A kerékpár és a kajak együtt nem extrémkedés, hanem új nézőpont: így lesz a városból és a vízből egyetlen mozgástér.
Van valami felszabadító abban, amikor a városi közlekedés nem a dugóról, a menetrendről vagy a parkolóhelyről szól, hanem arról, hogyan lehet a megszokott útvonalakat új szemmel bejárni. Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke a radiocafé Millásreggeli című műsorában olyan kalandokról mesélt, amelyek egyszerre szólnak kerékpárról, kajakról, tömegközlekedésről és vízbiztonságról. A történetei első hallásra meghökkentőek, valójában azonban sokat elárulnak arról, hogyan használjuk – vagy inkább mennyire nem használjuk – a körülöttünk lévő vizeket.
Megtervezett mobilitás
Kürti Gábor, akit sokan Küküként ismernek, nem egyszerűen szokatlan sportokat keres. Inkább azt mutatja meg, hogyan lehet a különféle közlekedési módokat rugalmasan összekapcsolni. Felfújható kajakja hátizsákban vagy gurulós kocsin szállítható, így felvihető tömegközlekedési eszközökre is, és akár egy MOL Bubi bringával is kombinálható.
A logika ugyanaz, mint a jó városi kerékpározásnál: nem egyetlen eszköz old meg mindent, hanem az, ha az ember ügyesen kapcsolja össze a lehetőségeit. Egy szakasz biciklivel, egy másik villamossal, aztán vízen tovább. Ettől a mozgás
nem csak izgalmasabb, hanem sokszor praktikusabb is.
Kürti példája szerint még a Rákos-patak áradásakor is működött ez a gondolkodás: a kajakozást közbringával kötötte össze, hogy vissza tudjon jutni a kiindulópontra. A beszélgetésből az is kiderült, hogy rendszeresen figyeli a vízállásokat, vagyis nem a véletlenre bízza, mikor és hová indul el. Ebben segítséget adhatnak a Hydroinfo vízállásjelentései is, még ha a kisebb vízfolyásoknál nem is mindig áll rendelkezésre pontos online mérés.
Gyalog a tavon át
A beszélgetés egyik legmeghökkentőbb sztorija az volt, hogy Kürti a hajózási útvonalon keresztül gyalogolta át a Velencei-tavat. Ez könnyen eladható figyelmfelkeltésként is: annyira kiszáradt a tó, hogy már át is lehet sétálni rajta. A valóság azonban ezen túlmutat.
Kürti hangsúlyozta, hogy kockázatkerülő alkat, és ezt az átkelést sem hirtelen ötlettől vezérelve csinálta meg. Először Gárdony felől felmérte az útvonalat, mérőrúddal ellenőrizte a mélységet, és csak azután indult el, hogy látta: a víz sehol nem lesz 130 centinél mélyebb. A kajakot kötéllel maga után húzta, a felszereléshez mentőmellény is tartozott.
Ez a rész különösen fontos, mert a sekély víz sokakat megtéveszt. A műsorvezető is felhívta rá a figyelmet: attól, hogy valami derékig ér, még lehet veszélyes. Iszap, hirtelen elakadó láb, rosszullét, hőség – ezek mind olyan tényezők, amelyek sekély vízben is komoly bajhoz vezethetnek. Vagyis a Velencei-tó története nem arról szól, hogy „ha neki sikerült, bárki megcsinálhatja”, hanem inkább arról, hogy nem szabad alábecsülni a természetet.
A vízhez fűződő viszonyunk szűkebb, mint lehetne
Kürti szerint sokszor túl szűkek a fejünkben a vízhasználat határai: mintha a folyókat főleg nézni lehetne, de együtt élni velük már kevésbé.
Példaként Svájc került elő, ahol sokan úgy mennek haza munkából, hogy beleugranak a folyóba, és az sodorja őket. Nem azért izgalmas ez a kép, mert mindenhol ugyanazt kellene csinálni, hanem azért, mert rávilágít
más országokban természetesebb lehet a kapcsolat a város és a víz között.
Kürti azt is említette, hogy miközben a tengeren rengetegen úsznak nyílt vízben, nálunk sok helyen eleve tiltásként vagy problémaként jelenik meg a vízi jelenlét. Hasonlót mondott a kajakozásról is. Több osztrák példát lát arra, hogy az emberek magától értetődőbben használják a folyókat sportolásra és kikapcsolódásra.
Ez nem azt jelenti, hogy minden korlátozás fölösleges, inkább azt, hogy a tiltás és a felelős használat között létezhetne egy szélesebb középút.
Hazakajakozni a munkából
Lehet tehát a folyókat is közlekedésre használni: az ember nemcsak hazabiciklizhet a munkából, hanem időnként haza is kajakozhat. Kürti Gábor például néha az irodából villamossal kimegy a Margit-sziget csúcsához, ott felfújja a kajakot, lemegy a Ráckevei-Dunáig, a zsilipnél kiemeli a hajót, majd onnan busszal jut haza.
Ebben a történetben a kerékpáros fókusz sem vész el, sőt. Ugyanaz a szemlélet köszön vissza, amely a jó bringás városhasználat alapja is: a város nem merev rendszer, hanem egy hálózat, amelyben lehet kombinálni az eszközöket és útvonalakat. Aki kerékpárral közlekedik, pontosan ismeri ezt az élményt: kiszabadulni a megszokott ritmusból, rövidebb, emberléptékűbb kapcsolatba kerülni a környezettel.
A kajak csak tovább tágítja ezt a szabadságot. Kürti úgy fogalmazott, hogy a vízen ülve sokszor nem is kell folyamatosan evezni, elég hagyni, hogy vigye az embert a sodrás, miközben körülötte nyüzsög a város. Ez egyszerre sport és teljes kikapcsolódás.
Mi kell ahhoz, hogy ez ne csak néhány ember hobbija legyen?
A beszélgetés végén szóba került az is, hogy a Dunán alapvetően szabad kajakozni. Kürti mégis azt szeretné, ha a fővárosban lenne egy kijelölt vízisport-ablak. Lehetne például vasárnap kora reggel néhány óra, amikor kevesebb a turistahajó, és biztonságosabban lehetne szupozni, kajakozni, akár szervezetten jelen lenni a vízen.
Ez az ötlet azért érdekes, mert nem a teljes szabadosságot követeli, hanem egy ésszerű kompromisszumot. Olyasmit, ami egyszerre veszi komolyan a biztonságot és a városi életminőséget. Ahogy a kerékpározásnál is sokat számít, hogy van-e kijelölt infrastruktúra, jól érthető szabály és társadalmi elfogadottság, úgy a vízi jelenlétnél is ez lehetne a fordulópont.
A legfontosabb gyakorlati tanulság talán éppen ez: a természetes vizek nem díszletek, de nem is játszóterek. Használni lehet őket, de csak felkészülten, tájékozottan és a kockázatokat komolyan véve. Kürti Gábor történetei ezért nem pusztán különc kalandok. Inkább arra emlékeztetnek, hogy a kerékpár, a közösségi közlekedés és akár a vízi sportok együtt egy élhetőbb, kreatívabb városi kultúrát is jelenthetnek.
És talán egyszer tényleg természetesebb lesz, hogy nemcsak a Duna-parton sétálunk, hanem értelmes és biztonságos keretek között együtt is élünk a folyóval.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kürti Gábor: a Magyar Kerékpárosklub elnöke, a bringás érdekképviselet ismert szereplője.
- Magyar Kerékpárosklub: országos civil szervezet, amely a kerékpáros közlekedés fejlesztéséért és biztonságáért dolgozik. Kampányokkal, szakmai javaslatokkal és közösségszervezéssel van jelen a hazai közlekedési ügyekben.
- MOL Bubi: Budapest közbringarendszere, amely rövid városi utakra kínál bérelhető kerékpárokat.
- Hydroinfo: hivatalos magyar vízügyi információs felület, ahol vízállás- és előrejelzési adatok érhetők el.
