Szokatlan helyzetbe kerültünk, mert kivételesen mi vagyunk a téma: a caféonline felelős szerkesztője a Pontjókor!-ban beszélt a terveinkről.
Hogyan lesz egy rádiós beszélgetésből olyan cikk, amelyet nemcsak elolvasni érdemes, hanem meg is marad az emberben? Erről beszélgetett Fehér Mariann és Csanádi Dávid, a caféonline felelős szerkesztője a radiocafé Pontjókor! című műsorában. Hogyan épül a caféonline, milyen szerkesztői elvek mentén dolgozik, és miért lehet fontos egy olyan felület, amely a rádiós tartalmat olvasható, közérthető formában is továbbviszi?
Olvasható rádió
A caféonline alapgondolata első hallásra a lehető legegyszerűbb. Ha valaki nem tudja meghallgatni a rádióműsorokat, de érdekli mi hangzott el egy-egy adásban, akkor később elolvashassa a tartalmukat. Csanádi szerint sokan érdeklődnének a radiocafé tartalmai iránt, de nincs idejük vagy lehetőségük élőben követni az adást.
Az online felület ezért nem a rádió riválisa, sokkal inkább annak egy másik „lába”: egy vizuális és szöveges kapcsolódási pont.
A rövid távú cél, hogy mindaz, ami a rádióban műsorként elhangzik, írott formában is megjelenjen.
Vagyis ami elhangzik a Pontjókor!-ban vagy más műsorokban, annak legyen utóélete a monitoron vagy a telefon képernyőjén is.
Nem gépies leirat: megírt és szerkesztett tartalom
A beszélgetésből világosan kiderült, hogy nem nyers átiratokról van szó. A cél nem az, hogy a rádióban elhangzott mondatok egyszerűen átkerüljenek az oldalra, hanem hogy olvasható, megírt, és újságírók által értelmezett cikkek készüljenek a rádió műsoraiból.
Csanádi többször hangsúlyozta: számára az emberi történetek a legfontosabbak. Erre a szemléletre a caféonline működésében is kulcselemként lehet számítani: nem pusztán az számít, mi hangzott el, hanem az is, hogyan lehet abból olyan szöveget készíteni, amely közelebb viszi az olvasót a témához.
Ebben az értelemben a rádiós anyag alapanyag, a kész cikknek már saját ritmusa, súlypontja és íve van.
Ez teszi lehetővé, hogy a tartalom új életre keljen a műsoridő lejárta után.
Egyedi tartalom a zajos médiatérben
Elkerülhetetlen volt a kérdés, hogy milyen közegbe érkezik ma egy új online magazin. Csanádi nem kertelt: szerinte a piac tele van átvett anyagokkal, a szerkesztőségeket körbejáró cikkekkel, így azok a lapok, amelyek sok egyedi tartalmat állítanak elő, jobban érvényesülhetnek az online térben.
A caféonline némi előnnyel indul, hiszen saját alapanyagból dolgozik. A radiocafé műsorai eleve egyedi beszélgetéseket, témákat és nézőpontokat hoznak, így az ezekből készülő cikkeknek sem kell hírügynökségi vagy a teljes sajtópalettát körbejáró tartalomra támaszkodniuk. Persze utóbbi sem ördögtől való, sőt, a távlati tervekben szerepel külföldi, magyar oldalakon kevésbé terjedő hírek „importálása” is.
Ez persze nem ígér tömegtermelést. A nagy hírportálok hírversenyébe aligha lehet ugyanazon a pályán beszállni, de nem is ez a cél. A caféonline inkább arra épít, hogy kevesebb tartalmat adjon, de az saját gyártású legyen,
a cikk pedig inkább forrás, mint végállomás.
A közérthetőség alapelv
A caféonline egyik legérdekesebb újdonsága a cikkek végére tett rövid magyarázó blokk, a „Ki kicsoda, mi micsoda?”. Fehér Mariann külön is kiemelte, hogy ezt egyedi és hasznos megoldásnak tartja.
A szerkesztői logika mögötte egyszerű: egy cikkben gyakran szerepelnek olyan nevek, fogalmak vagy intézmények, amelyek nem minden olvasónak ismerősek. Lehet rájuk külön rákeresni, de sokkal kényelmesebb, ha a szöveg maga segít eligazodni.
Ez nemcsak olvasóbarát megoldás, hanem egyfajta szemléleti állásfoglalás is. Azt üzeni, hogy
az újságírás nem belterjes nyelv, hanem híd a téma és az olvasó között.
Aki nem tud valamit, attól még nem maradhat kívül a történeten.
Kattintás helyett bizalom
Fehér Mariann megjegyezte, hogy kerüli a szándékosan kattintásvadász címeket, ha ilyet lát, már lép is tovább. Csanádi Dávid beismerte, hogy vele előfordul, hogy rákattint egy-egy ilyenre, de egyértelművé tette: nem szeretne olyan címezési gyakorlatot, amely félrevezető, vagy nem áll összhangban magával a cikkel.
Az online médiában a cím sokszor nem a tartalom kapuja, hanem annak torzítása. A figyelemfelkeltés és a félrevezetés közötti határ gyakran elmosódik, így ez a vállalás ugyan nem egyedi, de mindenképpen nagyon fontos.
Csanádi álláspontja egyértelmű: nem jó, ha a kattintásvadászat mellőzése miatt kevesebb olvasója lesz az oldalnak, hiszen
mindenkihez szeretnénk szólni, de nem mindenáron.
Ez a mondat pedig nem csupán egy lehetséges szlogen, hanem világos szerkesztési elv is.
A rádión túl
Bár a rövid távú terv a rádiós műsorok feldolgozása, a beszélgetésből az is kiderült, hogy a caféonline hosszabb távon önálló tartalmakkal is bővülni szeretne. Már most is vannak olyan kulturális anyagok, amelyek nem a rádióban hangzottak el, és a későbbiekben gazdasági témákban is erősödhet ez a különálló vonal.
Vagyis a felület nem egyszerűen a rádió írott lenyomata lehet, hanem fokozatosan önálló magazinos karaktert is kaphat. Olyat, amely a radiocafé szellemiségéhez kapcsolódik, de nem kizárólag a műsorok utóéletét gondozza.
A kereskedelmi rádiózás közszolgálatisága
A beszélgetés végére a téma túl is nőtt a médiatechnikai kérdéseken. Fehér Mariann és Csanádi Dávid egyetértettek abban, hogy a rádió és az online felület akkor tud igazán jelentős lenni, ha nem csupán információt közvetít, hanem társadalmi ügyeket is láthatóvá tesz. Csanádi ezt a kereskedelmi rádiózás közszolgálatiságának nevezte.
Ha egy műsor egy fontos kezdeményezést, egy nehéz élethelyzetet vagy egy segítségre szoruló csoport ügyét mutatja be, akkor annak érdemes írott nyomot is adni. Így nagyobb eséllyel jut el olyanokhoz is, akik nem hallgatták az adást, de olvasóként találkozhatnak vele, továbbadhatják, vagy akár cselekedhetnek is abból kiindulva.
Ebben az értelemben a caféonline nemcsak tartalomterjesztő felület akar lenni, hanem közösségépítő is:
egy hely, ahol a rádióban elhangzó értékes megszólalások nem tűnnek el nyomtalanul.
Csanádi szakmai múltja is ezt a törekvést erősíti. A beszélgetésben szóba került, hogy korábban a Pesti Hírlap főszerkesztője volt, és részt vett a 168 óra szerkesztésében is. A mostani feladat azonban más: nem egy kész struktúra működtetése, hanem egy új felület karakterének kialakítása. És ha erre a felületre, a caféonline-ra az olvasók nem a napi ügyeik megoldását keresni, hanem tájékozódni, új információkkal gyarapodni és nem utolsósorban kikapcsolódni jönnének vissza, akkor maradéktalanul boldogok lennénk.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Csanádi Dávid: a caféonline felelős szerkesztője.
- caféonline: a radiocafé online magazinja. Célja, hogy a rádiós tartalmaknak írott utóélete legyen, és olyan olvasókhoz is eljusson, akik nem tudják élőben követni az adásokat. A felület hosszabb távon önálló tartalommal is bővülni szeretne.
- radiocafé: Budapest egyik meghatározó kereskedelmi rádióállomása, amely 98.0 MHz-en sugároz. A caféonline a rádió online szerkesztőségeként és magazinjaként működik.
- 168 óra: magyar politikai hetilap, amely 1989-ben indult, és a rendszerváltás utáni időszak egyik meghatározó független sajtóorgánuma volt. Csanádi Dávid korábban részt vett a szerkesztésében.
- Pesti Hírlap: nagy hagyomány, több különböző ciklusban és tulajdonosi háttérrel megjelent, jelenleg nem működő magyar napilap, amelynek Csanádi Dávid korábban főszerkesztője volt.
- Kattintásvadászat (clickbait): Az online médiában elterjedt gyakorlat, amelynek során félrevezető vagy túlzó címeket alkalmaznak a minél több kattintás elérése érdekében. A caféonline szerkesztői elvként utasítja el ezt a megközelítést.
