Egy különleges műsor az olvasás világnapján: a radiocafé munkatársai beszélgettek könyvekről, olvasásról, megváltozott szokásokról.
Szeptember 8-a az olvasás világnapja, és a radiocafé Pontjókor! című műsora ebből az alkalomból rendhagyó adást szentelt a könyveknek, az olvasásnak és annak, amit ez az élmény ma jelent – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Fehér Mariann négy vendéggel beszélgetett: Veiszer Alindával, a rádió ifjúsági irodalmi szakértőjével és a Százhold műsorvezetőjével, McMenemy Márkkal, a Kávézó a világ végén műsorvezetőjével, Czoller Andi hírszerkesztő-műsorvezetővel és Kosztyu Sárival, a szerkesztőség legfiatalabb munkatársával. Öt különböző ember, öt különböző viszony az olvasáshoz – és meglepően sok közös pont.
Egy vulkánkitörés, ami napjainkba vezet
Az adás Veiszer Alinda könyvélményével indult: éppen egy német szerző, Eugen Ruge Pompeji című regényét olvassa, amelynek középpontjában az ókori város pusztulása előtti politikai viták állnak. Fehér Mariann azonnal ráérzett a párhuzamra: a mű azt mutatja meg, ahogy egy civilizáció képtelen szembenézni a saját veszélyével, és végül túlokoskodja, majd elpusztítja önmagát. „Azt azért egyre többen mondják, hogy rossz az irány, és ha nem fogjuk fel, hogy csak úgy tudunk előremenni, ha közösen, egymásért teszünk, akkor előbb-utóbb ez a szétmorzsolódás következik” – vélekedett.
Veiszer Alinda szerint az sem véletlen, hogy a kortárs alkotókat egyre inkább ez a téma foglalkoztatja. Az Odüsszeia mozis feldolgozásától a Pompejiig ugyanaz a kérdés húzódik végig: hogyan használják az emberek a saját tehetségüket mások ellen.
Az ifjúsági irodalom nem gyerekjáték
Fehér Mariann hangsúlyozta: az olvasás megszerettetése a felnőttek felelőssége, és sokszor nem is megy könnyen. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek nem volt közelükben olvasó felnőtt? „Ők majd az iskolában találkoznak az irodalommal, ami meg egy másik találkozás lesz” – válaszolta Veiszer Alinda, és hozzátette, hogy az iskolai kötelező olvasmányok rendszere épp ezért van változóban. Vannak iskolák, ahol már nem egyetlen kötelező mű van, hanem lista, amelyből egyet kell választani. Így a Harry Pottertől a 451 Fahrenheitig mindenki a saját szintjéhez mérhetőt talál.
Veiszer Alinda határozottan szembeszállt azzal a szemlélettel, amely az irodalmat pusztán nevelési segédeszközként kezeli. „A szülők minden személyes problémájukat meséken keresztül akarják elmondani a gyerekeknek” – mondta. Fontos, hogy
az irodalomnak nemcsak tartalma van, hanem formája, ritmusa, szépsége is.
A kortárs magyar ifjúsági irodalom gazdagságáról is szó esett: Darvasi László Trapiti-trilógiájától Kertész Erzsi Panthera-univerzumán át Zágoni Balázs A csillag és a százados című, 1944-ben játszódó regényéig. Fehér Mariann és Veiszer Alinda egyaránt kiemelték, hogy az ifjúsági irodalom nemcsak szórakoztat, hanem olyan kérdéseket tesz fel – hatalomról, barátságról, felelősségről –, amelyekre a felnőttekhez szóló irodalom sem mindig vállalkozik.
Régi könyvek, új szemmel – és a mobiltelefon árnyékában
McMenemy Márk bevallotta: ma már sokkal kevesebbet olvas, és ez maga is egyfajta önvallomás. Novellákat szed elő esténként – Csáth Gézát, Kosztolányit, Borgest, Poe-t –, és régi kedvenceit olvassa újra: a Dűnét, a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot. Fehér Mariann is megkérdezte, hogy az újraolvasásban van-e újraértelmezés – és McMenemy Márk szerint abszolút igen: „Rácsodálkozom: ez benne volt korábban is?”
A legnagyobb probléma azonban az, hogy a könyvek ma nehezen kötik le az olvasót. „Adok neki tíz percet” – mondta McMenemy Márk a tévésorozatokról, de könyvnél sem más: ha ötven oldal után nem húz be, abbahagyja. Fehér Mariann hozzátette, hogy a telefonnal való versenyre nincs egyszerű recept.
McMenemy 19 éves fia sztorijában is felismerhető ez a minta: a Gyűrűk Ura harmadik kötetének felénél tette le a könyvet, és évekre elveszett az olvasás számára. Most, egyetemista korában, a menőség vonzásában kér novellaajánlókat.
„Az értelmes csajok szemében nem leszel kívánatos, hogyha olvasatlan fickó vagy”
– mondta McMenemy Márk, némi humorral, de nem minden alap nélkül.
A könyv illata és a kitartás öröme
Czoller Andi a könyv fizikai valójához való ragaszkodásáról is mesélt: szereti az illatát, a súlyát, a könyvespolcot. Eleinte irtózott az e-booktól, aztán mégis áttért – és most a kettő párhuzamosan él az életében. Gyermeke hasonló utat járt be: ponyván és fantasyn keresztül jutott vissza a rendszeres olvasáshoz, ma már népszerű tudományos könyveket is olvas.
Fehér Mariann egy különös jelenséget is említett: Valérie Perrin 700 oldalas regényeit olvasgatja, és azt a fajta örömöt érzi, amit az ad, hogy „még van, még van”, mármint oldalak a könyv végéig. Czoller Andinak ez a jelenség ismerős volt: nyaralása utolsó napjaiban visszaszámlált, hogy ne olvassa el túl gyorsan a könyvet, mert akkor véget ér.
Ugyanakkor Czoller Andi komolyan felvetette: sajnos el tud képzelni egy olyan világot, amelyben a könyv eltűnik. Nem a tartalom, hanem a forma hal ki – mert
az instant világ egyre kevésbé tűri a hosszú, kitartó figyelmet.
A legfiatalabb hang: jön még a reneszánsz
Kosztyu Sári, a szerkesztőség legfiatalabb munkatársa volt az adás negyedik vendége. Fehér Mariann egyenesen megkérte: cáfolja meg, hogy a fiatalok nem olvasnak. Kosztyu Sári nem ígért teljes sikert, de azt mondta: a közösségi médiában egyre több az olvasást népszerűsítő tartalom, és ez sok fiatalnak felkelti az érdeklődését. Ha az olvasás újra trendiként jelenik meg, szerinte még jöhet reneszánsz.
Arról, hogy mit ad neki személyesen az olvasás, így fogalmazott: „Egy jó sztori olyan világokba tudja elrepíteni az olvasót, amit máshogy nem is kap vissza. Hasonlíthatnám egy jó filmhez vagy zenéhez, de mivel az olvasónak el kell képzelnie mindazt, amit olvas, ezért ez egy nagyon különleges és intim élmény.”
Fehér Mariann az adás végén azzal zárta a gondolatsort, amivel nyitotta:
az olvasás az, ami megkülönböztet minket – és érdemes lenne jobban vigyázni rá.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Veiszer Alinda: újságíró, műsorvezető, a radiocafé ifjúsági és gyerekirodalmi szakértője, a Százhold házigazdája.
- McMenemy Márk: a radiocafé Kávézó a világ végén című műsorának műsorvezetője.
- Czoller Andi: a radiocafé hírszerkesztője és műsorvezetője.
- Kosztyu Sári: a radiocafé szerkesztőségének munkatársa.
- Fehér Mariann: a Pontjókor! műsor házigazdája a radiocafén.
- Eugen Ruge: Kortárs német szerző. Pompeji című regénye az ókori város pusztulását mint politikai allegóriát dolgozza fel.
- Trapiti-trilógia: Darvasi László gyerekeknek írt regénysorozata, amely nem lineáris szerkezetével és irodalmi igényességével a kortárs magyar ifjúsági irodalom kiemelkedő darabja.
- Panthera-univerzum: Kertész Erzsi kamaszoknak szóló regénysorozata, amelynek középpontjában az inspirátorok és szabotőrök szembenállása áll – valójában a fejlődés korlátairól és felelősségéről szól.
- Rumini: Berg Judit népszerű magyar gyerekkönyv-sorozata, amelynek főhőse egy egér. A sorozat hatalomról, befogadásról és morális döntésekről is szól.
- A csillag és a százados: Zágoni Balázs 1944-ben játszódó ifjúsági regénye, amelynek helyszíne a mai Radnóti Gimnázium, ahol Ocskay László százados 2600 zsidó embert bújtatott a nyilaskeresztes uralom idején.
- Az olvasás világnapja: Szeptember 8-án tartják minden évben. Célja az olvasás és az irodalom fontosságára való figyelemfelhívás, különös tekintettel a gyermekek és fiatalok körében.
