A csontoknak nemcsak mozgás kell, hanem megfelelő terhelés is: az intenzitás többet számíthat, ahogy a választott sportág is.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Barna Viktória, a Semmelweis Egyetem PhD-hallgatója arról beszélt, hogy a csontjaink egészségét nem minden mozgásforma támogatja ugyanúgy. Kutatásuk alapján a kérdés nem egyszerűen az, hogy sétálunk vagy sportolunk, hanem inkább az, milyen intenzitású, milyen terheléssel járó mozgást végzünk.
Nem a mozgás neve számít, hanem a terhelés
A csontanyagcsere szempontjából nem elsősorban a mozgás típusa a döntő, hanem az intenzitása. Barna Viktória szerint a metaanalízis azt mutatta, hogy azok a biomarkerek, amelyek a csontépülést szabályozzák, erősebben reagálnak intenzív edzésre, mint a lassú, hosszú terhelésre.
Ez azt jelenti, hogy a séta hasznos, de önmagában kevés lehet, ha kifejezetten a csontegészség megőrzése a cél. A gyorsabb, dinamikusabb mozgások erősebb ingert adhatnak a csontoknak.
Miért előnyösek a dinamikus sportok?
A szakértő szerint különösen azok a mozgásformák válthatnak ki kedvezőbb választ, amelyekben gyors irányváltás, fékezés, esetenként ütközés is van. Ilyenek tipikusan a labdajátékok, például a futball vagy a kézilabda.
A háttérben az áll, hogy a csont nem statikus szövet. Folyamatosan épül és bontódik, és erre a mechanikai terhelés is hat. Ha a terhelés változatos és intenzív, az a csontanyagcserét is jobban stimulálhatja.
A táplálkozás is fontos, de nincs csodaszer
Nincs egyetlen „szent grál”, amely önmagában megvédené a csontokat. A táplálkozás fontos, de nem lehet a mozgás helyére tenni, ahogy fordítva sem.
Barna Viktória arra is kitért, hogy a tejtermékek kalciumtartalma hasznos lehet, a kóla pedig nem „oldja fel” a csontot, ahogy az urbánus legenda tartja. Ugyanakkor hosszú távon kedvezőtlen lehet: a foszforsav és az a tény, hogy kiszoríthat kalciumtartalmú italokat az étrendből, nem tesz jót a csontépítő folyamatoknak.
Idősebb korban sem mindegy, hogyan mozgunk
Az intenzitás nem csak a fiatalok ügye. Idősebb korban is fontos lehet a tempó, csak nem mindegy, hogyan jut el valaki odáig. A fokozatosság, a megfelelő technika, az erősítés, a nyújtás és a törzsstabilizáló munka mind segíthet abban, hogy a nagyobb terhelés ne sérülést, hanem alkalmazkodást hozzon.
Az úszás sem „felejtős”, bár a vízben kisebb a gravitációs terhelés, ezért a csontokra ható mechanikai inger is visszafogottabb. Ez azonban nem ok arra, hogy bárki abbahagyja, de ha lehet, érdemes másféle terheléssel is kiegészíteni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Barna Viktória: a cikkben megszólaló szakértő, a Semmelweis Egyetem PhD-hallgatója.
- Semmelweis Egyetem: budapesti orvos- és egészségtudományi egyetem, Magyarország egyik legfontosabb egészségügyi felsőoktatási intézménye.
- Biomarkerek: olyan biológiai jelzőanyagok vagy mérhető mutatók, amelyek egy-egy élettani folyamat, például a csontépülés vagy csontbontás állapotáról adhatnak képet.
- DEXA: képalkotó vizsgálat a csontsűrűség mérésére.
- csontritkulás: a csontritkulás során a csont gyengébbé, törékenyebbé válik. Kialakulását több tényező befolyásolja, köztük az életkor, a hormonális változások, a táplálkozás és a mozgás.
