A burgonya ma már nem magától értetődően hazai termesztésű élelmiszer: tavasszal egyre inkább importra szorulunk.
A krumpli sokáig szinte észrevétlenül, olcsó, laktató, megbízható alapanyagként volt jelen a magyar konyhában. Mostanra azonban egyre gyakrabban kerül elő a kérdés: meddig tart ki a hazai készlet, és mikor jön helyette a külföldi burgonya? A radiocafé Millásreggeli című műsorában Kulich Éva, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács sajtóreferense mondta el, miért szűkül a magyar burgonyatermesztés mozgástere.
Látványos visszaesés
A legfontosabb adat önmagáért beszél: Kulich Éva szerint az elmúlt 15 évben folyamatosan csökkent a magyar étkezési burgonya vetésterülete. Míg korábban nagyjából 15 ezer hektáron termesztettek ilyen burgonyát, a friss adatok már csak körülbelül 5050 hektárról szólnak.
A szakember hangsúlyozta, hogy itt kifejezetten az étkezési burgonyáról van szó, vagyis arról, amit a boltokban és a piacokon megveszünk. Ez azért fontos különbség, mert a burgonya nem egységes kategória: létezik vetőburgonya, illetve ipari felhasználásra szánt burgonya is, de a háztartások szempontjából az étkezési fajták számítanak.
A területcsökkenés azért különösen beszédes, mert nem valamilyen gyors piaci kilengésről, hanem hosszabb ideje tartó folyamatról van szó. Vagyis nem egyszerűen arról, hogy egy rosszabb év után kevesebb lett a termés, hanem arról, hogy maga az ágazat szorul vissza.
A klíma a burgonya ellen dolgozik
A beszélgetésből egyértelműen kiderült: a fő ok nem elsősorban a fogyasztási szokások változása, hanem a termesztés egyre nehezebb környezete. Kulich elmondta, hogy Magyarország időjárása a burgonya számára kedvezőtlen irányba változik: szárazabbá, forróbbá válik, miközben ez a növény nedvesebb, párásabb környezetet és kevesebb tűző napsütést szeret.
A burgonya eredetileg Peruból származik, és bár régóta alkalmazkodik az európai viszonyokhoz, a mostani melegedő, szárazodó környezet komoly kihívás elé állítja. A szakember szerint ma már gyakorlatilag csak ott lehet biztonságosan burgonyát termeszteni, ahol folyamatosan biztosítható az öntözés. Nem alkalmi locsolásról van szó, hanem rendszeres vízutánpótlásról.
Ez rögtön meg is magyarázza, miért fordulhatnak el a gazdák a növénytől. Az öntözés kiépítése és fenntartása költséges, technológiai és infrastrukturális feltételeket igényel, és nem minden termőterületen megoldható. Ha pedig a termelés kockázata nő, a termesztők könnyen választhatnak más utat.
Átalakuló szokások
Elsőre kézenfekvőnek tűnhetne, hogy a kevesebb hazai burgonya mögött a kereslet visszaesése áll, de a műsorban elhangzottak szerint ez csak részben igaz. A felmérések alapján a magyarok éves étkezési burgonyafogyasztása fejenként nagyjából 23–26 kilogramm.
Ez kevesebb a korábbi 36 kilogrammos szintnél, de nem elhanyagolható mennyiség. Ráadásul ebbe a számba nem tartozik bele a hasábburgonya-fogyasztás, ahogy az éttermi és a közétkeztetésben elfogyasztott burgonya sem, így a krumpli teljes jelenléte a magyar étrendben ennél jóval nagyobb lehet.
Vagyis a burgonya továbbra is fontos alapélelmiszer, csak már nem ugyanúgy vásároljuk és tároljuk, mint korábban. Régen természetes volt, hogy a családok nagyobb mennyiséget vittek haza, és volt pince, kamra vagy verem, ahol a készletet hónapokig lehetett tartani. Ma a legtöbben kisebb adagokat vesznek néhány napra előre, és inkább a mindig szép, frissnek látszó árut keresik.
Miért fogy el hamarabb a hazai?
A probléma másik fele a tárolás. A burgonyát ősszel szedik fel, de ideális esetben a készletnek a következő újburgonya-szezonig, vagyis nagyjából májusig kellene kitartania. Ez azonban ma már több okból sem egyszerű.
Egyrészt nincs mindig elegendő mennyiség. Másrészt a vásárlók érthetően nem szívesen veszik meg tavasszal a ráncosodó, csírázó, kevésbé tetszetős burgonyát. A kereskedelemben ezért erősödött az esztétikai elvárás: a jó burgonyának nemcsak ehetőnek, hanem szépnek is kell lennie.
Kulich Éva arról beszélt, hogy a magyar termelők is igyekeznek úgy időzíteni a készletek kifuttatását, hogy a tárolt hazai burgonya inkább március–áprilisra elfogyjon. Innen nézve a sokat emlegetett „elfogyott a hazai” nem feltétlenül csak termelési kudarc, hanem részben minőségi és fogyasztói elvárásokkal összefüggő jelenség is.
Importkényszer: februártól májusig
A magyar piac jellemzően februártól májusig szorul rá nagyobb mértékben az importra. Ekkor érkezik burgonya elsősorban Franciaországból, Németországból és Hollandiából. Ezek az országok kedvezőbb éghajlati körülmények között termelnek: a párásabb, kiegyensúlyozottabb időjárás és az atlanti hatás segíti a termesztést és a hosszabb eltarthatóságot.
A műsorban elhangzott magyarázat szerint ott az úgynevezett óburgonya tovább maradhat jó állapotban, sőt bizonyos időszakokban tovább tartható a földben is, mint Magyarországon. Ez kereskedelmi előnyt jelent: amikor itthon már kevés vagy kevésbé tetszetős a készlet, a nyugat-európai áru még versenyképes minőségben jelenhet meg.
Ez a vásárló számára leginkább annyiban érzékelhető, hogy tavasszal gyakran külföldi burgonya kerül a polcokra, jellemzően magasabb fogyasztói áron. Nem feltétlenül drámai különbségről van szó, de a szebb importáru és a szűkösebb kínálat együtt könnyen feljebb tolhatja az árakat.
Az újburgonya külön világ
Június elején azonban már más a helyzet: ekkor indul a magyar újburgonya szezonja. A friss, vékony, „foszlós héjú” újkrumpli külön kategória, és a szezon kezdetén rendszerint nagy figyelmet kap. Ez az a burgonya, amelynek héja még könnyen ledörzsölhető, és sokan kifejezetten ezért szeretik.
A frissességnek viszont ára van. Kulich Éva szerint az újburgonya, mint minden primőr, magas – akár négyszámjegyű – kilónkénti árral szokott nyitni. Ez azonban általában nem tart sokáig: amikor bővül a kínálat, az ár viszonylag gyorsan beáll egy elviselhetőbb szintre.
A vásárlónak tehát érdemes tudnia, hogy az év különböző időszakaiban valójában nem ugyanarról a termékről beszélünk. Más a tárolt óburgonya és más az újburgonya piaca, ára és minőségi megítélése is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kulich Éva: az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács sajtóreferense.
- Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács: a hazai burgonyaágazat szakmai szervezete.
- Étkezési burgonya: az a burgonyakategória, amely közvetlenül emberi fogyasztásra kerül, vagyis ezt vásároljuk a boltokban és a piacokon. Nem azonos sem a vetőburgonyával, sem az ipari feldolgozásra szánt burgonyával.
- Újburgonya: korán szedett, friss burgonya, amelynek héja még vékony és könnyen ledörzsölhető. Szezonális termék, ezért a piacra kerülésekor általában magasabbról indul az ára.
