Magánkezdeményezésekkel vették fel a gazdák a harcot a szőlőt sújtó végzetes fitoplazma-fertőzéssel kórral, pedig milliárdok mennek a védekezésre.
A radiocafén a Borravaló gasztrokultúra podcast borágazati sorozatában Kántor Endre vendége Mokos Péter, a palkonyai Mokos Pincészet főborásza volt. A Villányi borvidéken működő borászat vezetője nem kozmetikázta a helyzetet: a fitoplazma-fertőzés kezelésének rendszerszintű kudarcáról, az önköltségi ár alatti értékesítés kényszeréről és a bormarketing szétaprózódottságáról beszélt.
A tyúk vagy a tojás: fitoplazma és marketing
Mokos Péter szerint a magyar borágazat két legégetőbb problémája szorosan összefügg egymással. Az egyik a fitoplazma-fertőzés, a másik a marketing hiánya. A kapcsolat egyirányú: mivel a bor nem kap megfelelő piaci árat, a szőlőnek sem lesz megfelelő ára. Emiatt sok ültetvény elhanyagolttá válik, az elhanyagolt ültetvények pedig gócpontokká válnak a fitoplazma számára.
A betegség nem új keletű – Mokos szerint 2013 óta kimutatható Magyarországon –, de addig nem foglalkozott vele komolyabban, amíg egy borász ismerőse sírva mesélt el, mekkora szőlőterületet kellett kivágnia. Ezután ment el egy, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a NÉBIH és egy növényvédő szakértő által tartott közös tájékoztatóra, ahol szembesült a rendszer működési zavaraival.
Milliárdok a semmibe
A tájékoztatón kiderült: elvileg léteznek karanténzónák és pufferzónák a fertőzött tőkék közelében, külön védekezési szabályokkal. A gazdáknak azonban maguknak kell megkeresniük a fertőzött tőkék koordinátáit a NÉBIH honlapján, majd egy külön rendszerben mérni le, hogy az ő területük melyik zónába esik. Mokos szerint ez a folyamat még egy informatikában jártas, fiatal gazdának is három órányi munkát jelent.
A labordiagnosztika sem működött megbízhatóan: egy mellette ülő gazda elmesélte, hogy 150 chardonnay-tőkéjét vágta ki, mert a laboreredmény közel hatvan nap után érkezett meg – akkorra már lehullottak a levelek.
Az állam 3,8 milliárd forintot különített el védekezési célra. Ebből azonban a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa saját tájékoztatása szerint csupán 200 millió jutott a tényleges védekezés megszervezésére. A fennmaradó összeg közbeszerzés nélkül, vészhelyzetre hivatkozva drónos szőlőmegfigyelésre ment el. Mokos szerint ez az eszköz alkalmatlan a fitoplazma detektálására: ha szakértők a tőke közelében állva vitatkoznak a diagnózison, egy felülről repülő drón gépi látással nem tudja azt elvégezni.
Magánkezdeményezés: Facebook-csoport és applikáció
Mokos Péter elutasított egy többmilliárdos állami projektet, amelybe bevonták volna a fejlesztői munkáját. Ehelyett nyilvánossá tette saját fejlesztésű megoldását: létrehozta a Fitoplazma Monitoring Facebook-csoportot, és elérhetővé tette a hozzá tartozó alkalmazást. Az applikáció mesterséges intelligenciával dolgozik: a gazda lefotózhatja a gyanús tőkét, a levelet és a levél fonákját, és a rendszer kockázati besorolást ad, amelyet egy szakértőhöz lehet továbbítani külön alkalmazás letöltése nélkül.
A fejlesztéshez szükséges képanyagot a NÉBIH a GDPR-re hivatkozva nem adta ki. Az ötlet mégis gyorsan terjedt: az első napon 50, egy hónapon belül 150-nél több borász csatlakozott a csoporthoz, és 48 óra múlva a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is kereste Mokost.
Nem feltétlenül hoz megtisztulást a piac csökkenése
A borágazatban elterjedt az a vélemény, hogy a csökkenő piac „megtisztulással” jár, és ez hosszabb távon egészséges. Mokos Péter ezt nem tartja általánosan érvényes megállapításnak. A bor sajátos iparág: egy érlelésre szánt villányi vörösbor három-öt évig feküdhet a pincében, mire forgalomba kerül. Ha addigra nincs rá kereslet, a borász szembesül a választással: eladja önköltségi ár alatt, vagy hagyja, hogy elöregedjen a pincében. Az utóbbi esetben viszont nemcsak az árát, de a megsemmisítés költségét is állnia kell. Ebben a logikában az önköltségi ár alatti értékesítés sokszor nem piaci kudarc, hanem racionális veszteségminimalizálás.
Mi a baj a bormarketinggel?
Mokos szerint a hazai bormarketing szétaprózódott: az ország 12 fókuszterületet határozott meg a bormarketing-stratégiában, miközben a piac mérete egy erőteljes, egységes pozicionálást igényelne. Évente 3 milliárd forint jut bormarketingre, de ez a keret az ő megítélése szerint hatástalanul szóródik el.
A megoldást inkább a személyes márkaépítésben látja: a magyar borászatok kis mérete lehetővé teszi, hogy a borász és a fogyasztó között közvetlen, emberi kapcsolat alakuljon ki. Ez olyan érték, amelyet a nagy tömegtermelők nem tudnak reprodukálni.
Versenyképes fókuszterületnek a fenntarthatóságot tartja, különösen a skandináv piac felé. Magyarország közel van, a szőlők egyelőre öntözés nélkül termeszthetők, és a szállítás karbonlábnyoma töredéke az Új-Zélandról vagy Ibériából érkező borokénak. Ez olyan pozicionálás, amelyből egyetlen borvidék sem maradna ki.
Verseny helyett együttműködés
A borvidékek közötti verseny helyett Mokos a közös fellépés példáját hozza saját tapasztalatából. A villánykövesdi pincesoron, ahol a Mokos Pincészet borhotelét, a Hotel Cabernet-t üzemeltetik, egykor egyetlen borászat tartott nyitva rendszeresen. Mokos saját zsebből finanszírozott egy marketingest, aki interjúkat készített a borászokkal, prospektust állított össze, és csoportokat ígért azoknak, akik legalább szombatonként kinyitnak. Ma nyolcnál több borászat fogadja rendszeresen a látogatókat, és mindenkinek jobb lett az üzlete, mint korábban. Villányban emellett tíz éve önkéntes alapon megszervezett Villányi Franc konferencia is működik, ahol a borászok közösen finanszírozzák a marketinget.
Az adminisztrációs teher mint versenyképességi kérdés
A műsor utolsó témaköreként Mokos a szabályozási környezet problémáit hozta fel. Egyedi magyar követelmény például, hogy a dobozgyárból érkező üres kartonokat nem érintheti a kész, palackozott bor – külön útvonalat kell számukra biztosítani. Külföldi borászatokban ezzel szemben egy kiszervezett palackozó cég néhány nap alatt elvégzi az egész éves munkát közvetlenül a pince területén. Hasonló párhuzamos terhet jelent a havi adatszolgáltatás is, holott a számlák ma már valós időben kerülnek a NAV rendszerébe. Mokos véleménye szerint ezek az elavult kötelezettségek közvetlen versenyképességi hátrányt okoznak, pedig egyszerűsítésük nem igényelne érdemi áldozatot.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Mokos Péter: A Mokos Pincészet főborásza.
- Fitoplazma: Baktériumszerű, sejtmag nélküli mikroorganizmus, amely a szőlő hajtásait, leveleit és terméshozamát károsítja. A legveszélyesebb megjelenési formája a szőlő aranyszínű sárgasága, amellyel szemben nincs gyógymód, csak megelőzés és a fertőzött tőkék kivágása.
- NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal): A magyarországi élelmiszer- és növénybiztonsági hatóság, amely a fitoplazma-fertőzések laboratóriumi vizsgálatát és a védekezési rendszer koordinációját is végzi.
- Hegyközségek Nemzeti Tanácsa: A magyarországi szőlő- és bortermelők érdekvédelmi és szakmai koordinációs szervezete, amelynek feladata a hegyközségi rendszer egységes irányítása és a borvidéki szabályozás koordinálása.
- DRS (Deposit Return System): Betétdíjas üveg- és palackvisszaváltási rendszer, amelynek borászatokra vonatkozó adminisztrációs terhei a leirat szerint komoly pluszköltséget és bürokratikus terhet jelentenek a kisebb pincészeteknek.
