A szegénységi mérések javuló adatokat mutatnak, de a számok mögött továbbra is makacs társadalmi gondok húzódnak meg.
Évtizedes mélypontra csökkent a szegénység Magyarországon, miközben még mindig 1,7 millió embert érint a kockázata. Ez elsőre egyértelműen jó hírnek tűnik, a kép azonban jóval árnyaltabb: nem mindegy, mit és hogyan mérünk, és az sem, hogy a javulás mögött tartós fordulat vagy inkább átmeneti fellélegzés áll. Erről beszélt Marek Bertram, az Egyensúly Intézet vezető elemzője a radiocafé Millásreggeli című műsorában.
Nem egyféle szegénység létezik
Amikor szegénységről beszélünk, valójában több különböző problémát gyűjtünk egybe. Más az, ha valaki jövedelmi szempontból van nehéz helyzetben, és megint más, ha a munkaerőpiactól, a lakhatási biztonságtól vagy a mindennapi lehetőségektől szakad el.
Marek Bertram szerint alapvetően két nagy megközelítés van. Az abszolút szegénység azt nézi, hogy valaki hozzáfér-e alapvető javakhoz. A relatív szegénység ezzel szemben azt vizsgálja, hogyan helyezkedik el valaki a társadalom egészéhez képest, mennyire marad el az átlagos életviszonyoktól.
Mit mér az AROPE?
A friss adatokat a KSH által is használt AROPE mutató fogja össze. Ezt a szakértő egy háromjelzős riasztórendszerhez hasonlította: ha a három dimenzió közül bármelyik problémát jelez, az már megjelenik a statisztikában.
Az egyik dimenzió a jövedelmi helyzetet figyeli, vagyis azt, mennyire van egy háztartás bevétele a társadalmi medián alatt. A második a megfosztottság egyes hétköznapi jeleit nézi, például hogy jut-e pénz fűtésre vagy váratlan kiadásokra. A harmadik a munkaintenzitás, tehát az, mennyire kapcsolódik a háztartás a munka világához.
A mostani javulásban éppen az a részmutató csökkent látványosan, amely a legközelebb áll az abszolút szegénységhez: 8,5 százalékról 6,8 százalékra esett vissza az érintettek aránya.
Javulás van, de nem feltétlenül fordulat
A teljes mutató 1,2 százalékpontos csökkenést mutat, ami nagyjából 120 ezer embert jelent. Ez nem elhanyagolható változás. A szakértő szerint ugyanakkor nem elsősorban célzott szociálpolitikai beavatkozások hatása látszik, hanem az, hogy a 2022-es és 2023-as időszak után visszapattant a háztartások vásárlóereje.
Vagyis sok család egyszerűen újra többet tudott fogyasztani, pótolni tudta azt, ami korábban kiesett. Ez a statisztikákban is megjelenik, különösen azoknál a mutatóknál, amelyek a mindennapi fogyasztás és hozzáférés szintjét mérik. Ettől azonban még nem biztos, hogy az alaphelyzet mélyen megváltozott.
A számok mögött befagyott mobilitás áll
A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a makrogazdasági javulás önmagában nem oldja meg a szegénység strukturális problémáit. Marek Bertram szerint Magyarországon a mobilitási csatornák gyakorlatilag befagytak, vagyis nagyon nehéz tartósan kitörni a rossz helyzetből.
Ezért nem elég csak a szociálpolitikához hozzányúlni. Szükség van esélyteremtő közoktatásra, és olyan kevésbé látványos ügyek kezelésére is, mint a közlekedési kirekesztettség. Mert ha valaki helyben egyszerűen nem fér hozzá a munkához, az iskolához vagy más lehetőségekhez, akkor formálisan ugyan egy országban élünk, a valóságban mégis nagyon eltérő pályákon mozgunk.
A friss adatok tehát valóban kedvezőbbek, de attól, hogy a riasztó halkabban szól, a hiba még nem biztos, hogy megszűnt.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Marek Bertram: az Egyensúly Intézet vezető elemzője.
- AROPE mutató: az Európában használt összetett mérőszám, amely a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatát több dimenzió alapján mutatja meg.
- Abszolút szegénység: olyan megközelítés, amely azt vizsgálja, hogy az érintettek hozzáférnek-e az alapvető javakhoz és szükségletekhez.
- Relatív szegénység: a társadalmon belüli lemaradást méri, vagyis azt, hogy valaki mennyire marad el a jellemző életszínvonaltól.
- Közlekedési kirekesztettség: olyan helyzet, amikor valaki földrajzi vagy közlekedési okokból nem tud érdemben hozzáférni munkához, oktatáshoz vagy szolgáltatásokhoz.
