A csendes könyvek nem egyszerűen szöveg nélküli mesék: a képek lassú olvasására, önálló értelmezésre és közös beszélgetésre hívnak.
A radiocafé Százhold című műsorában Veiszer Alinda Csányi Dórával és Szabó Sándorral, a Csimota kiadó munkatársaival beszélgetett arról, mit tudnak azok a könyvek, amelyekben alig vagy egyáltalán nincs szöveg. A válasz jóval több annál, hogy ezek „képeskönyvek gyerekeknek”: a csendes könyvek egyszerre nyitnak teret az érzelmeknek, a saját olvasatnak és annak a fajta figyelemnek, amelyből ma feltűnően kevés jut.
Nem új találmány, mégis nagyon mai műfaj
A képpel történő mesélésnek nincs egyetlen origója. Csányi Dóra szerint ez annyira ősi forma, hogy akár a barlangrajzokig is vissza lehet menni vele. Mégis van egy sokat emlegetett modern kiindulópont: a lampedusai tragédia, ahol különböző nyelvű, gyakran traumatizált gyerekekhez kellett úgy szólni, hogy a közös nyelv hiányzott.
Ebben a helyzetben a kép nem illusztráció volt, hanem közvetlen kommunikációs eszköz. A csendes könyvek ezért a mai formájukban nemcsak esztétikai kísérletek, hanem olyan kötetek is lehetnek, amelyek segítenek kimondhatatlan vagy nehezen megfogalmazható tapasztalatok köré történetet építeni.
A kép nem mond kevesebbet, csak máshogy mondja
Veiszer Alinda a beszélgetés elején rögtön Máray Mariann egyik könyvét, az Elérhetetlent hozta szóba. A kötetben egy búra alatt álló gyerek képe indít el értelmezéseket: lehet benne kirekesztettséget látni, lehet a szülői óvás felől olvasni, és a műsorban elhangzott az is, hogy az alkotói motivációban megjelenik az autizmus tapasztalata is.
Csányi Dóra ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy ezeknél a könyveknél nem mindig szerencsés túl gyorsan kijelölni az „egyetlen helyes” olvasatot. Ha azonnal megmondjuk, miről szól egy könyv, leszűkíthetjük az olvasó fantáziáját. A csendes könyvek egyik legfontosabb ereje éppen az, hogy bíznak az olvasóban. Nem adják készen a mondatokat, helyette arra kényszerítenek, hogy saját tapasztalatból, saját érzésekkel töltsük ki a képek közötti teret.
Ez a szabadság nem bizonytalanság, hanem aktív részvétel. Az olvasó nem csak befogad, hanem társszerzővé válik.
Erős érzelmeket vált ki
A műsorban előkerült Máray Mariann másik kötete, az Így megy ez is, amely egy egércsalád történetén keresztül beszél az élet körforgásáról, a születésről, a veszteségről és a halálról. Veiszer Alinda megfogalmazása szerint a könyv egyszerre gyönyörű és szorongató, vagyis pontosan azt teszi, amit a jó gyerekkönyvnek is tudnia kellene: érzelmeket vált ki, és beszélgetést indít.
Szabó Sándor elmondta, hogy a Csimotánál abban hisznek, hogy minden témáról lehet beszélni, ha az adott korosztálynak megfelelő módon tesszük. A halálról, a gyászról vagy az elmúlásról szóló könyvek nem azért fontosak, mert megnyugtató válaszokat adnak, hanem mert segíthetnek szavakat találni egy nehéz helyzetben. Mire valóban bekövetkezik egy veszteség egy családban, addigra lehet már valamilyen közös tapasztalat arról, hogyan beszélünk róla.
Lassú képolvasás egy gyors világban
A beszélgetés egyik legerősebb gondolata az volt, hogy a csendes könyvek vizuális képzést adnak. Olyan olvasási technikát kívánnak, amelyhez ma egyre kevésbé vagyunk hozzászokva. A digitális felületeken pörgetünk, gyorsan ítélünk, néhány másodperc alatt döntünk egy képről. Egy csendes könyvet viszont nem lehet így fogyasztani.
Erre jó példa Iván Zsuzsanna Album című kötete, amelyről a műsorban úgy beszéltek, mint a lassú képolvasás szinte mintaszerű esetéről. A könyv fényképszerű képeken keresztül mutat be egy családot, de nem magyaráz, nem nevez meg mindent. Szobák, tárgyak, utalások, hangulatok vezetnek végig rajta. Az olvasónak kell összeraknia, mit lát, kihez kapcsolódik, milyen élet sejlik fel a részletek mögött.
Ez a fajta figyelem ma nemcsak ritka, hanem különösen értékes is. Nem pusztán a képértésről szól, hanem arról, hogy megtanuljunk időt adni az értelmezésnek.
Amikor néhány mondat elég
A csendes könyvek mellett a műsorban olyan kötet is szóba került, amely nem teljesen szöveg nélküli, mégis ugyanebből a logikából építkezik. Szegedi Katalin Mintha tegnap című könyve erős képi világú szerzői kötet, amely a demencia tapasztalatát járja körül. A könyvben szereplő mondatok nem folyamatos narrációként működnek, inkább kiragadott pillanatokként: rövid, súlyos mondatokban, amelyek valóban elhangzottak.
A műsorban elhangzott értelmezés szerint ez azért fontos, mert a demenciával élő hozzátartozó ápolása legtöbbször nagyon nehezen feldolgozható élmény. Nem feltétlenül attól lesz könnyebb, hogy valaki egy könyvet végignéz, de segíthet felismerni valamit abból a folyamatból, amikor a szeretett ember személyisége fokozatosan megváltozik. Az ilyen könyvek nem megoldást kínálnak, hanem inkább kapaszkodót.
Visszahat a szövegértésre is
A képek olvasása nem a szöveges olvasással szemben áll, hanem vissza is hat rá. Szabó Sándor arról beszélt, hogy ha valaki megtanul képekből narratívát alkotni, konfliktust felismerni, érzelmeket megfogalmazni, az a szövegértésben is segíthet.
Ez pedagógiai szempontból is fontos gondolat. Egy olyan iskolai osztályban például, ahol nagyok a különbségek a gyerekek szövegértése között, egy kép közös értelmezése kiegyenlítheti a helyzetet. Az is megszólalhat, aki egy írott szövegtől megijedne. És ha van önbizalom, van szókincs, abból később az olvasás is profitálhat.
A csendes könyvek tehát nem hiányos könyvek, hanem másként teljesek. Azzal, hogy nem mondanak ki mindent, helyet csinálnak a figyelemnek, a saját olvasatnak és annak a beszélgetésnek, amelyet egy jó könyv olvasása után ideális esetben nem lehet, és nem is szabad megspórolni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Csendes könyvek: szöveg nélküli vagy minimális szöveggel dolgozó képkönyvek, amelyekben a történetet elsősorban a képek viszik előre. Olvasásuk nagyobb teret ad az önálló értelmezésnek.
- Lampedusa: olasz sziget a Földközi-tengeren, amely a modern silent book-történetek egyik fontos hivatkozási pontja lett a menekült gyerekekkel végzett munka miatt.
- Csimota: magyar könyvkiadó, amely gyerekkönyvek és vizuálisan erős, sokszor szokatlan formájú kötetek kiadásáról ismert.
- Demencia: gyűjtőfogalom olyan állapotokra, amelyek a memóriát, a gondolkodást és a mindennapi működést is érinthetik, gyakran fokozatos változással.
- Autizmus: idegrendszeri fejlődési sajátosság, amely egyebek mellett a kommunikáció, a társas helyzetek és az érzékelés terén is eltérő működést jelenthet.
