A zongoraművész szerint az új generációk is megszeretik a klasszikus zenét, amely Ázsiában például reneszánszát éli.
Farkas Gábor zongoraművész a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában beszélt nemzetközi karrierjéről, a zenei oktatás világáról és arról a belső szenvedélyről, amely évtizedek óta hajtja. A művész egyszerre aktív előadó és elkötelezett pedagógus – tokiói professzori állása és a Zeneakadémián betöltött tanszékvezetői pozíciója mellett a Comói Zongoraakadémián is tanít, ahol Martha Argerich is az oktatók között van.
Tokiótól Budapestig
Pályáját kivételes kettősség jellemzi: miközben a világ koncerttermeit járja, párhuzamosan két nagy zenei intézményben is oktat. Amellett, hogy a Tokyo College of Music zongoratanszékén vendégprofesszor, a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője is. E tanszék a zongorán túl olyan hangszereket is magában foglal, mint az orgona, a hárfa, a csembaló, a harmonika és a cimbalom.
Tömeges képzés Japánban
Tokióban a zenei képzés egészen más léptékű, mint Európában. Farkas Gábor elmondása szerint egyetlen évfolyamon akár 150 zongorista is tanulhat – ez akkora szám, amely európai mércével szinte elképzelhetetlen. Ugyanakkor a művész nem kerüli a realitást: ilyen sokaságból csak kevesekből lesz igazán kiemelkedő szólista. Ez a tapasztalat jól rávilágít a komolyzenei pálya egyik alapvető feszültségére: a képzési rendszer széles kapukat tár, de a csúcsra jutás útja szűk és rögös.
Como az ellenpélda
A tokiói rendszerhez képest merőben más a Comói Zongoraakadémia módszere, ahol Farkas szintén tanít. Az itteni felvételi eljárás rendkívül szigorú: évente mintegy ezer jelentkezőből mindössze hetet vesznek fel. Az akadémia falai között olyan világnagyság is oktat, mint a legendás argentin-izraeli zongoraművész, Martha Argerich.
Ázsia és a klasszikus zene reneszánsza
A zongoraművész határozottan optimista a komolyzene jövőjét illetően, különösen ami Ázsiát illeti. Elmondta, hogy Ázsiában virágzik a klasszikus zene, és egyre több ottani zongorista jelenik meg a nemzetközi porondon. Farkas szerint nem kell aggódni a komolyzenei közönség elöregedése miatt: mindig jönnek újabb generációk, amelyek megszeretik ezt a műfajt.
Kínát külön kiemelte: ott a szülők már kisgyermekkorban megismertetik gyermekeiket a komolyzenével, de úgy vélik, hogy egy európai művész autentikusabban képes közvetíteni ezt az örökséget. Ez az attitűd egyszerre tükrözi a komolyzene iránti tiszteletet és a kulturális hagyomány átörökítésének igényét.
Nem készült tanárnak
Farkas Gábor eredetileg nem tervezte, hogy tanári pályára lép, a pedagógia iránti vonzalom menet közben alakult ki benne. Vallja, hogy a zenészpályához a gazdag érzelemvilág és az élénk fantázia elengedhetetlen. Hozzáteszi: a nehéz életszakaszok sem vesznek kárba:
„a pokoli időszakokból is erőt lehet meríteni, ezektől csak jobb zenész leszel.”
Ez a szemlélet áthatja pedagógiai munkáját is: Farkas nem csupán technikai tudást ad át növendékeinek, hanem az emberi tapasztalat zenébe fordításának képességét is igyekszik közvetíteni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Farkas Gábor: Zongoraművész, a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője, vendégprofesszor a Tokyo College of Music-on és oktató a Comói Zongoraakadémián.
- Martha Argerich: Világhírű argentin zongoraművész, a 20–21. század egyik legnagyobb hatású előadója. Szintén a Comói Zongoraakadémia oktatója.
- Zeneakadémia (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem): Magyarország legrangosabb zeneoktatási intézménye.
- Comói Zongoraakadémia: Olaszországban, Comóban működő neves intézmény, rendkívül szigorú felvételi eljárással – évente ezer jelentkezőből csupán hetet vesznek fel.
- Tokyo College of Music: Japán egyik legrangosabb zeneoktatási intézménye, amely 1907-ben alapítottak.
