A Panthera-univerzum egyetlen kalandregényként indult, végül saját, kötetről kötetre egyre összetettebb világ kerekedett belőle.
Egy jó gyerekkönyvsorozat úgy válik generációs olvasmánnyá, hogy közben nem harsányabb, nem látványosabb, hanem ellenkezőleg: egyre finomabban kidolgozott lesz. Kertész Erzsi Panthera-könyvei ilyenek. A radiocafé Százhold című műsorában Veiszer Alinda beszélgetett a szerzővel arról, hogy miként nőtt ki egyetlen kalandregényből egy hétkötetes világ, és miért működik a sorozat nemcsak hegyi kalandként, hanem finom pszichológiai történetként is.
Hegymászásból született
A Panthera első kötete nem nagyívű sorozattervként született. Kertész Erzsi a Pagony kiadó felkérésére kezdett kalandregényt írni egy olyan időszakban, amikor kevés hasonló jellegű ifjúsági könyv volt a piacon. A kiindulópontot nem saját hegymászó tapasztalat adta, hanem egy természetjáró magazinban olvasott expedíciós beszámoló.
Nem is maga a csúcstámadás ragadta meg leginkább, hanem az, ami a csapattal történik, amikor összezárva, veszélyben, egymásra utalva kell döntéseket hozniuk. Ki lesz a vezető? Ki bírja jobban a nyomást? Mi történik, ha a konfliktus nem a kényelmes hétköznapokban, hanem egy kiélezett élethelyzetben robban ki? Ebben látta meg azokat az alapgondolatokat, amikkel dolgozni tudott.
A csúcs tehát nem egyszerűen földrajzi célpont, hanem lelki terep is.
Hat gyerek sablonok nélkül
A történet elején három fiú és három lány indul neki a hegynek, mindannyian ugyanabból az osztályközösségből. Első pillantásra akár tipikus figuráknak is tűnhetnének: van köztük menő, visszahúzódó, pedáns, álmodozó, bizonytalan és magát kereső gyerek. A szerző számára éppen az volt fontos, hogy ezek a karakterek ne maradjanak puszta típusok.
Kismukk a történet naplóírója, narrátora. Dadog, beszédben nehezebben fejezi ki magát, írásban viszont felszabadul. Ez nemcsak különleges elbeszélői helyzetet teremt, hanem rögtön emberközelivé is teszi a történetet: nem a leghangosabb, hanem a legmélyebben figyelő szereplő szemével látjuk az eseményeket.
Egy másik szereplő, Noémi ezzel szemben kezdetben inkább álmodozó, a gyakorlati helyzetekben kevésbé magabiztos figura. Épp ezért izgalmas, hogy később neki kell helytállnia olyan helyzetekben, ahol nem elég sodródni az érzésekkel. A Panthera abban is erős, hogy a történetben nem mindig annak sikerül valami, akiről az elején mindenki gondolná.
A hegy mint pszichológiai szimbólum
A hegy a sorozatban nem pusztán díszlet. Kertész Erzsi pszichológusként is beszélt arról, hogy a hegy erős szimbólum: akadály, teljesítmény, próbatétel, új nézőpont egyszerre. Valami, amit le kell győzni, vagy legalábbis meg kell próbálni megközelíteni.
Ez az olvasat különösen jól működik kamasz szereplőkkel. A hegy itt nemcsak szikla és magasság, hanem a saját korlátok képe is. A félelemé, a rivalizálásé, a vezetői ambícióké, a kisebbrendűségi érzésé. Az első kötet egyik lényeges állítása éppen az, hogy a siker nem mindig egyenlő a csúcs elérésével, és a visszafordulás sem feltétlenül kudarc:
az eredményesség nem mindig azonos a látványos győzelemmel.
Amikor a kaland fantasyba fordul
A sorozat később váratlanul, de nem indokolatlanul nyílik fantasy-irányba. Panthera – a hegy – egyáltalán nem lakatlan világ, és a történet időről időre új szereplőkkel, közösségekkel, belső szabályokkal bővül. Ettől minden megváltozik: a gyerekek már nemcsak egymással és önmagukkal, hanem egy összetettebb világgal kerülnek kapcsolatba.
Itt jelennek meg az inspirátorok és a szabotőrök is. Ezek a csoportok nem a jót és a rosszat képviselik. Az egyik oldal a fejlődés, az előremozdítás, az alkotás felől közelít, a másik a fékezés és a megakasztás irányából. Ez korántsem fekete-fehér erkölcsi képlet, hanem maga az egyensúly.
Meddig egészséges a haladás? Mikor válik öncélúvá? Kell-e fékezőerő egy világban, amely folyamatosan gyorsul? Ezek a kérdések a Pantherában gyerekirodalmi formában jelennek meg, de mindannyian jól ismerjük őket.
Nem túl sötét, nem túl tech
Kertész Erzsi a beszélgetésben arról is beszélt, hogy tudatosan óvatos a túl sötét fordulatokkal. Mivel a könyveket nyolc-kilenc évesek is olvassák, nem akarja szereplőit „eltenni láb alól”, még ha a veszély érzete fontos is a történetben.
Hasonlóan tudatos döntés a technológia visszafogott jelenléte. Mobilok, kütyük, folyamatos digitális jelenlét alig van a könyvekben. A szerző nem is nagyon akarja a technológiára építeni a cselekményt, részben mert nem ez érdekli, részben mert a természetközeli, misztikus világba nem ezt akarja beemelni. Ettől a Panthera nem idejétmúlt, hanem időtlen.
Kiszabadul abból a zajból, amely sok kortárs történetet azonnal időbélyeggel lát el.
Rozika néni és az olvasók bizalma
A sorozat egyik emblematikus figurája Rozika néni, aki egyszerre humorforrás és bölcs ellenpont. Nem szülőkorú felnőttként van jelen, hanem egy idősebb generáció képviselőjeként, akinek a régi beidegződései és józan egyszerűsége sokszor segít, amikor a fiatalok túlbonyolítanák a helyzetet.
Kertész Erzsi megbízik az olvasóiban. Nem hiszi, hogy a gyerekeket csak a folyamatos akció érdekli. Egyre több teret enged a belső monológoknak, a tétovázásnak, az érzések végiggondolásának.
Talán ezért is fordulhat elő, hogy sokan szó szerint együtt nőttek fel a Panthera-univerzummal. A sorozat közben hosszabb, összetettebb és gondolatteljesebb lett, miközben megőrizte a kaland sodrását is.
Így aztán tulajdonképpen nem is az a legfontosabb, hogy fel lehet-e jutni egy hegyre. mi tart össze egy közösséget, mit kezdünk az ellentéteinkkel, és hogyan lehet úgy változni, hogy közben valami lényeges mégis ugyanaz maradjon.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kertész Erzsi: magyar gyermekkönyvíró és pszichológus, a Panthera-sorozat szerzője. Pszichológusi háttere erősen meghatározza írói szemléletét: könyveiben a karakterek belső világa, a közösségi dinamikák és az érzelmi folyamatok legalább olyan hangsúlyosak, mint a cselekmény. A Pagony kiadó felkérésére írta az első Panthera-kötetet.
- Panthera-sorozat: Kertész Erzsi hétkötetes ifjúsági kalandregény-sorozata, amelynek középpontjában egy Panthera nevű hegy és az oda induló hatfős csapat áll. A sorozat a klasszikus kalandregény keretein belül pszichológiai mélységgel ábrázolja a kamaszkor kihívásait, később fantasy-elemekkel bővül.
- Kismukk: a Panthera-sorozat narrátor-főszereplője, aki naplóíróként meséli el az eseményeket. Dadogása miatt szóban nehezebben fejezi ki magát, írásban azonban felszabadul – ez különleges és emberközeli elbeszélői nézőpontot teremt.
- Inspirátorok és szabotőrök: a Panthera-sorozat fantasy-szálának két meghatározó csoportja. Az inspirátorok a fejlődés és az alkotás oldalát képviselik, a szabotőrök a fékezését és a megakasztásét – de egyikük sem egyértelműen „jó” vagy „rossz”: együtt az egyensúly metaforájaként működnek.
- Rozika néni: a Panthera-sorozat egyik emblematikus mellékszereplője, egy idősebb generáció képviselője. Humorforrás és bölcs ellenpont egyszerre: régi beidegződései és józan egyszerűsége sokszor segít, amikor a fiatalok túlbonyolítanák a helyzetet, de néha kissé bosszantó.
- Pagony: magyar gyermekkönyv-kiadó, amely a Panthera-sorozatot is gondozza, és a kortárs magyar gyermekirodalom egyik meghatározó szereplője.
