Ragaszkodik a kézzel fogható formátumhoz a táncszakma – véli Sóthy Virág, a Táncművészet című folyóirat főszerkesztője.
Sóthy Virág, a Táncművészet című folyóirat főszerkesztője, a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusa volt a Kultúrali vendége a radiocafén. A nagy múltú magazinról, a táncművészet elérhetőségéről és érthetőségéről beszélgetett a balettművésszel a műsor két házigazdája, Paár Julcsi és Mezei Dániel. Szó esett szerkesztési szempontokról, megjelenítési technikákról, a képek erejéről, a táncművészet megértéséről és a nagyközönség bevonzásáról.
Táncművészet a szakmának és a közönségnek
A beszélgetők egyetértettek abban, hogy a magyar nyomtatott újságírás nehéz helyzetben van. Paár Julcsi is bevallotta, hogy ritkán lapozgat print kiadványokat, ha igen, akkor magazint vagy bookazint nézeget. De a Táncművészet az „a Táncművészet”, ebben a témában nincs konkurencia. Sóthy szerint nagyon fontos feladat megpróbálni megörökíteni és nyomtatott formába önteni a táncot, a pillanat művészetét. A táncművészet mint szakma ragaszkodik a kézzel fogható, dokumentálható, elővehető formátumhoz. Azonban a folyóirat a szakmán kívül a közönségnek is szól, a benne olvasható cikkek, interjúk bárkit érdekelhetnek. Olyan szerzőkkel dolgoznak, akinek egy adott táncművész megnyílik, így érdekes és informatív beszélgetések születnek.
Népszerű a néptánc
Negyedévente jelenik meg az újság, 36 hasznos oldallal, tehát nem egyszerű mindent összefoglalni. Ám a Táncművészet igyekszik a klasszikus balett és a kortárs tánc mellett a néptánc legfontosabb eseményeit is bemutatni. A néptáncnak óriási tömege van, a magyar népi kultúra, így az identitásunk része.
Főszerkesztői feladatok
A főszerkesztőnek egyfajta csapatvezetőként kell funkcionálnia. Sóthy Virág sosem érzi magát elégnek, de olyan szerkesztőbizottsági tagokkal dolgozhat, akiknek ad a véleményére. Ha elbizonytalanodik, ehhez a szakmai bizottsághoz mindig bizalommal tud fordulni.
Minőségi fotók itthonról és külföldről
Az élő előadáson és videóformátumon túl nem lehet teljes egészében prezentálni a táncot, mivel a képek sokkal rövidebb időtartamú impulzusokat adnak át belőle. A Táncművészet ezért is fektet nagy hangsúlyt a minőségi fotókra. Nagyon közeli, szinte baráti kapcsolatot sikerült kialakítaniuk az Angol Királyi Balettal, akik fantasztikus minőségű képeket küldenek. A hazai előadásokat pedig a kiváló magyar fotósok fényképezik, így a külföldi és belföldi csúcsminőség is garantált.
Ezerből egy
Főleg a klasszikus balett, de a kortárs tánc is rendkívül nehezen fényképezhető. Számtalan aspektusra kell figyelni: a lábfejre, a vállakra, a karok helyzetére, az érzelmekre, az arckifejezésre. A sportfotókkal ellentétben itt nem szabad az erőlködést, de még a levegővételt sem megmutatni. A táncművészethez kifejezetten értő fotósok munkáinak is 1000 az 1-hez a találati aránya, mire megjelenhet a közel tökéletes, minőségi fénykép, amelyet még a rajta szereplő táncos vagy együttes is jó szívvel engedélyez.
Külföldi tapasztalatok
A Győri Balett művészeként Sóthy közel húsz éven át magyar, angol és dán közönség előtt is fellépett. Azt figyelte meg, hogy külföldön nem annyira ritka és ünnepélyes alkalom a közönségnek színházba, operába mennie. Ott a kultúra nem egy különleges csemege, hanem a mindennapjaik része.
Családi árcsapda, gyermeki lelkesedés
Itthon karácsony előtt pénzügyi lehetetlenség egy családnak eljutni a Diótörőre. Mintha direkt az lenne a cél, hogy ne legyen elérhető az emberek szélesebb rétege számára az előadások látogatása. Közönséget nem lehet olyan jegyárakkal nevelni, hogy gyakorlatilag egy fizetés fele eltűnik, ha egy táncművészet iránt érdeklődő négytagú család színházba szeretne menni. Pedig Sóthy anyukaként megtapasztalta, hogy a gyerekek nagyon szeretik a táncot. Bemutatót tartott az óvodában, hogy mit csinál egy táncos, és az ovisok olyan lelkesek voltak, hogy alig akarták hazaengedni.
A táncszerető közönség nevelése
A táncművészet kissé elijesztheti az instant tartalmakhoz szokott embereket: felmerül, hogy vajon érteni fogják-e. Ha szórakozni akarnak, inkább tutira mennek, és másfajta kultúrát fogyasztanak. A szakma elvitte egy elitista irányba az egész művészeti ágat. De ha az előadások után beszélgetéseket szerveznek táncművészekkel, alkotókkal, együttesvezetőkkel, akkor befogadhatóbbá válik ez a fajta kultúra. Akkor pedig könnyebb színházba járó, táncszerető közönséget nevelni, akik nem feltétlenül ok-okozati összefüggéseket keresnek, egyszerűen csak elmerülnek a zenében, a fényekben, a kosztümökben, a pillanatnyi érzésben.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Sóthy Virág: a Táncművészet főszerkesztője, balettművész, egyetemi adjunktus.
- Táncművészet: 1951-ben indult, negyedévente megjelenő magyar táncművészeti folyóirat.
- Magyar Táncművészeti Egyetem: 1950-ben alakult felsőoktatási intézmény. Korábban Állami Balettintézet, majd Magyar Táncművészeti Főiskola néven volt ismert.
- Győri Balett: Nemzeti Minősítésű táncművészeti szervezet.
