A tudatos juttatási rendszer ma már nem extra, viszont versenyelőnyt jelenthet a toborzásban, a megtartásban és a mindennapi elégedettségben is.
A munkaerő megtartása ma már nem pusztán fizetési kérdés, különösen a kis- és középvállalkozásoknál. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Moharos András, a Marsh egészségi és juttatási üzletágának vezetője elmondta, hogy a jól felépített juttatási rendszer nem feltétlenül jelent nagyobb kiadást, mégis sokat számíthat abban, mennyire lesz versenyképes egy cég a munkaerőpiacon.
A sor végén
A kis- és középvállalkozások a foglalkoztatás meghatározó szereplői Magyarországon: a munkavállalók 70–80 százalékát ilyen cégeknél dolgozik. Mégis sok esetben éppen náluk szorul háttérbe a humán oldal, mert nincs külön HR-csapat, a bérrel és a juttatásokkal kapcsolatos döntéseket pedig a tulajdonos, az ügyvezető vagy a pénzügyi vezető hozza meg.
Ez önmagában nem meglepő: egy KKV egyszerre küzd beruházási, infrastruktúra- és működési kérdésekkel. Ilyenkor könnyen a sor végére kerül, hogy miként lehetne jobban felépíteni a bérezést vagy a juttatási rendszert. Pedig a Covid utáni munkaerőpiacon ez már egyre kevésbé elhanyagolható szempont.
A fizetés önmagában már kevés
A bér ma már önmagában nem motivál eléggé. A munkahelyeken több generáció dolgozik együtt, köztük a Z generáció, amely új elvárásokat is behozott a munka világába. Egy állásinterjún ma már nem ritka kérdés, hogy milyen juttatásokat kínál egy cég, és ezek sokszor a döntést is befolyásolják.
Ez nemcsak a belépésnél fontos, hanem a munkavállalók megtartásánál is. Egy kisebb vállalkozást különösen érzékenyen érinthet, ha elveszít egy jó szakembert, mert egy versenytárs kedvezőbb ajánlatot tesz neki. A fluktuáció ára ugyanis nemcsak a távozó kolléga bérében mérhető:
költséges a toborzás, időigényes a betanítás, és a kieső munka is veszteséget okoz.
Nem több pénz, hanem okosabb szerkezet
Moharos András két példát is említett. Az egyik egy nagyjából százfős gyártócég, amely nem extra forrással érkezett hozzájuk, hanem azzal az igénnyel, hogy ugyanazt a pénzt szeretné hatékonyabban elkölteni. A cél az volt, hogy a meglévő keretből olyan, más adózású és a dolgozók igényeihez jobban illeszkedő juttatások épüljenek fel, amelyek ténylegesen értéket jelentenek.
A másik példa egy 25 fős szoftverfejlesztő cég volt, amely nyugdíj-előtakarékossági programmal próbálta ösztönözni a munkavállalóit. A konstrukcióban a cég is hozzátett, és a dolgozók is félretettek.
A program végül teljes, 100 százalékos részvétellel indult el.
Hosszú távon működik igazán
A szakember szerint a juttatási rendszer fejlesztése nem egyszeri feladat. A jó megoldásokat vissza kell mérni, finomhangolni kell, és a dolgozók felé is jól kell kommunikálni. A beszélgetésben elhangzottak alapján az együttműködések többsége hosszú távú partnerséggé válik.
A tanulság egyszerű: egy KKV számára a juttatás nem feltétlen luxus, hanem olyan eszköz, amellyel emberközelibbé és versenyképesebbé teheti magát anélkül, hogy minden esetben mélyebben kellene a zsebébe nyúlnia.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Moharos András: a Marsh egészségi és juttatási üzletágának vezetője, a megszólaló szakértő a cikk alapjául szolgáló beszélgetésben.
- Mercer: nemzetközi tanácsadó cég, amely kockázatkezeléssel, humán tanácsadással, valamint bér- és juttatási struktúrák fejlesztésével is foglalkozik.
- KKV: a kis- és középvállalkozások rövidítése. Magyarországon ezek adják a foglalkoztatás gerincét.
- Z generáció: az 1995 és 2009 (egyes meghatározások szerint 2012 – a szerk.) között született korosztály, amelynek munkahelyi elvárásai sokszor eltérnek a korábbi generációkétól, ezért a munkáltatóknak is alkalmazkodniuk kell.
- Nyugdíj-előtakarékosság: olyan hosszú távú pénzügyi megtakarítás, amelyet valaki kifejezetten a nyugdíjas éveire kezd el felépíteni.