A nagy korrupciós ügyek a szocialista kormányok után sem értek véget, így a Sajátos Pogátsa korrupciótörténeti sorozata is folytatódott.
A radiocafé Sajátos Pogátsa című műsorában Kántor Endre és Pogátsa Zoltán már másodszor próbálta megeleveníteni, hogyan rajzolódik ki a rendszerváltás óta eltelt évtizedek nagy korrupciós botrányaiból egy kerek történet. A beszélgetés egyik fontos megállapítása az volt: nem egyszerűen az ügyekről van szó, hanem arról is, hogy a társadalom mennyire hozzászokott a közpénz, a politika és a magánérdek összefolyásához.
A régi minták után jött az új korszak
A beszélgetés ezúttal elsősorban azokra az ügyekre koncentrált, amelyeknek politikai szála is van. Vagyis nem a klasszikus piramisjátékok, brókerbotrányok vagy számlagyárak teljes történetét akarták elmesélni, még ha ezek szintén súlyos károkat okoztak is embereknek és cégeknek.
A fő kérdés inkább az volt: mikor és hogyan vált a korrupció nemcsak visszatérő jelenséggé, hanem a rendszer egyik szervezőelvévé.
Pogátsa Zoltán szerint hamis az a leegyszerűsítő kép, hogy 2010 előtt tiszta, korrupciómentes demokrácia működött volna Magyarországon, amit aztán egyetlen politikai fordulat tett tönkre. Ugyanakkor szerinte a NER időszakában a nagyságrend és a működési logika is változott.
Simicska, Közgép és az állami megrendelések világa
A fordulópontként emlegetett ügyek között elsőként a Simicska Lajos nevéhez kötött Közgép került elő. A műsorban úgy idézték fel ezt a korszakot, mint amikor a nyilvánosság számára is láthatóvá vált, hogy a Fidesz körül kiépült egy olyan gazdasági háttérország, amelynek szereplői sorra nyerik az állami tendereket.
A beszélgetés szerint a Közgép nem pusztán egy sikeres építőipari vállalatként jelent meg, hanem olyan közbeiktatott szereplőként, amelyen keresztül hatalmas közpénzek áramlottak. Felidézték a Margit híd felújítását, az autópálya-építéseket és azt a benyomást, hogy a pályáztatás sokszor nem valódi versenyt jelentett. Kántor Endre külön kitért arra is, hogy a Simicska-korszakhoz kapcsolódó Mahir körüli terjeszkedés és a reklámpiaci befolyás megszerzése nehezen számszerűsíthető, de komoly nemzetgazdasági károkat okozhatott.
A beszélgetés egyik visszatérő motívuma az volt, hogy az ilyen ügyek nem csak abban mérhetők. Abban is, hogy kiszorítottak más piaci szereplőket, torzították a versenyt és átírták az üzleti szabályokat.
Bankok, kötvények, politikai fedezet
A Széchenyi Bank történetét Pogátsa Zoltán már Matolcsy György köreihez kötötte. A műsorban elhangzott, hogy a bank rossz állapotban volt, mégis állami pénzek is megjelentek körülötte, miközben a vádak szerint fiktív hitelek, pénzkimentések és könyvelési káosz jellemezte a működést. Kántor hozzátette: vádemelés történt, de jogerős ítélet még nincs.
A Quaestor-ügy a beszélgetésben már egy olyan botrányként jelent meg, amely túlmutat egyetlen párton. Pogátsa szerint a történet politikai szála mind a Fideszhez, mind az MSZP-hez kapcsolódott. Az ügy középpontjában Tarsoly Csaba és a fiktív, illetve engedély nélküli kötvénykibocsátás állt. Kántor emlékeztetett rá, hogy az elsőfokú ítélet szerint Tarsolyt 13 év fegyházra ítélték, ám ez még nem jogerős.
A két megszólaló szerint ezekben az ügyekben újra meg újra ugyanaz a minta látszik. A közvetlen végrehajtók közül néhányan elbuknak, de a politikai hátország felelőssége ritkán jut el a következményekig.
Letelepedési kötvények és új pénzemberek
A letelepedési államkötvény programot a műsorvezetők Rogán Antal köréhez kötötték. A konstrukció lényege az volt, hogy tehetős külföldiek kötvényvásárlással szerezhettek magyar, vagyis európai uniós tartózkodási lehetőséget. A beszélgetésben az hangzott el, hogy a közvetítő cégek jelentős hasznot vághattak zsebre, miközben az államot közvetlen kár és elmaradt haszon is érhette.
Kántor Endre itt nemcsak a pénzügyi veszteséget hangsúlyozta, hanem a nemzetbiztonsági kockázatot is. Szerinte az átvilágítás hiányosságai miatt olyanok is bejuthattak a rendszerbe, akiknek ezt nem lett volna szabad megengedni.
A Simicska-korszak után a beszélgetés szerint új kedvezményezettek léptek elő. Itt került szóba Mészáros Lőrinc, a Mészáros-csoport, valamint a Duna Aszfalt, továbbá Szíjj László és Garancsi István neve. Pogátsa úgy fogalmazott: ők az „új Simicskák”. Szerinte ezeknél az ügyeknél a kár mértéke azért nehezen megbecsülhető, mert valódi építések is történtek, de a túlárazás, a verseny kiszorítása és a közbeszerzési dominancia így is súlyos kérdéseket vet fel.
Végrehajtók és MNB-alapítványok
A beszélgetés későbbi részében a Schadl–Völner-ügy is előkerült. A műsorvezetők szerint itt a pénzösszeg önmagában kisebbnek tűnhet a százmilliárdos ügyekhez képest, a botrány súlya mégis másutt van: abban, hogy a végrehajtói kinevezések és az igazságügyi döntések közelében létrejöhetett egy informális „hátsó ajtó”.
Kántor Endre ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha egy rendszerben pénzért lehet hozzáférni kinevezésekhez és ügyintézéshez, az már nem egyszerűen pénzügyi, hanem intézményi romlás.
A legfrissebb ügyként az Magyar Nemzeti Bank alapítványai, vagyis a Pallas Athéné Alapítványok kerültek szóba. A műsorban azt mondták: az alapítványok körül hatalmas vagyonvesztésről beszélnek, miközben Matolcsy György továbbra is azt állítja, hogy a pénz megvan. Kántor és Pogátsa szerint azonban a különféle befektetések, ingatlanok és műkincsek értékváltozása alapján ez az állítás erősen vitatott.
Az ügy pikantériáját szerintük tovább növeli, hogy a nyilvánosság előtt közben az is megjelent: Matolcsy szabadságmegváltás címén 122 millió forintot vett fel távozásakor.
A legfontosabb kérdés nem az összeg
A műsor egyik legerősebb tanulsága az volt, hogy a korrupciót nem lehet kizárólag pénzben mérni. A százmilliárdok és ezermilliárdok mellett ott van a bizalomvesztés, az intézményi leépülés és az a társadalmi tapasztalat, hogy „úgysem történik semmi”. Kántor Endre és Pogátsa Zoltán ebben egyetértett: valódi elszámoltatás nélkül újra és újra reprodukálódik ugyanaz a minta.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Közgép: nagy állami megrendelésekkel felfutó építőipari cég, amely a beszélgetés szerint a Simicska-korszak egyik jelképes vállalata lett.
- Letelepedési államkötvény: olyan program volt, amelyben tehetős külföldiek kötvényvásárlással magyarországi, így uniós tartózkodási joghoz juthattak.
- Schadl-Völner-ügy: korrupciós botrány a végrehajtói kinevezések és az igazságügyi kapcsolatrendszer körül.
- Pallas Athéné Alapítványok: a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott alapítványi kör, amelynek gazdálkodása az utóbbi időszak egyik legnagyobb közpénzügyi vitájává vált.
- O1G-nap: a Simicska Lajos és Orbán Viktor közötti nyílt szakításhoz kötött politikai-közéleti fordulópont. A kifejezés Simicska egy elhíresült, obszcén kijelentéséből vált szimbólummá.
