Húsz éven át tartott az éneklő cowboyok trendje, amely még a Drágán add az életed idején is hivatkozási alap volt.
Az 1930-as évek elejére a zenés filmek, musicalek lettek a gazdasági világválság elől menekülni kívánó közönség abszolút kedvencei, a költséges western szuperprodukcióknak pedig rendszeresen anyagi bukás lett a sorsuk. Hollywood hamar levonta a következtetést: ha dalra vágynak a mozilátogatók, akkor fakadjanak dalra a cowboyok is. És mit tegyenek, akiket nem áldott meg jó énekhanggal a sors? Hát legyenek szívesek tátogni!
John Wayne-nek nem megy az ének
Miután Ken Maynard és Bob Steele korai, zenés vadnyugati mozijai (Sons of the Saddle, Near the Rainbow’s End) sikert arattak 1930-ban, a western-sztárságra vágyó, ifjú John Wayne sem úszta meg, hogy a stúdiók belegyömöszöljék az éneklő cowboy sémába. Ő játszotta a főszerepet, Singin’ Sandy Saunders karakterét az 1933-as Riders of Destiny-ben. Mivel Wayne egyáltalán nem tudott énekelni, a zenés számok alatt egy countryénekes hangjára tátogott, aki – nyilván merő véletlenségből – a filmet rendező Robert N. Bradbury fia, Bill volt. Emellett a színész még gitárpengetést is megkísérelt mímelni lóháton – még akkor is, ha az adott dalban gitár helyett történetesen ukulele szólt.
Wayne szívből gyűlölte a playbackelést, és cikinek tartotta, hogy a forgatókönyv szerint dalban kellett megfenyegetnie a gonosztevőket a párbaj előtt. Az igazi megaláztatás azonban a filmhez kapcsolódó promóciós turnén történt, ahol folyamatosan el kellett utasítania a csalódott kisgyerekek kérését, hogy énekeljen már nekik egy dalt az „éneklő” cowboy. A későbbi Herceg ezért a film viszonylagos anyagi sikere ellenére sem volt hajlandó több dalos szerepet vállalni.
Gene Autry, a kódexbe illő éneklő cowboy
A hasonló malőröket megelőzendő, a filmstúdiók countrysztárokat kezdtek leszerződtetni. Az első igazi éneklő cowboy szupersztár Gene Autry lett, aki természetes vidéki bájával és tiszta hangjával azonnal meghódította a közönséget az 1935-ös Tumbling Tumbleweeds című filmben. Mielőtt 1942-ben, a második világháború alatt bevonult katonának, további zenés westernek egész sorát szállította le (South of the Border, Melody Ranch, Back in the Saddle Again).
Az utókor egyfajta bizarr műfaji ötvözetnek tartja az Autry által is fémjelzett éneklős westerneket (és olykor pimaszul ki is figurázza őket: lásd John Landis zseniális vadnyugati dalos komédiáját, az 1986-os A három amigót). Mégis, Autry popkulturális hatása felbecsülhetetlen volt: ő az egyetlen művész, aki öt csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán; mozifilmes, zenei, rádiós, televíziós és színpadi munkásságért is jutalmazták. Nevéhez fűződik a Cowboy Code tízpontos erkölcsi szabályzata, amely gyerekek millióinak adott morális támpontot, a tisztelettudó, először sosem lövő, bajba jutottakon segítő hős kódexbe foglalt definíciójával. A westernekben elénekelt dalokon kívül pedig olyan karácsonyi klasszikusokat is ő jelentetett meg először, mint a Rudolph the Red-Nosed Reindeer, a Frosty the Snowman vagy a Here Comes Santa Claus.
Roy Rogers, akiért John McClane is rajong
Miközben Autry a seregben szolgált, trónkövetelés, sőt, trónfosztás történt: az 1943-as King of the Cowboys sikerét követően Roy Rogers-t kiáltották ki a Cowboyok Királyának (az éneklő cowboyokénak mindenképp). Pozícióját megerősítette olyan további mozijaival, mint a Cowboy and the Senorita vagy a Don’t Fence Me In. Gyakran szerepelt együtt feleségével, Dale Evans-szel, a Nyugat Királynőjével, valamint hűséges, okos palomino lovával, Triggerrel, aki parancsszóra több mint száz trükköt tudott végrehajtani. Rogers és csapata, a Sons of the Pioneers énekegyüttes pedig igazán profi harmóniákkal színesítették a filmeket – John Wayne esetlen playbackje már végképp a múlté volt.
A produkciókból hatalmas merchandising-birodalom épült ki: Rogers arcával és nevével a játékfegyverektől a müzlis dobozokig mindent el lehetett adni. Még évtizedekkel később is Rogers előtt tisztelgett egy egészen másmilyen pisztolyforgató hős, bizonyos John McClane. A Bruce Willis által megformált zsaru ugyanis miatta vette fel a Roy álnevet az 1988-as Drágán add az életed cselekményének egy bizonyos pontján.
A televízió megöli a mozisztárt
Az éneklő cowboyok divatja egészen az ötvenes évek derekáig akkora üzlet volt, hogy a stúdiók futószalagon szállították a hasonló karaktereket, így számos más tehetséges előadó is lehetőséget kapott. Például Herb Jeffries a filmtörténet első fekete éneklő cowboyaként független filmjeivel bebizonyította, hogy az afroamerikai közönség is képes eltartani egy éneklő vadnyugati hőst. Mellette Tex Ritternek, Dick Forannek és Bob Bakernek is jutott némi hely a hollywoodi préri dalolászós szegletében. Ám a televíziózás berobbanásával Autry és Rogers is a kisképernyőre költözött saját, éveken át futó vadnyugati műsoraival. Így a daloló cowboyok aranykora két évtized után véget ért a mozivásznakon.
Westerntörténeti sorozatunk korábbi fejezeteit itt olvashatják:
- A néma banditák és az első franchise
- Sokat látott szakértők
- Az indián, aki beelőzte Scorsesét
- A western afroamerikai úttörői
- Némafilmes szuperprodukciók
- Az első hangos eposzok
Ki kicsoda, mi micsoda?
- John Wayne: amerikai színész, producer, rendező. Marion Robert Morrison néven született, de rajongói leginkább a Herceg (Duke) néven emlegetik.
- Gene Autry: amerikai countrysztár, színész, műsorvezető. Zenés vadnyugati filmjeiről és karácsonyi slágereiről ismert.
- Roy Rogers: amerikai színész, énekes, műsorvezető. „A cowboyok királya”, a korszak egyik legnépszerűbb éneklő vadnyugati sztárja.
- Dale Evans: amerikai színésznő, énekesnő, dalszerző, Roy Rogers harmadik felesége. „A Nyugat királynője”, vadnyugati filmek és tévéműsorok ünnepelt női ikonja.
- Trigger: „a mozi legokosabb lova”, rendkívül intelligens, több mint száz trükköt ismerő arany palomino mén, Roy Rogers elválaszthatatlan társa.
- Herb Jeffries: amerikai színész, énekes, dalszerző. Az afroamerikai közönségnek szánt vadnyugati musicalek főhőse.
