A budapesti vendéglátás furcsa helyzetbe került: a turisták jönnek, mégis egyre több hely érzi úgy, hogy nem emiatt fog a megmenekülni.
Lehet úgy tele a város látogatóval, hogy közben a vendéglősök mégis rosszabbul érzik magukat a bőrükben? A radiocafé Millásreggeli című műsorában erről beszélt Reményik Áron, a Raconteur Agency vezetője. Felvetése egyszerű, de kellemetlen: Budapest turizmusa erős, a vendéglátás helyzete mégis gyengül, és ez nemcsak üzleti, hanem városképi és kulturális kérdés is.
Rekordok idején is csökken a kínálat
Miközben Budapest turizmusa rekordokat dönt, a fővárosban mégis egyre kevesebb vendéglátóhely működik. Reményik Áron rámutatott, hogy a jelenség nem egyszerű benyomás, hanem adatokkal is alátámasztható: ezzel kapcsolatos kutatásuk KSH STADAT és Eurostat forrásokra épül.
Az ellentmondás látványos, hiszen normális esetben a növekvő turistaforgalom több étteremnek, több kávézónak, több stabilan működő helynek kedvezne. A műsorban elhangzottak szerint Budapesten most inkább az látszik, hogy sok a vendég, de ez nem feltétlenül jelent egészségesebb piacot.
Lángoscsapda
A beszélgetésben előkerült „lángoscsapda” kifejezésnek kevés köze van a lángoshoz. Arra utal, hogy a belvárosi kínálat egy része egyre inkább az egyszerűen eladható, turistáknak szánt, gyorsan fogyasztható magyaros klisékre épül. Gulyásbárok, lángosbárok, látványosan magyarosnak csomagolt helyek jelennek meg ott is, ahol korábban sokszínűbb vendéglátás működött.
Reményik Áron szerint ez hosszabb távon azért lehet gond, mert a város gasztronómiai képe beszűkül. A turistának úgy tűnhet, hogy ez a magyar konyha, miközben a budapesti éttermi kultúra a múltban ennél jóval gazdagabb volt, különösen a 2010 és 2016 közötti időszakban, tehát a közvetlen közelmúltban is.
Miért nem költ annyit a vendég?
A műsorban több ok is elhangzott arra, miért nem fordul át a nagy forgalom valódi sikerbe. Az egyik a forint erősödése volt: ez a külföldi vendégeknek átszámolva érezhető drágulást jelenthetett. Erre rakódik rá sok helyen a szervizdíj, majd a terminálnál külön felkínált borravaló.
A végeredmény az lehet, hogy a vendég ugyan beül, de kevesebbet rendel, óvatosabban költ, vagy egyszerűen nem érzi jó ár-érték arányúnak az élményt. Közben a másik oldalon a vendéglátósok költségei sem csökkentek: energiaárak, alapanyagárak, munkaerőgondok és bérnyomás nehezítik a működést.
Nem szabad a turistákra építeni
A beszélgetés fontos pontja volt, hogy nem szabad egy város vendéglátását kizárólag külföldi turistákra építeni. Ha a helyiek egyre ritkábban ülnek be étterembe, mert drágának érzik, az a legforgalmasabb időszakokon kívül különösen fájdalmas lehet.
A stabil vendéglátást általában nem a kiugró hétvégék, nagy sportesemények vagy szezonális hullámok tartják meg, hanem az a hazai közönség, amely rendszeresen visszajár.
Merre tovább?
Reményik Áron nem kész receptet, inkább vitaindítót vitt magával a műsorba. Két irány biztosan fontosnak látszik: kellene egy világosabb, közös kép arról, mit akar mutatni magáról a magyar gasztronómia, és szükség van olyan desztinációs gondolkodásra is, amely nem csak a turisták számát nézi. Ebben szerepe lehet a Magyar Turisztikai Ügynökség munkájának is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Reményik Áron: a Raconteur Agency vezetője.
- KSH STADAT: a Központi Statisztikai Hivatal statisztikai adatbázisa.
- Eurostat: az Európai Unió hivatalos statisztikai hivatala. Nemzetközi összehasonlításokhoz használt adatbázis.
- Magyar Turisztikai Ügynökség: állami turisztikai szervezet, amely a magyarországi turizmus fejlesztésével és kommunikációjával foglalkozik.
- Desztinációs menedzsment: egy térség turisztikai kínálatának tudatos szervezése és összehangolása. Ide tartozik az is, hogyan mutatja meg magát egy város a látogatóknak.
