A magyar lakáspiac ma főként a tulajdonszerzést támogatja, miközben sok élethelyzetben a bérlakás lenne a valódi segítség.
A saját lakás Magyarországon sokáig szinte megkérdőjelezhetetlen cél volt, de ettől még nem biztos, hogy mindenki számára ez a legjobb vagy egyáltalán elérhető megoldás. Petz Rajmund, a GKI Gazdaságkutató vezető kutatója a radiocafé Millásreggeli című műsorában úgy vélekedett, hogy nem egyszerűen több bérlakásra, hanem hosszú távon is működő bérlakásrendszerre lenne szükség Magyarországon.
A valós igények mások
A beszélgetés szerint a magyar lakásállományon belül nagyjából 90 százalék az öröklakások aránya, az önkormányzati bérlakásoké körülbelül 2,5 százalék, a piaci bérlakásoké pedig 7,5 százalék. Ez térségi összevetésben nem számít rendkívülinek, vagyis Magyarország nem lóg ki látványosan a volt szocialista országok sorából.
Viszont ez a szerkezet nem szolgálja ki jól a valós igényeket. Petz Rajmund szerint létezik egy olyan többletkereslet, amely egyszerűen nem talál megfelelő lakást. Vagyis nemcsak az a kérdés, hány lakás van, hanem az is, hogy milyen formában és kik számára hozzáférhető.
Piaci és a szociális bérlakások
A szakértő egyik fontos állítása az volt, hogy nincs éles határ a szociális és a piaci bérlakások között. A két terület támogatásokkal, szabályozással és intézményi megoldásokkal közelíthető egymáshoz. Példaként Szlovénia került elő, ahol a tulajdonosi, a piaci bérleti és az önkormányzati lakhatás között sikerült olyan egyensúlyt találni, amely nagyjából kiszolgálja az eltérő társadalmi igényeket.
Ez azért fontos, mert az élethelyzetek nagyon különbözők. Fiatalok pályakezdésénél, válás után, szülői háttér nélkül vagy csonka családok esetében a saját lakás nem mindig reális vagy célszerű első lépés. Ilyenkor egy kiszámítható, hosszabb távú bérleti forma valódi alternatíva lehetne.
Nyitás a bérlakások felé
Petz Rajmund szerint az elmúlt három évtizedben a magyar lakástámogatások döntően a tulajdonszerzést ösztönözték, és 2025-ben ezek 93 százaléka is ezt a célt szolgálta. Megjelent ugyan némi nyitás a bérleti oldal felé is, például az állami alkalmazottak számára adott lakhatási támogatási keret, amelyet lakáshitel-törlesztésre és bérleti díjra is fel lehetett használni.
Szóba került a Wekerle Sándor Program is, amely a tervek szerint 10 ezer bérlakás építését célozza. Ez önmagában nem kevés, de a beszélgetésből az is kiderült: az önkormányzati várólistákon jelenleg 10 500 igénylés szerepel, vagyis a kereslet már most is kézzelfogható.
Nemcsak építeni lehet, szervezni is
A kutató szerint a megoldás nem merül ki új lakások felhúzásában. Európában bevett gyakorlat a lakásszövetkezeti vagy ügynökségi modell, amelyben üresen álló magánlakásokat vonnak be a rendszerbe. A tulajdonos több évre átadja a használatot, cserébe kiszámítható bérleti díjat kap, a bérlőket pedig adókedvezmény vagy önkormányzati támogatás segítheti.
A volt szocialista országokban – így hazánkban is – a rendszerváltás utáni lakásprivatizációval sok önkormányzati lakás került magántulajdonba, miközben nem épült ki mellé új, több lábon álló lakásrendszer. Petz Rajmund Csehországot említette kivételként, ahol alacsonyabb a tulajdonosi arány és 10 százalék feletti a szociális bérlakások aránya.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Petz Rajmund: a GKI Gazdaságkutató vezető kutatója.
- GKI Gazdaságkutató: gazdasági elemzésekkel és kutatásokkal foglalkozó intézet.
- Wekerle Sándor Program: kormányzati program, amely 10 ezer bérlakás építését célozza meg.
- Lakásprivatizáció: az a folyamat, amelynek során a rendszerváltás után sok önkormányzati lakás magántulajdonba került, jelentősen átalakítva a lakáspiac szerkezetét.
- Önkormányzati bérlakás: önkormányzat által fenntartott vagy kezelt lakásforma, amely jellemzően a nehezebb helyzetben lévő vagy támogatásra szoruló háztartásoknak kínálhat megoldást.
