Mikor születik ütősebb feldolgozás: ha Fatboy Slim összecsap a The Rolling Stones-szal, vagy ha a Budapest Bár találkozik a The Doors-szal?
Megannyi kiváló feldolgozás készült az 1960-as évek időtlen klasszikusaiból és rejtett gyöngyszemeiből. Egyes előadók nem sokkal a megjelenés után, mások évtizedekkel később nyúltak a kiválasztott dalhoz. Cikksorozatunkban rangsorolás nélkül felhívjuk a figyelmet tizenöt különösen érdekes átiratra, remixre vagy mashupra. A korszakokon, kontinenseken és műfajokon átívelő újraértelmezésekben egy a közös: az eredeti mű a poptörténelem legfontosabb évtizedéből származik.
Fatboy Slim & The Rolling Stones – Satisfaction Skank (2025-ös feldolgozás)
1999-et írtunk, amikor Fatboy Slim annyira megunta a fellépésein játszani egy évvel korábbi gigaslágerét, a The Rockafeller Skanket, hogy saját szórakoztatására ráeresztette a dalra a The Rolling Stones 1965-ös klasszikusa, az (I Can’t Get No) Satisfaction legendás gitárriffjét. A közönség és maga a DJ is lelkesedett a Satisfaction Skank címre keresztelt mashupért, amely a turnéi visszatérő eleme lett 25 éven keresztül. Még Mick Jagger is imádta, azonban a The Rolling Stones menedzsmentje Fatboy Slim sokszoros kérése ellenére üzleti okokból megtiltotta a mashup megjelenését, így az hosszú időn át csak kalózverziókban terjedhetett. 2025-ben megtört a jég: Jaggerék páncélozott járműben küldték el a ’65-ös mesterszalagokat, hogy a DJ minél jobb hangminőségű felvételt készíthessen, immár hivatalosan.
Elza Soares – Mas que nada (1970-es feldolgozás)
Jorge Ben 1963-as szerzeménye, a Mas que nada minden idők egyik legismertebb brazil dala. Címének jelentése: jaj, ne már! Ezzel a felkiáltással küldi el az útjában álló embereket a dalszöveg lírai énje, mert a közelben szambát járnak, ezért táncos lábú hősünk minél előbb oda akar menni. Közben kántálással megidézi Obát, a folyók harcos istennőjét, feltehetőleg azért, hogy az istenség segítse a tánc sodrását. Sérgio Mendes két alkalommal is sikerre vitte a számot: 1966-ban a Brazil ’66 zenekarral, negyven évvel később pedig a The Black Eyed Peas-zel. Több mint 300 további feldolgozásból kiemelkedik Ella Fitzgerald 1971-es angol nyelvű, scattelős átirata és a szambakirálynő Elza Soares egy évvel korábbi verziója.
Budapest Bár – People Are Strange (2023-as feldolgozás)
A The Doors gitárosa és dobosa, Robby Krieger és John Densmore egy napon 1967-ben sétára invitálták a banda frontemberét, Jim Morrisont, hogy kirángassák depressziójából. A Los Angeles-i Laurel Canyonban kötöttek ki, ahonnan nagyszerűen rá lehet látni a városra. A festői szépségű naplemente közepette, a betondzsungel nyüzsgését távoli, nyugis környezetből figyelve Morrisonnak értékes gondolatai támadtak az elidegenedésről. Másnap lelkesen prezentálta zenésztársainak a People Are Strange szövegét. A zenéért Krieger felelt, és a kritikusok megjegyezték, hogy a dallam az európai kabarék világát idézi. Nem csoda, hogy 2023-ban feldolgozta a közegben otthonosan mozgó Budapest Bár, az enyhén Morrisonos hangú Kiss Tibi énekével.
Barbara Keith – All Along the Watchtower (1972-es feldolgozás)
Motorbalesete után tizennyolc hónapig lábadozott woodstocki otthonában Bob Dylan. Egyik nap őrületes vihar kerekedett, amely megihlette a visszavonulás csendjében alkotó művészt. Megszületett az 1967-es folkklasszikus, az All Along the Watchtower, a bolondról és a tolvajról, akik egy őrtoronynál a kijutás lehetőségéről diskurálnak, ám a párbeszédet rejtélyes lovasok érkezése és süvítő szélvihar szakítja félbe. Egyesek a szerző bezártságérzetét, mások bibliai idézeteket, megint mások a vietnámi háborút látják bele a sorokba. Egy évvel később Jimi Hendrix pszichedelikus rockhimnuszként gondolta újra a szerzeményt. Négy különböző fesztiválon is eljátszotta, különös módon éppen Woodstockban nem. 1973-ban Barbara Keith arénarock feldolgozást készített a műből.
The Hillbilly Moon Explosion – Chick Habit (2002-es feldolgozás)
1964-ben France Gall francia tinipop-énekesnő megjelentette Laisse tomber les filles című felvételét. A Serge Gainsbourg által írt szerzemény szövege figyelmeztet egy nagy nőcsábászt, hogy ne csajozzon annyit, különben egy napon sírni fog. 1995-ben az amerikai April March kétszer is feldolgozta a bájos dalt: egyrészt felénekelte az eredeti francia szöveggel, másrészt készített hozzá angol műfordítást. A Chick Habit jó pár fokozattal durvábbra sikerült: már nem sírni fog a csajozógép, hanem leköpik, kettévágják és halottaskocsi fogja elvinni. 2007-ben Quentin Tarantino March mindkét verzióját felhasználta a Grindhouse: Halálbiztos végefőcímében. Időközben, 2002-ben egy svájci rockabilly banda, a The Hillbilly Moon Explosion is lemezre vette a brutálisabb, angol nyelvű változatot.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- The Rolling Stones: 1962-ben alakult, napjainkban is meglehetősen aktív brit együttes. Nyers, blues alapú hangzásával, lázadó imázsával és több mint hat évtizedes, töretlen karrierjével minden idők egyik legnagyobb hatású rockzenekara. Olyan alapművekkel uralták a listákat, mint az (I Can’t Get No) Satisfaction, a Paint It Black vagy a lágyabb vonalról az Angie.
- Fatboy Slim: polgári nevén Norman Cook, 1963-ban született angol zenész és DJ. A nyolcvanas években a The Housemartins basszusgitárosaként futott be. A kilencvenesekben előbb a Beats International és a Freak Power élén, majd szólóban, a big beat műfaj úttörőjeként folytatta, olyan alapművekkel, mint a The Rockafeller Skank vagy a Praise You.
- Jorge Ben: később Jorge Ben Jor, 1939-es születésű brazil énekes, dalszerző és gitáros, aki a szamba, a funk, a rock és a bossa nova egyedi ötvözésével megalkotta a samba-rock stílust.
- Elza Soares: brazil énekesnő (1930-2022). A szamba királynője, akit a BBC 1999-ben nemes egyszerűséggel az évezred énekesének nevezett ki.
- The Doors: 1965-ben alapított, hivatalosan 1973-ig működő amerikai rockzenekar. Jim Morrison költői szövegeivel és pszichedelikus orgonafutamokkal kísért sötét, hipnotikus hangzásával vált világhírűvé. Legismertebb dalaik közé tartozik a Light My Fire vagy a Break On Through (To the Other Side).
- Budapest Bár: 2007-ben alapított magyar zenei formáció. Filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat dolgoznak fel cigányzenei kísérettel.
- Bob Dylan: 1941-ben született amerikai énekes, dalszerző. Munkásságáért Grammy-, Oscar- és Golden Globe-díjjal jutalmazták, nem utolsósorban ő a világ egyetlen irodalmi Nobel-díjas dalszövegírója. Klasszikus szerzeményei közé tartozik a Blowin’ in the Wind, a Mr. Tambourine Man és a Knockin’ on Heaven’s Door.
- Barbara Keith: 1946-os születésű énekesnő, dalszerző. A hatvanas, hetvenes évek fordulóján két szólóalbumot készített, majd teljesen visszavonult. 1998-ban váratlanul visszatért The Stone Coyotes nevű családi zenekarával, akikkel azóta is zenél.
- France Gall: francia énekesnő (1947-2018). Az 1960-as években népszerű yé-yé stílus képviselője, az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál győztese. Később több műfajban is kipróbálta magát, a pszichedelikus poptól kezdve a sanzonon át a szintipopig.
- The Hillbilly Moon Explosion: 1999-ben alakult svájci rockzenekar. A hagyományos rockabilly stílust ötvözi a surf rock, a blues, a country és a punk elemeivel.
