A meddőség esetében a jó kivizsgálás nem csak egy emberre, hanem a párra fókuszál, és több szakterület logikáját követi.
A gyerekvállalásról sokáig úgy beszélt a társadalom nagy része, mintha csak időzítés, szerencse és türelem kérdése lenne. A valóság ennél jóval összetettebb. A meddőség sokkal több embert érint, mint hinnénk, és nincs mögötte mindig gyors válasz, de annál fontosabb, hogy a kérdéseket jó sorrendben tegyék fel. A radiocafé Egészségkód című műsorában megszólaló szakértők rámutattak: ha a kivizsgálás a pár mindkét tagjára fókuszál, és nem csupán egyetlen szakterület logikáját követi, nagyobb az esély arra, hogy valódi előrelépés történjen újabb körök helyett. Dr. Horváth Eszter belgyógyász, immunológus és Dr. Kósa János biológus a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika munkatársaként vett részt a beszélgetésben.
Mikor beszélünk meddőségről?
A meddőség nem ritka jelenség. Magyarországon minden 6–7. pár érintett, ami nagyjából 17 százalékos arányt és körülbelül 200 ezer párt jelent. A szakmai definíció szerint 35 év alatt akkor beszélünk meddőségről, ha egy pár egy év rendszeres próbálkozás után sem jut el a várandósságig. 35 év felett ez az idő fél évre csökken.
Az idő azért is tényező, mert az életkor előrehaladtával a termékenység csökken, ugyanakkor a gyerekvállalás jellemzően egyre későbbre tolódik. Párkapcsolati okokból, valamint a tanulás és a munka miatt a családalapítási szándék napjainkban gyakran a harmincas évekre esik, miközben a biológia nem igazodik a társadalmi ritmushoz.
Nem csak női ügy
Egyesek még mindig elsősorban nőgyógyászati kérdésként gondolnak a meddőségre, Ezzel szemben a műsor vendégei felhívták rá a figyelmet: az okok körülbelül 30 százalékban női, 30 százalékban férfi eredetűek, 30 százalékban mindkét félnél található eltérés, és nagyjából 10 százalékban nem azonosítható egyértelmű háttérok.
Hiba a kivizsgálást eleve csak az egyik félre szűkíteni, mégis gyakori, hogy először a nő keresi az orvosi okokat, miközben a férfi később kapcsolódik be a vizsgálatokba. A szakértők szerint ezen a szemléleten változtatni kellene, mert fontos lenne megtalálni, hogy a folyamat melyik pontján akad el a fogantatás.
Dr. Kósa ezt úgy fogalmazta meg: nem hibást keresnek, hanem megoldást. A meddőséget sokan személyes kudarcként élik meg, miközben orvosilag egy összetett helyzetről van szó.
Hol akadhat el a folyamat?
A szakértők szerint érdemes lépésről lépésre végignézni, mi minden szükséges ahhoz, hogy egy gyermek megfoganjon és megszülessen. Meg kell történnie a megtermékenyítésnek, az embriónak be kell ágyazódnia a méhnyálkahártyába, majd a várandósságnak végig is kell mennie.
Nem ugyanarról a helyzetről beszélünk akkor, ha a fogantatás meg sem történik, mint amikor létrejön a terhesség, de ismételten megszakad. A visszatérő vetélések mögött lehet hormonális ok, például progeszteronhiány, de a spontán vetélések 50–60 százaléka genetikai okra vezethető vissza. Ilyenkor más kérdéseket kell feltenni, és más vizsgálatok lehetnek indokoltak.
A genetikai kivizsgálás jelentősége
A genetika megkerülhetetlen a meddőség kivizsgálásában. Az egyik alapvizsgálat a kariotipizálás, vagyis a pár tagjai kromoszómakészletének ellenőrzése.
Úgynevezett kiegyensúlyozott kromoszómaeltérések is állhatnak a háttérben. Ezek a hordozó mindennapjaiban nem feltétlenül okoznak panaszt vagy betegséget, viszont vetéléshez vagy fejlődési problémákhoz vezethetnek. Léteznek monogénes és poligénes eltérések is, amikor egy gén vagy sok apró genetikai tényező együtt befolyásolja a sikeres fogantatást.
Magyarországon jelenleg nem engedélyezett az a fajta embrióvizsgálat, amely a kromoszómaszám eltéréseit nézné egy IVF-eljárás, azaz mesterséges megtermékenyítés során. Ugyanakkor súlyos, öröklődő betegségek esetén a preimplantációs genetikai vizsgálat elérhető: ha a párnál ismert, továbbadható genetikai eltérés áll fenn, bizonyos esetekben még a beültetés előtt ellenőrizhető az embrió.
Az immunrendszer szerepe
Dr. Horváth szerint a terhesség immunológiai szempontból különleges állapot. Az embrió ugyanis az apai genetikai állományt is hordozza, tehát az anyai szervezet számára nem teljesen saját. Mégis be tud ágyazódni, és a szervezet jó esetben nem elutasítja, hanem befogadja. Ehhez aktív immuntolerancia szükséges. A szakértő külön kitért az uterinális NK-sejtekre, vagyis a méhnyálkahártyában jelen lévő természetes ölősejtekre, amelyek szerepet játszhatnak a beágyazódásban, az immunológiai elfogadás kialakulásában és a méhlepény fejlődésében is.
Immunológiai kivizsgálás szükséges visszatérő beágyazódási kudarcok vagy ismétlődő vetélésekről esetén. Ilyenkor derülhet fény bizonyos autoimmun eltérésekre vagy adott esetben az antifoszfolipid-szindrómára, amelyek visszatérő vetélést okozhatnak.
A baktériumok egyensúlya
A méh nem steril, és nem mindegy, milyen baktériumközösség, azaz mikrobiom van jelen a méhnyálkahártyán. A hangsúly nem magán a fertőzésen, hanem az egyensúlyon van. Bizonyos baktériumok, például a Lactobacillus akár kedvezők is lehet, míg az egyensúly felborulása gyulladásos környezetet alakíthat ki, ami a beágyazódásnak nem kedvez. Ezért fontos a méhnyálkahártya mikrobiomját kivizsgáltatni: ha eltérés van, előbb ezt kell rendezni.
Személyre szabott út
Sok pár hosszú hónapok vagy akár évek alatt jut el oda, hogy valóban célzott kivizsgálást kapjon, pedig a személyre szabott megközelítés épp abban segíthet, hogy ne rutinból, hanem a konkrét esetből kiindulva dőljenek el a további lépések. Ehhez több szakma együttműködése szükséges: nőgyógyász, andrológus, immunológus, genetikus, adott esetben endokrinológus vagy más szakorvos.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Horváth Eszter: belgyógyász, immunológus, allergológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika munkatársa.
- Dr. Kósa János: biológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika tudományos főmunkatársa.
- IVF-eljárás: in vitro fertilizáció, azaz mesterséges megtermékenyítés
- Antifoszfolipid-szindróma: Olyan autoimmun állapot, amely összefügghet a fokozott vérrögképződési hajlammal, és bizonyos esetekben ismétlődő vetélések hátterében is állhat.
- Kariotipizálás: Genetikai alapvizsgálat, amely a kromoszómák számát és szerkezetét ellenőrzi.
- Preimplantációs genetikai vizsgálat: Olyan vizsgálat, amely a beültetés előtt segíthet kiszűrni bizonyos súlyos, öröklődő genetikai eltéréseket.
- Uterinális NK-sejtek: A méhnyálkahártyában jelen lévő természetes ölősejtek egy típusa.
- Mikrobiom: Az emberrel együtt élő mikroorganizmusok közössége.
