Kótai Mihály szerint a profi boksz nem puszta erőfitogtatás, hanem a fegyelem, az önuralom és a mentális állóképesség próbája.
Ötvenéves lett, de még mindig egy olyan korszak egyik emblematikus alakjaként beszélnek róla, amikor a magyar profi ökölvívás tömegeket ültetett a képernyők elé. A radiocafé Enyhe katarzis című műsorában Szatmári Róbert vendégeként Kótai Mihály nemcsak a saját pályájáról mesélt, hanem arról is, mi tesz valakit valódi bokszolóvá, és miért sokkal nehezebb ma utánpótlást építeni, mint két-három évtizede.
Egy élet a ring körül
Kótai Mihály elmondta, hogy tizenkét éves kora óta bokszol, vagyis már 38 éve kötődik a sportághoz. Az apropó személyes volt, hiszen éppen az ötvenedik születésnapjához érkezett, de a visszatekintés gyorsan túlmutatott az életrajzi adatokon. Főleg arról szólt, mit jelent egy olyan sport mellett kitartani, amely egyszerre követel fizikai állóképességet, technikai pontosságot és lelki szívósságot.
Ehhez az is hozzátartozik, honnan indult. Kótai rakamazi, vagyis a Rakamaz környéki, Tokaj melletti világból érkezett, ahol gyerekkorában jóval kevesebb sportolási lehetőség állt rendelkezésre, mint ma. Elmondása szerint akkoriban a foci, a boksz, esetleg a súlyemelés és egy kevés karate jelentette a választékot. Ami akkor korlátnak tűnhetett, utólag nézve koncentráltabb pályakezdést jelentett: kevesebb volt a kerülőút, egyértelműbb az irány.
Amikor a magyar profi boksz lázban tartotta az országot
A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Kótai a 2000-es évek közepének magyar bokszvilágát idézte fel. Szerinte ez kifejezetten jó időszak volt a profi ökölvívás számára, amikor a sportág nemcsak a szakmán belül számított fontosnak, hanem szélesebb közönségréteget is elért. A nézők ismerték a bunyósokat, követték a mérkőzéseket, és a sportág valódi médiaérdeklődést kapott.
A korszakot olyan szereplők neve fémjelezte, mint Kovács István vagy Erdei Zsolt, és Kótai Mihály is ehhez a hullámhoz tartozott. Nem is akárhogyan, hiszen a WBC és az IBO világszervezetek profi világbajnoki övét is megszerezte. Amerikába is eljutott: bokszolt Las Vegasban, öt mérkőzése is volt a Mandalay Bay nagyhírű csarnokában. Felidézte azt is, hogy Puerto Ricóban, San Juanban 12 ezer ember előtt lépett ringbe.
Kótai szerint a korszak népszerűsége ma is érezhető. Bár saját bevallása szerint nincs jelen intenzíven a különféle platformokon, az emberek még mindig felismerik, és gyakran emlegetik azt az időszakot, amikor újra és újra készülni lehetett egy-egy nagy magyar mérkőzésre. Ez a nosztalgia nem véletlen: kevés sportág tudott akkoriban hasonlóan közvetlen, személyes kötődést kialakítani a közönséggel.
Miért több a profi boksz, mint verekedés?
Kótai Mihály leszögezte, hogy az ökölvívás úriemberek sportja. Első hallásra ez talán meghökkentő, hiszen maga is beszélt véres meccsekről, kemény ütésekről, kiütésekről. A magyarázat azonban éppen a szabályozásban rejlik.
Szerinte a profi boksz erős szabályok közé szorított fizikai sakkjátszma. Azért nézik sokan, mert küzdelmet akarnak látni, és mert az ősi ösztönök is jelen vannak benne, de mindez nem kontrollálatlanul történik. A ringben stratégia van, ritmus van, tudatosság van. A cél a győzelem, de a küzdelem csak addig tart, amíg a menetidő vagy a mérkőzés keretei ezt lehetővé teszik.
A beszélgetésben szóba került az a kettősség is, hogy a bokszoló a meccs előtt és közben kifejezetten romboló szándékkal megy neki az ellenfélnek, utána mégis kezet nyújt, felsegíti, megöleli. Kótai ezt nem ellentmondásként írta le, hanem a sportág lényegének részeként. A mérkőzés alatt az ellenfél legyőzése a cél, de a gong után véget ér a harc. Onnantól nem a düh, hanem a kölcsönös tisztelet marad.
A mentális állóképesség dönt
Arra a kérdésre, hogy mitől lesz valaki igazán jó bokszoló, Kótai nem valamiféle titkos receptet mondott, hanem nagyon is prózai, mégis kemény feltételeket sorolt. Szerinte kell hozzá szorgalom, a sport szeretete, nagy monotonitástűrés, technikai és fizikai felkészültség, valamint mentális erő.
A monotonitástűrés szükségessége különösen fontos gondolat. A profi boksz kívülről látványos, belülről viszont rengeteg ismétlésből, fegyelmezett munkából és apró technikai korrekcióból áll. Kótai úgy fogalmazott: ha nagyon leegyszerűsítjük, az ökölvívás néhány alapelemre bontható, de ezek végtelen kombinációja adja a sport igazi nehézségét. Vagyis nem az a kérdés, hogy valaki megtanul-e ütni, hanem az, hogy képes-e mindezt helyzetben, nyomás alatt, fáradtan, félelemmel együtt is használni.
Ebben a közegben a pofon nemcsak fizikai, hanem lelki próba is. Kótai erről egészen világosan beszélt: az egyik nagy kérdés mindig az, hogy valaki fel tud-e állni, ha megütik. Nem minden ütésből lehet, de sokból igen. És ez nemcsak a mérkőzésre igaz, hanem az életre is átvitt tapasztalatként jelenik meg a bokszolók gondolkodásában.
Miért nehezebb ma utánpótlást nevelni?
Kótai Mihály már 12 éve a Ferencvárosi Torna Club ökölvívó-szakosztályának vezetőjeként dolgozik. Innen nézve a sportág már nemcsak versenyzői, hanem nevelői feladat is. És ezen a ponton válik igazán láthatóvá, mennyit változott a világ.
Míg az ő gyerekkorában a lehetőségek szűkösek voltak, ma a gyerekekhez szinte minden sport eljut. Ez önmagában jó hír, de a boksz számára komoly kihívás. Nehezebb megtartani a fiatalokat, mert nagyobb a választék, és a sportág természete sem enged könnyű sikerélményt.
Kótai a műsorban arról beszélt, hogy a klubjukban nagyjából 60–70 tag van, ebből körülbelül 20 gyerek és 20 versenyző. Sokan eljönnek, kipróbálják az edzéseket, maradnak néhány hónapig, sőt olykor egy-két évig is, de az első igazán kemény mérkőzés után sokan újragondolják, valóban ezt akarják-e. Ez kegyetlenül őszinte helyzet: az ökölvívás nem nagyon tűri a félmegoldásokat.
A profi boksz mai tanulsága
A beszélgetésből végül nem csupán egy bokszkarrier rajzolódik ki, hanem egy világkép is. Kótai Mihály szemében a profi boksz egyszerre ösztön és fegyelem, keménység és kontroll, támadás és tisztelet. Talán éppen ezért maradhatott sokak számára emlékezetes az a korszak, amelyben ő is meghatározó alak volt.
A sportág népszerűsége hullámozhat, a médiafigyelem változhat, az utánpótlásért pedig ma nehezebb dolgozni, mint valaha. De az a kérdés, hogy ki áll fel újra, ki bírja a monoton munkát, és ki tud a szabályok között teljes emberként küzdeni, semmit sem veszített az érvényességéből.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Mandalay Bay: Las Vegas egyik ismert hotel- és szórakoztatókomplexuma, amelynek rendezvénycsarnokában számos bokszgálát is tartanak.
- Rakamaz: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei település Tokaj közelében.
- Ferencvárosi Torna Club: Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb sportegyesülete.
- Ketrecharc: gyűjtőfogalom a ketrecben zajló küzdősportokra, amelyeket Kótai a boksznál brutálisabbnak nevezett, miközben a harcosokat tisztelettel említette.
- Fizikai sakkjátszma: Kótai Mihály hasonlata az ökölvívásra. A kifejezés arra utal, hogy a boksz lényege nem csak az erő és a technika, hanem a stratégia, az időzítés és a fegyelem is.
