Beaucoups of Blues, Look Up, Long Long Road – a Beatles egykori dobosa, Ringo Starr laza 56 évet átívelő countrytrilógiát zárt le 2026-ban.
Ringo Starr a rocktörténelem legmeghatározóbb dobosai közé tartozik, de tinédzserkora óta érdeklődik a country iránt is. Mivel Liverpool kikötőváros, ezért az ötvenes években ide hamar beérkeztek hajón a tengerentúli kis- és nagylemezek. A zenerajongó fiatal a bakeliteket gyűjtve hamar megkedvelte ezt a jellegzetesen amerikai műfajt. Már világsztárként, a Beatles dobosaként ő volt a zsáner első számú képviselője a zenekarban. Barátságos bariton orgánumához nagyszerűen passzoltak a countrydalok. Jó példa erre az Act Naturally című Buck Owens-feldolgozás, amely a Help! albumon kapott helyett, és a Beatles-koncertek sikerszámává vált. Vagy első saját szerzeménye, a White Albumon 1968-ban megjelent Don’t Pass Me By. Az együttes feloszlása óta pedig három countryalbumot is kiadott – a legutóbbit épp napjainkban, 2026-ban. Ringo Starr július 7-én ünnepli 86. születésnapját. Hogy méltó módon felköszöntsük a legendás zenészt, felhívjuk a figyelmet erre az itthon talán kevésbé ismert trilógiára.
A countryrajongó sofőr
Egy George Harrison-lemezfelvételre érkezett Londonba vendégzenészként 1970 májusában Pete Drake, Nashville egyik legkeresettebb producere és pedal steel gitárosa. A countrymágnás arra számított, hogy egy hivatásos sofőr ugrik ki érte a reptérre. Meglepődve, de örömmel vette tudomásul, hogy egy másik ex-Beatle, Ringo Starr várt rá személyesen. Már a kocsiban összebarátkoztak, főleg miután Drake meglátta, mennyi countrykazettája van Ringónak. Azonnal meghívta Nashville-be, hogy készítsenek egy countryalbumot. Starr először nem ment bele, mondván: nem tud hónapokra a countryfővárosba költözni. Drake erre elmagyarázta, hogy az ő lemezfelvételei mindössze három napig tartanak. Nem sávonként rögzítenek mindent, hanem egy vérprofi zenekar rengeteg gyakorlás után stúdióba vonul, és egyszerre játszva, koncertszerűen felveszik egy album anyagát a stúdióban.
1970: Ringo három nap alatt beveszi Nashville-t (Beaucoups of Blues)
Júniusban Ringo Starr Nashville-ben találta magát, ahol aztán a producer ígéretének megfelelően három nap alatt elkészült a Beaucoups of Blues album. Egy feldolgozást, a Loser’s Lounge-ot leszámítva a korabeli countryvilág legkeresettebb szerzői írtak meg egy nagylemeznyi, új anyagot direkt Ringónak. A stúdióban pedig olyan zenészek és vokalisták fogadták az ex-Beatle-t, akik Johnny Cash, Elvis Presley, Roy Orbison, Tammy Wynette és Loretta Lynn mögött nyomták az ipart.
Bár Ringo két, kislemez B-oldalra és bővített változatra került jammelés (Coochy Coochy, Nashville Jam) erejéig a dobok mögé is beült, elsősorban énekesként vett részt a produkcióban. Kedélyes hangja egyaránt passzol a nashville-i mulatozó (Loser’s Lounge, $15 Draw) és búslakodó dalokhoz (Love Don’t Last Long, Silent Homecoming). Még egy aranyos szerelmes duett is a lemezre került, a Jeannie Kendall countryénekesnővel felvett I Wouldn’t Have You Any Other Way.
Az anyag minden másodpercén érződik Ringo Starr lelkesedése a műfaj iránt. A zenész ezzel 1970-ben két, bizonyos szinten előremutató albumot is letett az asztalra: a Sentimental Journey ugyanúgy megelőzte a swingbe kiránduló rocksztárok trendjét, mint a most tárgyalt nagylemez a countrys kiruccanások korát. Még a társai lemezeit előszeretettel leszóló John Lennon is megdicsérte Ringo albumát, ami nem is csoda. A Beaucoups of Blues profizmus és örömzenélés fúziója – jókora cowboykalapban.
Átmeneti idők, szórványos countryval
A következő évtizedekben Ringo Starr békésen készítette pop-rock lemezeit, olykor egy-egy countrydallal (Cryin’, So Wrong for So Long). Alkalomadtán duettezett is countryhősökkel. 1989-ben felvette Buck Owens-szel a régi jó Act Naturally új változatát, 2003-ban pedig Willie Nelsonnal énekelte el a Write One for Me című számot.
2025: a liverpooli cowboy visszatér (Look Up)
Egy második, komplett countrylemezre azonban 2025-ig kellett várni. Ismét egy nagymenő, Nashville-i kötődésű producer csábította el a Beatles egykori tagját. T Bone Burnett felkínálta Starr-nak a Come Back című, fütyülgetős cowboyos nótát, amelybe Ringo konkrétan beleszeretett, és rákérdezett Burnett-nél, hogy van-e még ilyen. A producer büszkén jelezte, hogy igen, egy egész lemeznyi. Így elkészült a Look Up album, amelyen a modern technikának köszönhetően Starr és Burnett nagyrészt külön-külön, mégis együtt dolgoztak. Ringo saját Los Angeles-i stúdiójában énekelte fel az anyagot és ezúttal dobolt is az összes dalban. Burnett pedig Nashville-ben adta hozzá a kíséretet, miközben a hangfájlokat ide-oda küldözgették egymásnak.
A Look Up kapcsán hívták meg Ringo Starrt Nashville legszentebb színpadára, a Grand Ole Opry-ba fellépni, ami a hatalmas tisztelet jele a country műfajában. Nem meglepő az elismerés, mivel a lemezen a 85 éves Ringónak ugyanolyan jól álltak a pörgős (Rosetta, You Want Some) és lassúkás (Time on My Hands, String Theory) countryszámok, mint 55 évvel korábbi önmagának. Most sem maradtak el a country világához köthető közreműködők, mint például Alison Krauss, Molly Tuttle vagy Billy Strings. Mégis Ringo lelkesedését a legnagyobb öröm hallgatni. A Look Up tulajdonképpen Ringo Starr Top Gun: Maverickje, egy kései folytatás, amely semmiben nem marad el évtizedekkel korábbi elődjétől.
2026: a győzelmi kör (Long Long Road)
Miután annyira élvezték a közös munkát, Ringo Starr és T Bone Burnett gyorsan elindultak még egy győzelmi körre. A 2026-os Long Long Road album is még bőven jó, de itt már azért befigyel pár töltelékszám, amelyek mintha lemaradtak volna az előző lemezről (Baby Don’t Go, vagy egy 2005-ös Ringo-szám, a Choose Love újrahasznosítása). Mindenesetre a Returning Without Tears és a rengeteg feldolgozást megélt country-standard, az I Don’t See Me in Your Eyes Anymore Ringo-féle változata újabb telitalálatok, a vendégszereplők közül pedig talán Sheryl Crow-nak örülhetünk a leginkább. És jegyezzük meg, Ringo ezen az albumon – ahogy az előzőn is – nem csak előadóként, hanem olykor szerzőként is belekóstol egy kicsit a countryba.
Az 56 évet átívelő trilógia első két darabját bárkinek nyugodt szívvel ajánljuk, aki ismerkedne a volt Beatles-tagok önálló munkásságával, emellett nem idegenkedik a countrytól. És ha már a Beaucoups of Blues és a Look Up bejött, nagy valószínűséggel a Long Long Road is le fog csúszni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Ringo Starr: Richard Starkey néven 1940-ben született angol dobos és énekes, a Beatles egykori tagja. Kedves hangját jól ismerhetjük a Yellow Submarine-ből, a With a Little Help from My Friends-ből, vagy akár az Octopus’s Gardenből, amelyet ő maga írt. A Beatles feloszlása óta szólóban, illetve az All-Starr Bandben zenél. 1984-1986 között ő volt a Thomas, a gőzmozdony első narrátora. 2018-ban lovaggá ütötték.
- The Beatles: a klasszikus John Lennon-Paul McCartney-George Harrison-Ringo Starr felállásban 1962 és 1970 között létező, Liverpoolban alapított angol együttes. Minden idők legnagyobb hatású zenekara. Pont.
- Pete Drake: a country világának egyik nagy alakja (1932-1988). A hatvanas, hetvenes években producerként tucatnyi előadó lemezein dolgozott, pedal steel gitárosként George Harrison, Bob Dylan és Joan Baez lemezein is játszott.
- Pedal steel gitár: állványos, pedálos, fémhengerrel megszólaltatott elektromos hangszer, amely a country jellegzetes síró, nyújtott dallamait biztosítja.
- T Bone Burnett: 1948-ban született producer, dalszerző, gitáros, énekes. Tizenhárom Grammy-díjat kapott, köztük Robert Plant és Alison Krauss 2007-es Raising Sand albumáért, illetve az Ó testvér, merre visz az utad? filmzenéjéért.
- Grand Ole Opry: a legfontosabb amerikai countryzenei színpad, egyben a világ legrégebben futó élő rádióműsora, 1925 óta. A Nashville-i helyszínen fellépni a legnagyobb megtiszteltetés, és csak meghívásos alapon lehetséges.
- Beaucoups of Blues: Ringo Starr első countryalbuma, 1970-ből.
- Look Up: a folytatás, 2025-ből.
- Long Long Road: a trilógia 2026-os záró darabja (legalábbis mostanáig – a szerk.).
