A magyar műtárgypiac nem feltétlenül a pénzhiánytól kicsi: a bizalom és a tájékozódás hiánya legalább ennyire visszafogja.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Gajzágó György független művészeti tanácsadó arról beszélt, miért alakult meg a Független Kulturális és Művészeti Tanácsadók Szövetsége (ICAA), és milyen piaci hiányra próbál választ adni az új szervezet.
A bizalom és a magyar műtárgypiac
Gajzágó György szerint sokan nem azért maradnak távol a kortárs művek vásárlásától, mert nincs rá pénzük vagy szándékuk, hanem mert nincs, aki eligazítsa őket egy kevéssé ismert világban.
A bizalom itt nem egyszerűen személyes benyomás, hanem piaci infrastruktúra.
A műtárgypiacon a bizonytalanság könnyen bénítóvá válhat. Ha valaki nem tudja, kinek higgyen, hogyan mérje fel a kockázatot, vagy mitől érték egy mű, inkább nem lép. Gajzágó szerint ezért lehet a magyar piac kisebb annál, mint amekkorára valójában képes lenne.
Mit csinál egy független tanácsadó?
Az ICAA mögötti gondolat lényege, hogy a tanácsadó ne az eladói oldalt, hanem a megbízót képviselje. Ez elsőre magától értetődőnek tűnhet, a gyakorlatban azonban nem mindig az. Ha valaki betér egy galériába, ott természetesen abból a kínálatból válogathat, ami éppen elérhető. Egy független tanácsadó viszont elvileg nem egy adott készletet akar értékesíteni, hanem azt nézi meg, mire van szüksége az ügyfélnek, mi a célja, milyen az ízlése, és ahhoz milyen megoldás illik.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy ez nemcsak a vásárlási, hanem az eladási oldalon is segítséget jelenthet. Gajzágó úgy fogalmazott:
hidat próbálnak építeni a műtárgykereskedelem és a piac közé,
mert jelenleg sokak számára ez a út ingatagnak tűnik.
Etika és összeférhetetlenség
Az új szövetség működésének alapja öt etikai vállalás, amelyek közül a műsorban több is szóba került. A legfontosabb a kizárólagos lojalitás a megbízó felé. Ez azt is jelenti, hogy
a tanácsadó nem kérhet vagy fogadhat el párhuzamos díjazást a galériától,
mert ez sértené a függetlenségét.
Szóba került az összeférhetetlenség írásbeli tisztázása is: ha a tanácsadónak valamilyen érdekeltsége van egy galériában, azt egyértelműen jeleznie kell. Ugyancsak fontos a titoktartás, vagyis a megbízóról megszerzett információk bizalmas kezelése.
Mégis, mekkora most a piac?
A beszélgetésben elhangzott, hogy a magyar műtárgypiacot gyakran 15–20 milliárd forintos éves forgalommal írják le. Ez azonban csak becslés, és maga Gajzágó is hangsúlyozta, hogy az adatokat óvatosan kell kezelni, mert a piac átláthatósága korlátozott. Az is torzíthatja a képet, hogy a forgalom nagy része nyilvános aukciókhoz köthető.
Miért fontos a proveniencia?
A műsorban előkerült egy szakszó is: a proveniencia. Ez egy mű eredetét és tulajdonosi előéletét jelenti. Közérthetően: nem elég, hogy egy kép tetszik-e, azt is érdemes tudni, honnan jön, kinek a tulajdonában volt korábban, és milyen háttértörténete van.
Gajzágó elmondta, hogy nem elég magát a tárgyat nézni: a „kép mögé” is látni kell. Enélkül a vásárló könnyen rossz döntést hozhat.
Hol érdemes körülnézni?
A beszélgetés végén a szakember két októberi eseményt ajánlott az érdeklődők figyelmébe: a Budapest Contemporary és az Art Market Budapest vásárait. Ezek jó alkalmat adhatnak arra, hogy a bizonytalan érdeklődő ne rögtön vásárlóként, hanem először megfigyelőként lépjen be ebbe a közegbe.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- ICAA: a Független Kulturális és Művészeti Tanácsadók Szövetségének rövidítése. A szervezet célja, hogy etikai alapokra épülő, független tanácsadói gyakorlatot erősítsen a hazai műtárgypiacon.
- Gajzágó György: független művészeti tanácsadó.
- Proveniencia: szakkifejezés, amely egy műtárgy eredetét és tulajdonosi előéletét jelenti. Ennek ellenőrzése segíthet elkerülni a rossz vásárlási döntéseket.
- Kettős díjazás: olyan helyzet, amikor a tanácsadó egyszerre kapna pénzt a megbízótól és az eladói oldaltól is.
- Kortárs művészet: a jelenkor művészeti termése, amelyről Gajzágó úgy beszélt, mint a kultúra „kutatás-fejlesztési laborjáról”, vagyis nemcsak esztétikai, hanem kulturális jelentőségű területről.
