közlekedés szabályrendszere Magyarországon.
