Az Örkény Színház évadnyitó ÖrkényKertje és két októberi premierje azt mutatja: a társulat a jelen kérdéseire keres a közönséggel közös nyelvet.
Tizenötödször terít gyepszőnyeget a Madách térre az Örkény Színház, hogy egy napra valódi találkozóhellyé alakítsa a városi betont. Az ÖrkényKert régóta több egyszerű évadnyitónál: alkalom arra, hogy a nézők ne csak előadásokat lássanak, hanem emberekkel, gondolatokkal és készülő munkákkal is találkozzanak. A radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann vendégeként Bíró Kriszta és Polgár Csaba elmondta, hogy az idei nyitány és a két októberi bemutató együtt már egy világos színházi irányt is kijelöl.
Több mint évadnyitó
A szeptember 12-én a Madách teret színházi találkozóhellyé varázsoló ÖrkényKertben reggel 9-től egész napos program, gyerekfoglalkozások, mozgásprogramok, beszélgetések várják a színházkedvelőket. Este pedig az elmaradhatatlan visszatérő elemek következnek, köztük az Esztrád. Ez a típusú évadnyitó azért tud már tizenöt éve működni, mert nem csupán programcsomag, hanem színházi gesztus egy híd a közönség felé.
Bíró Kriszta és Polgár Csaba szerint a kezdetektől az volt az alapgondolat, hogy a társulat és a közönség együtt töltsön el egy napot. Míg sok színház az évad végén szervez hasonló alkalmat, az Örkény ezt épp évad elejére teszi. Így a hangsúly nem az elköszönésen, hanem a közös várakozáson van: mi készül, merre tart a következő hónapokban a színház, milyen kérdések foglalkoztatják most az alkotókat.
Ebben van valami tudatosan nyitott. A néző nem késztermékkel találkozik, hanem folyamatokkal. Olyan előadásokról hallhat, amelyek még nem születtek meg teljesen, de már körvonalazódik, miért fontosak.
Egy színház, amely konkrétabban akar fogalmazni
A beszélgetésben leírták az Örkény jelenlegi irányát is. A társulat kortárs, kísérletező úton halad: kevésbé a nagy klasszikusokkal tölti meg a repertoárt, inkább olyan anyagokkal, amelyek a jelenből, a jelennek szólnak.
Ez nem egyszerűen műsorpolitikai döntés, hanem szemléleti váltás is. Nem az „áthallásokra” akarnak játszani, hanem konkrétabban szeretnének fogalmazni. Ez azért fontos mondat, mert sokszor a színházi közbeszédben a burkolt utalás szinte önmagában értéknek számít. Az Örkény most inkább azt vállalja, hogy akár tévedés vagy zsákutca kockázatával is, de egyenesebben beszél.
A néző szempontjából ez felszabadító lehet. Nem kell feltétlenül megfejteni, „mire gondolt a szerző”. Arra lehet figyelni, hogy egy helyzet, egy konfliktus vagy egy közösségi működésmód mit mutat meg rólunk.
Belső pályázatból született előadás
Ezt az irányt erősíti az is, hogy a színház belső pályázatot írt ki egy stúdiós bemutatóra. A cél az volt, hogy a társulaton belüli kreatív energiák ne maradjanak rejtve, hanem a saját műhelyen belül juthassanak el az ötlettől a bemutatóig. Sokfelől érkezett pályázat, ami azt mutatta, hogy valódi alkotói igény van a társulaton belül.
A nyertes projekt Bíró Kriszta Á.T. (Álompolgári Tehetségkutató) című darabja lett. Már ez önmagában is sokat mond az Örkény működéséről: nemcsak játszóhely, hanem olyan műhely is szeretne lenni, ahol a színészek, alkotók saját gondolataiknak is teret kapnak.
Álompolgári Tehetségkutató: mese és káröröm között
Az Á.T. (Álompolgári Tehetségkutató) október 2-án mutatkozik be. Bíró Kriszta írta, és játszik is benne; a rendező Widder Kristóf. Az előadás alapgondolata Domonkos István Kormányeltörésben című verséből indult ki, miközben az évad jelmondata, az „I’m going magyarni” is keretet ad a gondolkodásnak.
A darab öt emberi sorsot követ egy 16 órás tehetségkutató versenyen. A történet szerint a Világ TV épületében a világ 195 nemzetének csapatai versenyeznek, összesen 975 résztvevővel, a néző pedig a magyar csapatot látja. A kulcsmondat egyszerű és súlyos: csak együtt lehet nyerni.
Bíró Kriszta arról beszélt, hogy a tehetségkutató szerkezete jó esetben a népmesékre emlékeztet: valaki hátrányos helyzetből érkezik, feladatot kap, teljesít, és elnyeri a jutalmát. Csakhogy a mai tehetségkutatók nemcsak reményt, hanem kíméletlen nézői reflexeket is megmutatnak. A közönség sokszor arra is kíváncsi, kit lehet kinevetni. A kárörömnek komoly szerepe van, miközben ugyanaz a közösség pillanatok alatt képes ellenkező irányba fordulni, és a korábban lenézett szereplőt ünnepelni kezdi. Ez a 180 fokos fordulat nem csak a tehetségkutatók sajátja, hanem a mai nyilvánosság egyik alapmozdulata is.
Az előadás ezért nemcsak öt sorsról szólhat, hanem arról is, hogyan nézünk másokra, mit várunk tőlük, és milyen gyorsan emelünk fel vagy ejtünk el valakit közösen.
A nő, aki saját magát kereste
Október 3-án érkezik A nő, aki saját magát kereste, amelyet Szilágyi Eszter Anna írt, és Polgár Csaba rendez. A kiindulópont egy 2012-es, izlandi újsághír: egy buszos kirándulás résztvevői eltűntnek hittek egy nőt, miközben ő csak átöltözött egy benzinkútnál, és mivel senki nem ismerte fel, maga is részt vett a saját keresésében.
A történet elsőre abszurd és mulatságos, de éppen ezért termékeny. Nem pusztán arról szól, hogy valaki más pulóvert vett fel, és ettől „eltűnt”. Sokkal inkább arról, milyen törékeny az, amit biztos tudásnak hiszünk a másikról. Mennyit érzékelünk valójában egymásból, és mennyire közösségi konstrukció az identitás.
Polgár Csaba hangsúlyozta, hogy a darab nem csak erről az egy nőről szól, hanem az egész turistabusznyi csoportról, sőt egy izlandi benzinkúton születésnapot ünneplő családról is. Vagyis itt is egy közösség kerül fókuszba: hogyan működik együtt, hogyan figyel, hogyan téved, és hogyan próbál rendet vágni a maga teremtette zavarban.
Találkozni a közönséggel
A két októberi bemutató nagyon különböző alaphelyzetből indul, de ugyanarra kérdez rá. Mire képes egy közösség, amikor valódi helyzetben kell viselkednie? Az egyik előadás a verseny és a közös siker vágyának nyomása alatt, a másik egy félreértésből kinövő kollektív keresésben vizsgálja ezt.
Az Örkény tehát ezen az úton jár: nem elvontan akar beszélni a korunkról, hanem olyan helyzeteket keres, amelyekben a néző saját reflexei is láthatóvá válnak. Az ÖrkényKert pedig ennek jó nyitánya: nemcsak beharangozza az évadot, hanem meg is mutatja, hogy ez a színház találkozni akar a közönségével, és nem díszletként, hanem partnerként tekint rá.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- ÖrkényKert: az Örkény Színház évadnyitó, egész napos rendezvénye a Madách téren.
- Domonkos István Kormányeltörésben című verse: ebből a versből származik az Á. T. (Álompolgári Tehetségkutató) alapgondolata. A mű a kortárs magyar irodalom egyik fontos hivatkozási pontja.
- „I’m going magyarni”: az Örkény Színház idei évadának jelmondata, amely Örkény István egyik egyperceséből származik. Ez volt a belső pályázat hívómondta is.
- Widder Kristóf: az Á. T. (Álompolgári Tehetségkutató) rendezője.
- Szilágyi Eszter Anna: A nő, aki saját magát kereste szerzője.
